Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-327

368 327. országos ülés lüárczins 13. 1884. rozhat meg. Én átlátom azt, hogy vannak és lehetnek esetek, midőn az állam köteles segélyezni bizonyos vidékeket és társulatokat, ha pl. az országos érdek kívánja, ha különben egész városok elpusztulnának, vagy egész vidékek lakossága tönkre jutna s az illetők nem birnak elég anyagi erővel magukon segíteni, vagy ha az állam oly építkezéseket és csatornázásokat eszközölt bizonyos ártérben, a melyek a védelmi költségeket szaporítják; ily esetekben helye van annak, hogy az állam segélyezze a társulatokat. De azt kimon áani, hogy ennek helye van és a mértéket meghatározni, a melyben az állam a társulatokat segélyezze : ez az országgyűlés feladata. Ez az elvi kérdésre nézve meggyőződésem, melyet szükségesnek tartottam az általános tárgyalásnál hangysúlyozni. Nem követem az előttem szólt t. képviselő urat fejtegetéseiben, a ki az általános tárgyalásnál a részletekbe bocsátkozott, a melyeknek tárgyalása ugy is később fog megtörténni. Meg kell azonban jegyeznem vádjára, a melyekre különben a minister ur és annak közegei tüzetesebben fognak felelni, hogy ugy látszik, a külföldi viszonyokat jobban ismeri, mint a hazaiakat, mert azt állítani, hogy tervek, vizméretek ártérmagassági kiszámítások nincsenek, nem lehet, mert mindenki tudja azt, hogy ezek igen is léteznek. Ezeket előrebocsátva, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jóbbfélől.) Elnök: A mai ülésre még két válasz van kitűzve, melyeket a ministerelnök ur ad Helfy Ignácz és Eötvös Károly képviselő urak interpellátíóira. Minthogy ezek nagyfontosságú interpellatiók, azt hiszem, legczélszerübb lenne az általános vitát megszakítani és a holnapi ülésre áttenni és most a válaszokat meghallgatni. (Helyeslés.) E szerint az általános vita most megszakittatik és következik a ministerelnök ur válasza Helfy Ignácz képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mint méltóztatnak tudni, Helfy Ignácz képviselő ur f. hó 8-án interpellatiót intézett hozzám, melyben felemlítve az újságokban megjelent híreket, ezen kérdéseket intézi hozzám (olvassa): „E hírekkel szemben bátor vagyok azon kérdést intézni a t. ministerelnök úrhoz, hogy bir-e tudomással arról, a mi e téren legújabban történt? és ha — mit fel kell tennem — bir róla tudomással, hajlandó-e tájékozást nyújtani a képviselőháznak az iránt, hogy mi igaz s mi nem a fentérintett hír ékből? Nevezetesen, igaz-e, hogy Német- és Oroszország közt szövetség vagy szövetségszerü egyezmény jött létre, melyhez monarchiánk is hozzájárult ? Ha igaz, a magyar kormány, illetőleg a ministerelnök ur tudtával és beleegyezésével történt-e a hozzájárulás? Miből áll az új egyezmény lényege és mi a czélja? Minő hasznot vár a ministerelnök ur a hatalmak ilyetén csoportosulásától hazánkra nézve? s vájjon nem tartja-e alaposnak az aggodalmat, hogy Oroszországnak a szövetségbe való beékelése által a köztünk s N émetország közt eddig fennállott benső barátság gyengülend, a nélkül, hogy Oroszországhoz való viszonyunk legkevésbbé is javulna?" Én, a t. ház engedelmével egyben kívánok e kérdésekre válaszolni, a mennyiben azok igazában egyet jelentenek különböző alakban. De mielőtt ezt tenném, örömemet kell kifejeznem a felett, hogy Helfy igen t. képviselő ur elismerte., hogy a berlini szerződés Oroszország számára feszélyezett helyzetet teremtett s mert ebből magyarázta ki, hogy ezen Oroszországra nézve rossz helyzet most javulván, ebből reánk nézve veszedelem fog következni. Ezt az elismerést teljes megelégedéssel constatálom. Á mi már magát a dolgot illeti, biztosíthatom a t. házat, hogy semmi néven nevezendő új esemény nem történt, a mely a magyar-osztrák monarchia és Németország közt létezett és létező benső szövetséget akár természetére, akár czéljaira, akár bensőségére nézve legkevésbbé is módosítaná, Ezen szövetség, a mint mindenki tudja, köttetett a fennálló nemzetközi szerződések és a béke fen tartása, megóvása szempontjából. Ha ezen szövetséghez más hatalmak közelednek, de a nélkül, hogy ezen szövetséget legkevésbbé is alterálnák, a nélkül tehát, hogy magukat a két szövetséges fél közé beékelhetnék : én azt hiszem, hogy ez egyfelől egyik eredménye ezen szövetségnek, másfelől pedig egy újabb biztosítéka annak, a mit, azt hiszem, Magyarországon mindenki óhajt, hogy a béke megzavartatni nem fog. (Élénk helyeslés.) En nem szándékozom minden újsághírre külön reflectálni; de biztosíthatom a t. képviselőházat, hogy minden hir, a mely túlmegy azon, hogy Oroszország maga is a békét óhajtva, barátságosabb viszonyba kivánt jutni első sorban Németországgal és ezen kivül monarchiánkkal is, de a nélkül, hogy ez által a magyar-osztrák-német szövetség legkevésbbé is érintetnék, mondom, minden hiresztelgetés az ezen túl történtekről egyes-egyedül légből van kapva. (Élénk helyeslés.) Es ha azt mondom, hogy ezen szövetség, melyet Magyarországon mindenki szívesen fogadott, sértetlenül fennáll s ha azt mondom, hogy a mi más közlekedés történt, az csakis a béke biztosítékait növeli: akkor, azt hiszem, kifejeztem azt is, hogy miben és mennyiben várok ebből hasznot a monarchiára és különösen Magyarországra nézve. (Élénk helyeslés.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Elénk helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Mindenekelőtt constatálni óhajtom azt, hogy a t. ministerelnök ur