Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

32 305. országos tűét feliruár 7. 1884. azon állítása, hogy Magyarország politikai súlya ma kisebb, mint volt, hogy ma Horvátország nagyobb politikai súlylyal bir, mint Magyarország. Nem kivánom ezt bővebben fejtegetni, csak meg kívánom jegyezni először azt, hogy én teljes lelki nyugalommal hivatkozom mindenkire, a ki elfogulatlanul ítél itt az osztrák-magyar monarchia határain belül és azokon kivül, hogy Magyarországnak, mióta Ausztriával szorosabb kapcsolatba jött, volt-e a politikában akár a monarchiát, akár a külföldet illetve, olyan súlya, mint ma! (Élénk helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Tagadni lehet, bizonyítani nem szükség, mert a tények szólnak mellette (Élénk helyeslés a jobboldalon. Folytonos zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és szól a külföld nem pártszemponttól vezetett minden orgánumának a hangja, melylyel Magyarországról nyilatkozik. (Élénk tetszés a jobboldalon. Nagy nyugtalanság és zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Fizetett lapok!) Nem tudom, a t. képviselő urak minő véleménynyel vannak a sajtóról általában és a külföldi sajtóról, mert azt hallottam: igen, fizetett lapok! De higyjék el nekem, hogy egy magyar kormánynak, ha akarná is, nincs annyi pénze, hogy a franczia és még inkább az angol nagy lapokat megfizesse. (Ugyvan: a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Ne legyenek oly becsmérlő, kicsinylő véleménynyel a sajtóról, (Tetszés jobbfelől) hanem ismerjék el annak fontosságát és sok irányban a közvélemény nyilvánítására való jogosultságát. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső balon.) De egy ellen tiltakoznom kell, t. képviselőház. Horvátország irányában senki sem hallott és nem fog hallani tőlem kicsinylő szót. De épen akkor, midőn nem tagadható, hogy Horvátországban a magyar állami kapcsolatnak is részben ellene, törő nagyszláv irányzatú mozgalom is van a kedélyekben; midőn ott a nagyság álma gyötör némelyeket és nem engedi, hog3^ kibéküljenek a magyar korona országaival szemben való viszonyokkal : még itt is hangoztatni, hogy Horvátország fontosabb, hogy nagyobb súlylyal bir, mint Magyarország; (Hosszas élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Ugyvan! JJgyvan!) engedelmet kérek, nem követem a képviselő urat, (Zaj. Halljuk!) nem s karok erős szóval élni, csakis azt mondom: a pártszenvedély által elvakítva elkövetett nagy meggondolatlanság. (Hosszas élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: ügy van! JJgy van! Nyugtalanság a baloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy ez természetes, mert hiszen minden nevezetesebb szavazásnál egy új engedménynyel kellett a horvát szavazatokat megnyerni: megvallom, a képviselő úrtól ezt nem vártam; mert lehetetlen, hogy ne tudja, hogy ezen kormány részéről Horvátország irányában semmiféle alkalommal túl a törvény rendelkezésén engedmények nem adattak. Megsértése ez a horvát képviselőknek egyfelől, mintha ők szavazataikat árhoz kötötték volna, (JJgy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélső baloldalon) de homlokegyenest ellenkezik is azzal, a mi történt. Horvátországgal szemben két ténye van ezen kormánynak. Az egyik, hogy végre hajtotta azt, a mit a magyar törvényhozás sanctionált törvényben megígért: a határőrvidék bekeblezését. De ezzel egyúttal azon minden oldalról kifejezett kívánatnak is tett eleget, hogy a magyar birodalom azon utolsó része, melyben még katonai uralom, volt, szűnjék meg katonai uralom alatt lenni. És ezt is hogyan tette a kormány ? Épen nehéz kérdések forogtak szóban ugyanakkor, mikor a kormány ezen törvénybeli rendelkezés végrehajtását csak ugy helyezte kilátásba és csak ugy vette kezébe, hogy az az előtt megalkotott törvénynek egy, a kormány nézete szerint a magyar közös országgyűlésre nézve nem helyes intézkedését a horvátok beleegyezésével, de az ő hátrányukra megváltoztatta, (l gy van! Ugyvan! a jobboldalon) mikor a határőrvidékről a közös országgyűlésre bejöhető képviselők számát — nem akarnék tévedni, tehát nem mondok számot — igen tetemesen leszállította ahhoz képest, a mennyinek küldésére a nem ezen kormány alatt létrejött törvény szerint a horvát országgyűlés addig jogosult volt. (JJgy van! a jobboldalon.) ' Hogy Horvátországban van-e a kormánynak politikája vagy nincs, arról ismét részletesen nem szólok. Azt nem tagadhatja meg senki, hogy az országgyűlés elnapolásáig bevárt a kormány oly jeleneteket, a melyek csakugyan sajnos, hogy előfordultak, de hosszan tartóságuk aligha lett volna bárki által kívánható; bevárta, mig a képviselők biztonságát, magának a gyülésteremnek biztonságát csendőrökkel és kirukkolt katonasággal kellett Őrizni. Vájjon a szabadság ügyének, vagy a parlamenti illem ügyének, vagy Horvátország valódi érdekének szolgált volna-e a kormány azzal, ha ezeket a jeleneteket tovább hagyja folyni, ha bevárja, míg talán ott bekövetkezik egyike azon sajnos eseteknek, hogy a képviselők nem csak ugy, mint egy alkalommal megtörtént, de talán még nagyobb mértékben bántalmaztassanak és hogy a gyújtó szikra mindennap szétszórassék azon teremből a parlamenti innumitás örve alatt az ország minden részeibe ? Ez lett volna talán a helyes politika ? (Zajos helyeslés jobbfelől) Meglehet, hogy a t. képviselő ur.ha ő fogja vezetni az ügyeket, ezen politikát fogja követni (Tetszés a jobboldalon, Nyugtalanság a balon); de én részemről, mig egyfelől a legnagyobb tettleges indokot bevárom előbb, semhogy erősebb rendszabályhoz nyúlnék, addig másfelől kötelességemnek tartom az ily dolgokat megállítani, mielőtt magára a valódi szabadságra, a parlamentarismusra és az ország-