Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-306
306. országos ttlcs febrnár 8 18S4. , 39 t. képviselő ur egyénisége iránt érzett tiszteletből és rokonszenvből legyen szabad csak egy pár szóban reflectálnom azokra, a miket a t. képviselő ur elmondani szíveskedett. (Halljuk!) Nem t. képviselő ur, én a kivételes állapotnak Horvátországba behozatalát engedménynek Horvátországgal szemben nem tekintem. Akarom hinni, hogy a kivételes állapotnak megszüntetése sem volt engedmény, hanem volt kezdeményezése egy a magyar állam összeségének érdekeiből kiinduló öntudatos politikának. Hogy a kivételes állapot bekövetkeztéig lefolyt legislativ cyklusra vonatkozó azon észrevételem, miszerint a horvátországi képviselő uraknak támogatása a saját szűkebb hazájuk iránt tett folytonos engedmények árán nyeretett meg, az illető t. képviselő urakra nézve sértő értelemmel nem birhatott, azt már a tegnapi napon voltam bátor néhány szóval megemlíteni; de hogy ez igaz abban az értelemben, a melyben már tegnap megmagyaráztam, hogy t. i. e támogatás részükről a szűkebb hazájukban tett engedmények fejében vagy legalább azokkal együttesen történt, azt t. ház, törvényhozásunk története, törvénykönyvünkben foglalt számos intézkedés bizonyítja. És e tekintetben csak a pénzügyi leszámolásokra vonatkozó újabb alkudozásokra emlékeztetek (Ugy van! a szélső baloldalon és halon.) és egy, magában véve jogos dolognak, a határőrvidék bekeblezésének határozott politikai czélnak együttesen kitűzése és elérése nélkül történt végrehajtására. (Ugy van! balfelöl.) Én azt hiszem, ezekkel megfeleltem a t. képviselő ur kérdésére : hogy nevezzem meg, mik azon eredmények, melyeket a horvátországi képviselők szűkebb hazájuk szempontjából nyertek. (Tetszés balfelöl.) Mármost én viszont azon kérdést volnék bátor intézni a t. képviselőtársamhoz: mi jogosította őt fel azon feltevésre, hogy Horvátországra valami szörnyű sors várna, ha az ellenzék foglalná el a jelen kormány helyét?(Felkiáltások jobbfelől: Aliorvát ellenzéket értette! Felkiáltások balról: Nem a magyar ellenzéket értette!) A magyar ellenzéket értette a t. képviselő ur. Mondom, erre viszont a t. képviselő úrtól volnék kíváncsi felvilágosítást nyerni, mi azjaz iszonyú sors, a mely az ellenzék kormányra jutása esetén Horvátországot érné és melytől félve, kénytelenek a horvátországi képviselők a jelen kormányt támogatni ? Mert azt én soha egy pillanatig sem tagadom és semmi kétséget az iránt táp • lálni nem kívánok, hogy a jelen kiegyezési törvény keretén túl az állami egység megszakadásába beleegyezni nem tudnék. (Helyeslés balfdöl.) De mivel a t. képviselő ur maga mondja, hogy azon horvátországi párt, a melyhez a t. képviselő ur is tartozik ezen kiegyezési alapon áll s ismerve őt, nincs semmi okom és jogom a kijelentés teljes loyalításában kételkedni, az a körülmény, hogy mi a kiegyezési törvénynek azon részeihez, melyek az államegység feltételeit állapítják meg, tántoríthatatlanul ragaszkodunk, az ő részéről és azon párt részéről, a melyhez ő tartozik, valami különös aggódás és félelem tárgyát nem képezheti. (Helyeslés balfelöl.) Ezek után ismétlem, hogy gondolom, arra a kérdésre, a melyet a t. képviselő ur hozzám intézett, megfeleltem; arra a kérdésre, melyet viszont én intéztem hozzá, talán nehezebb lesz megfelelni. (Tetszés balfelöl.) Josipovich Imre: T. ház! Hivatkozom a t. házra, hogy én beszédemben nem neveztem meg a mérsékelt ellenzéket, hanem az egész ellenzékről szóltam. Sokszor voltam szerencsés programmju kat olvasni és sokszor hallottam hireszteltetni olyan dolgokat, hogy Horvátország tulajdonkép nem létezik, Szlavóniát el kell venni és több efféléket. Erre mondtam. (Élénk ellenmondások. Többen a jobboldalról: A „PestiNapló" !) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Megfogják nekem engedni, ha személyes kérdésben egy pár szót kérek. (Halljuk!) Mert, ha egy komoly férfiú a horvátországi képviselők padjairól azt az imputatiót hozza fel az ellenzék ellen, mintha az 8 politikája a Horvátország és Magyarország közt létrejött pactum conventumnak bármely pontban való megsértésére, a Horvátország által nyert akár területi, akár államjogi jogosítványok megcsonkítására vezetne: akkor kénytelen vagyok ezen fölszólalást határozottan visszautasítani és a t. képviselő urat felkérni, hogy ezt tudomásul véve, honfitársai közül azokat, a kik netalán ily hitben vannak, ismert loyalításánál fogva az ellenkezőről felvilágosítani méltóztassék. (Helyeslés balfdöl.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Josipovich Imre képviselő ur azon kérdést intézte hozzám, vájjon melyik kormánynyal állapíttatott meg a határőrvidék szükségletére előirányzott 2 millió 99 ezer frt. Bátor vagyok erre azt felelni, hogy egymásután, a mint az illető kormányférfiak a kormányzatot vitték Horvátországban, mind a hárommal folytak ez iránt a tárgyalások. Megkezdettek azok Pejacsevichcsel a volt bánnal, folytartattak időközben a királyi biztossal és azután a jelenlegi bánnal. A tárgyalások leginkább a körül forogtak, hogy nem volna-e czélszerű a határőrvidéki költséget akként állapítani meg, hogy egy pauschalis összeg vétessek fel a határőrvidék beligazgatási költségeire mindaddig, mig a jelenlegi kiegyezés áll fenn, még pedig azért, hogy e pauschalis összegnek a horvátországi bevételekbe való felvételével a horvátországi költségvetés megállapítható legyen. Ezen intézkedést czélszerűnek tartottam azért, hogy a horvát országgyűlés saját maga intézkedhessek autonóm költségvetéséről. Minthogy ezen pauschalis összegre nézve e mai napig egyik kormányférfival sem jöhetett létre megállapodás, én.
