Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-311

311. országos ülés február lö. 1SS4 gf) viszont azt hiszem, hogy a törvényhozásnak bölcsessége eléggé alkalmas arra, hogy az általam elmondandókból azokat, a melyek absolut vagy relatív igazságok, levonja, a többit pedig saját egyéni elfogultságom számlájára tegye. Nékem csak az a kötelezettségem van, hogy igyekezzem e számlát minél kevesebb tétellel terhelni. Arról volt számtalanszor szó t. ház, hogy az ipari, a kereskedelmi és a hitel-igényeket minél inkább igyekezzünk kielégíteni. Alkottunk a czélnak meglehetősen megfelelő hiteltörvényeket, de azt hiszem, hogy a házban alig találkozik jogász, a ki ellentmondjon azon állításomnak, hogy az organieus törvények, különösen pedig a hiteltörvények csak ugy számíthatnak eredményre, hogy ha az administrativ intézkedések és ha a birói szervezet maga olyan, a mely ezen törvények jótékony hatását nem csak lehetővé teszi, hanem elő is segiti. Akkor pedig, midőn egy törvényjavaslat nyujtatik be, a mely a birói szervezet kérdését illeti, még ha csak egyes vidékről van is szó, lehetetlen azt állítani, hogy ezen partialis intézkedés magát az egészet ne érdekelné; mert hab ár csak egyes, vidékről van szó, azért mégis, ha csak egyes vidékeknek helyzetén javítunk is, abból az egész országnak közjava azon arányban, mint a rész viszonylik az egészhez, hasznát veszi. Ezen törvényjavaslat t. ház, habár bevallom, hogy nem áll a tökély fokán, mert hisz nem a végleges rendezést contemplálja, de kétségtelen, hogy a járásbíróságok szaporításával, a Szolnokra contemplált törvényszék felállításával az igazságszolgáltatás általános erdekeinek szolgál. Ezen meggyőződés vezette ezen pártot, melyhez szerencsém van tartozni, mikor általánosságban épen ezen szempontból magát a törvényjavaslatot elfogadta. De t. ház, akkor, midőn törvényszéknek és járásbíróságnak felállításáról van szó, a törvényhozást nem vezetheti platonicns értékű sóhaj vagy többé-kevésbé kegyes óhajtás, hanem kell hogy vezessék oly indokok, a melyek a gyakorlati életből vannak merítve és a rideg tapasztalat által szolgáltatott adatokon alapulnak. Kérdem már t. ház, mik lehetnek azon indokok, melyek az igazságügyi kormányt arra bírták, hogy ezen törvényjavaslat a képviselőház elé terjesztessék. Általában szemrehányást szoktunk tenni az igazságos belügyi kormányzatnak a rendszertelenség miatt, de azt el kell ismerni, hogy ugy a politicüm, mint a juridicum terén el van fogadva azon, Dárday Sándor képviselő ur által épen most hangoztatott elv, hogy mind a kettő egy helyen legyen központosítva. Maga Karczag városa, mely 1875ben törvényszéket kapott, már ezen elvnek köszönhette, hogy törvényszékhez jutott. Karczag városában ugyanis 1875-ben azonintentióból állíttatott fel a törvényszék, hogy törvényjavaslat volt benyújtva 419. sz. alatt, a mely a megyei kikerekíKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET. tésről szólt, a mely a régi Jász-Kun kerületnek és Heves és Külső-Szolnok egy részéből az úgynevezett Nagy-Kun vármegyét szándékolta alakítani, Karczag központtal. A törvényhozást azon nézet vezette akkor is, hogy ott leendvén a megye központja, oda kell a törvényszéket is elhelyezni. Azonban t. ház, micsoda helyzet áll fenn? Mikor a törvényszéket Szolnokról Karczagra áttették, csakhamar tapasztalni kellett, hogy magái a levéltárt sem lehetett Karczagon elhelyezni, a fegyenczek egy részét Szolnokon* kellett tartani s nem ritkán megesett, hogy a vizsgálati foglyok kihallgatása vasúton közvetittetett, a vizsgáló bíró Szolnokról megidézte a kihallgatantlókat Karczagra. De ez nem volt elég, hanem a Jász-Nagy-Kun vármegyének jelentékeny, sőt legnagyobb része, Mezőtúr, Dévaványa, Kun-Szent-Márton és az egész Tiszazug csakhamar kénytelen volt tapasztalni, hogy ha Karczagon marad a törv ényszék, az igazságszolgáltatás érdekeinek, talán vitális érdekeinek kielégítéséről kénytelen az év legnagyobb részében lemondani. Kun-Szent-Márton és környéke az egész Tisza-zug csak Szolnokon keresztül közlekedhetik Karczaggal, ha a vasutat akarja igénybe venni, míg ellenben ha ezt nem teheti, az év legnagyobb részében az áradások miatt Kun-Szent-Márton el van zárva Szolnoktól. Mező • túrról jővén pedig, ma is 6 órát kénytelen Szajolban vesztegelni, ha a törvényszéket Karczagon fel akarja keresni s a helyett, hogy egy napba kerülne a törvényszék felkeresése, két napot kénytelen eltölteni. Ezek az indokok vezérelték az illető vidéket arra, hogy magához a törvényhozáshoz forduljon, hogy ezen állapotot minél előbb sanálja. Már 1876-ban, mikor a XXXIII. t.-cz. megalkottatott, belátta a törvényhozás, hogy nem volna helyes a megye székhelyét Karczagra áttenni s már akkor Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye Szolnok székhelylyel lön törvénybe iktatva. Ha tehát igaz az t. ház, hogy Karczagon a törvényszék felállításának az volt az alapja, hogy a megye székhelye oda fog jönni, akkor ruente fundamento, ruit etiam superaedificatum, 1876-ban már a karczagi törvényszék sorsa el volt döntve, midőn a XXXIII. törvényezikk megalkotásánál fogva Szolnok lön a megye székhelyéül decretálva. De nézzük t. ház, vájjon ezen cardinális elven kívül mik lehetnek azon tényezők, melyek a törvényhozás bölcsessége előtt döntők voltak arra nézve, hogy egyik vagy másik helyre vigye át a törvényszéket ? Én azt hiszem, hogy ott, hol az ipar és kereskedelem érdekeiről van szó, ott első sorban tisztában kell lennünk azzal, hogy hol van az ipar, hol van a kereskedelem kifejlődve, hol vár segélyre, támaszra? Én, t. ház, akkor, midőn Iá