Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-327
S27. országos ülés mírczlns 13. 18S4. 369 örömét fejezte ki olyas valami felett, a mit ámult alkalommal egyáltalán nem mondtam, vagy pedig olyasmi felett, a mi felett már rég örülhetett volna, mert azt az ellenzék soha kétségbe nem vonta. Én t. i. a berlini szerződést egy árva szóval sem érintetteminterpellatiómnak indokolása alkalmával, de reá sem czéloztam, hanem icrenis beszéltein egyfelől Ausztria-Magyarország, másfelől Németország közti szövetségről. Ezt neveztem oly ténynek, a melyet az egész ország helyeselt, az ellenzék is, ngy ezen oldalon, mint azon oldalon esnem emlékezem rá, hogy ez valaha kétségbe vonatott volna. Ismétlem, a berlini szerződésről én nem beszéltem, tehát nem volt oka a ministerelnök urnak a felett örömét kifejezni. A mi a válasz lényegét illeti, a mennyiben igy hamarosan kivehettem, constatálhatok kettőt. A t. ministerelnök ur confirmálja, hogy igaz, hogy történt közeledés Oroszország felől, nem tudom, a szövetséghez-e, vagy Németországhoz, erre nézve nem méltóztatott nyilatkozni; hanem mindenesetre a tény magában igaz. És én helyeslem, hogy azt itt méltóztatott elmondani s ne méltóztassék rósz néven venni, hogy újságokból merítettem a hirt, természetes, nekem mint képviselőnek nem áll mórlomban a diplomatákkal érintkezni, csak onnan meríthetem a híreket, a honnan az egész világ meríti; de épen azért, mert nem lehet helyes, hogy az egész törvényhozás azon helyzetben legyen, hogy a hírlapokból legyen kénytelen a híreket meríteni, épen azért interpelláltam, hogy itt a ház előtt a kormány szájából legyen constatálva a tény. {Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik, a mit a t. ministerelnök ur válaszából örömmel vettem ki, az, hogy habár a dolog megtörtént, legkevésbbé sem alterálja azon benső viszonyt, a mely eddig monarchiánk és Németország közt fennállott. Igaz, hogy én nem is ugy fogtam fel a dolgot, mintha attól tartottam volna, hogy most rögtön alterálja. Én azt kérdeztem, hogy nem hiszi-e a t. ministerelnök ur, hogy azután, bizonyos idő múlva ezen beékelés folytán a barátságos viszony köztünk és Németország közt gyengülhet. De látom, hogy a t, ministerelnök ur erre nem akar kiterjeszkedni, némileg méltányolni is tudom óvatosságát, a mely helyzeténél fogva szükséges is, tehát erre tovább én sem terjeszkedem. A mi azonban a békének újabb biztosítását illeti, én bizonyosan nem tartozom azok közé, a kik óhajtják, hogy a béke megzavartassék. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy ha van ország, amelynek nagy szüksége van állandó békére, Magyarország van arra leginkább utalva. Hanem én azon békebiztosításnak csak akkor tudnék komolyan hitelt adni és akkor hinném el, hogy azon hatalmaknak nincs más tervök ezen szövetkezésben, mint a békét biztosítani, ha látnám egyfelől, hogy Németország igyekszik ebbe belevonni Francziaországot és KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET. ] másfelől, ha látnám, hogy Muszkaország igyekszik belevonni Törökországot. (Derültség.) Akkor azután azt mondanám, hogy ez csakugyan a béke biztosítása; és akkor tudnám, hogy mi volna a ministerelnök ur feladata: akkor azon hatalmakhoz, azon egyszerű, de bölcs tanácsot kellene eljuttatnia, hogy miután most mindnyájan óhajtjuk a békét, tehát adjanak igazi békét a népeknek és kezdjenek lefegyverkezni. (Helyeslés a szélső balfelSl.) Egyébiránt a ministerelnök ur válaszát tájékoztató tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök; Az interpelláló képviselő ur maga is tudomásul vévén a választ, azt hiszem kijelenthetem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Következik az Eötvös Károly képviselő ur interpellatiójára adandó válasz. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép | viselőház! (Halljuk !) Eötvös Károly képviselő ur j.Is intézett hozzám interpellatiót, a mely következőleg szól (olvassa): „1. Van-e tudomása a ministerelnök, illetőleg belügyminister urnak azon tényleg megtörtént esetekről, melyeket mai előterjesztésemben felsoroltam s melyekben iparos munkásoK és socialisták személyes és politikai jogai az ezeket biztosító alkotmányos törvények figyelmen kivül ha| gyásával súlyosan megsértettek ? 2. A tolonczügy kezelése miféle törvény, ren! delet vagy utasítás alapján történik a fővárosi állami rendőrség által ? Különösen miként véli indokolhaíónak, hogy az osztrák állami rendőrség tolonczügyi megkeresései hazai rendőrségünk által saját honunk polgárai ellen is államunk határai közt kötelező utasítások gyanánt tekintetnek s hajtatnak végre ? 3. Miként véli indokolhatónak, hogy a hazánkba visszatolonezolt iparos munkások és socialistáktól a személyes jogvédelemnek s a munkának j'oga megvonatik? 4. Szándékában áll-e a minister urnak az alkotmányos jogokat sértő ez állapotot minél előbb megszüntetni s a tolonezügyet s vele kapcsolatosan a szegényügyet haladéktalanul megfelelő törvénynyel szabályozni?" Mielőtt t. ház, ezen kérdésekre válaszolnék, kapcsolatban ezzel egy pár megjegyzést kellelőre bocsátanom. (Halljuk!) A t. képviselő urnak azon feltevését, mintha a magyar kormány máshonnan vett rendeleteket hajtana végre, miként már visszautasítottam, ugy ma is visszautasítom; a tolonczozási ügyben pedig soha semmi felszólítás, hogy egy bécsi határozat folytán valaki innen eltolonczoltassék, nem jött, sem ha jött volna, azon rendelet, mint ilyen bieonyosan nem fogadtatott volna el. A rendőrség, minden civilisált állam rendőrsége, igenis, ha területén egy bűnügy folytán valamely más állam rendőrsége bűnnyomokat vagy bűntársakat hisz 47