Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-327

n-t f\ 327. országos ülés márczins 13. 1884. feltalálhatóknak, a rendőri teendőket kell, hogy teljesítse; de minden ilyen esetben, midőn ezt teljesítette, ha további eljárás szüksége forog fenn, a felett határozni, hogy a fennálló törvények és a nemzetközi szerződések szerint mi történjék, a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik s ettől soha egy esetben is, midőn arra szükség volt, nem tértünk el. Ha tehát eljártunk tolonczási ügyben, saját fennálló rendszabályaink szerint jártunk el, a melyekre még visszatérek. A másik az, hogy nem tagadhatom, hogy én azt, a ki gyilkos, sőt orgyilkos, vagy az orgyilkost dicsőíti és védi, ha igyekszik is politikai köpönyegbe burkolózni, közönséges gyilkosnak tartom ; (Elénk helyeslés) és nem tartanám helyesnek — talán á képviselő ur nem is teszi — hogy a menedékjog és a politikai menekültek irányában való eljárás alkalmazása kívántassák az ilyenekre, mert ez a valódi politikai menekültek megsértése, azoknak lealázása volna. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van!) A harmadik az, hogy az én meggyőződésem szerint kormánynak és a magyar kormánynak nemcsak jogos, de azt tartom, igen fontos kötelessége, a mi, még eddig — el merném mondani — túlzóiban is tisztességes magatartású és elj árású munkásainkat a külföldről igy ide czipelni szándékozott métely ellen a lehetőségig megóvni. (Élénk helyeslés.) Most már áttérve magára az interpellátióra, mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy én csoportonkénti kiutasításról nem tudok. Az egész idő alatt a nálam levő, az interpellátió óta újra bekivánt hivatalos adatok szerint hat egyén eltolonezozása történt. Már kérem, ebben tömeget vagy csoportot látni, csakugyan nem lehet. Még ostrom állapotban is csak együtt levő három embert neveznek csoportnak. Azt hiszem, ha 4 hét alatt hat emberrel történik valami, még ott sem beszélnek csoportról. (Derültség.) Azt kérdi a képviselő ur, van-e tudomásom, hogy ez a fennálló szabályok vagy törvények ellenére történt és kérdi, hogy mily törvény és szabály szerint kezeltetik a tolonezügy nálunk. Az 1881. évi XXI. t.-cz. 54. §-a csak annyit mond, hogy az eltolonczozandókkal való bánásmódra nézve a fennálló szabályok további intézkedésig érintetlenül maradnak. Gyakoroltatik tehát az eltolonezozás ugy,'mint 1867 óta mindig gyakoroltatott ugyanazon szabályok szerint. S a tolonczozás ezen szabályok szerint a következő osztályokba tartozó személyekre alkalmazta tik : csavargók, szokásos munkakerülők, hatósági engedély nélkül az utczán vagy házról házra koldulók, vagy a közbiztonság veszélyeztetésére nézve alaposan gyanússzemélyekre, ha azon községben, melyben találtatnak, illetőséggel nem birnak; külföldiekre, nézve, ha a fentebbi kathegoriák valamelyikébe tartoznak, vagy a nélkül is, ha az országban maradásuk a közbéke vagy az állam biztonsága szempontjából alapos indokokból veszélyesnek találtatik. Ezek az alapvonalai azon szabályoknak, a melyek szerint az eltolonczolandókkal szemben az .eljárás 1867 óta nálunk történik. És ha kétségbe vonatnék, talán lesz alkalmam később még rámutatni arra is, hogy ezek alig térnek el azon szabályoktól, a melyek más szabad államokban is gyakorlatban vannak. De lássuk, minő egyénekről vau itt szó, hogy azok alájuk esnek-e ezen kathegoriáknak. (Halljuk!) Az egyik, a ki kiutasittatott és a kit a képviselő ur is felemlített, Kotidek Ágost nyitramegyei szakolczai illetőségű egyén, a ki mint veszedelmes anarchista, izgató és dynamitot készítő társulatnak is tagja lett kiutasítva Ausztriából. No, hogy midőn ezen uride jött; midőn őa magukat egyenesen forradalmi pártnak nevezők lapjában meg volt bizva nem segélyezés végett, hanem pártczélokra bejövendő pénzek elfogadására; midőn ott rá lett mutatva, hogy ez az az ember Budapesten, a kihez küldjék a pénzeket die Genossen: hogy egy ilyen itt illetőséggel ugy sem biró uri embernek a főváros kebelében való megtartása kire, mire lehetett volna előnynyel, azt nem tudom és azt hiszem, hogy semmiféle méltatlanság, jogtalanság az által, hogy kiutasittatott, nem követtetett el. (Helyeslés a jobboldalon.) Tencer János, Potsehach községbeli külhoni, körülbelül szintén ilyen egyéniség volt. Azt hiszem, hogy nálunk letelepedni engedni az ilyeneket nem helyes ? így van Fleischmann Tóbiás morvaországi, igy van még Koszlovits József és Oihauser János és Greiner Frigyes Vilmos. Ezek máshonnan veszélyes működésük miatt kiutasittatván, ide jöttek és a nélkül, hogy itt letelepedtek volna, vagy letelepedhettek volna, itt akarták folytatni működésüket. Nem hiszem, hogy nagy kárára Budapest fővárosnak innen elutasittattak, (Htlyeslés és derültség a jobboldalon.) De mivel nincs mindenki azon kénytelenségben, a melybe néha a belügyminister jön, hogy tudomást kelljen vennie arról, miféle emberek tehát ezek és miféle czélok azok és miféle felfogás az, a melyeknek szolgálnak, bátor leszek erre nézve egy pár, azt hiszem, eléggé meggyőző j;éldát bemutatni. (Halljuk!) Egyikből, a „Freiheit"-ból, csak egy párt fogok felmutatni. E lapnak már czíme is ez: „Organ des revolutionären Socialismus." (Mozgás.) Énnek voltak terjesztői ezen jó urak. Ez a lap Magyarországról szólva, egy budapesti levél végén a következőket mondja: (Halljuk!) „Wir rufen daher trotz allén Verfolgungen unerschrocken und trotzig: Es lébe die sociale Revolution!" (Mozgás.) És nota-bene, nem a kitolonczozások idézték elő e fölkiáltást, mert ezen levél Pesten szept. 29-én