Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-326
326. országos ülés márczius 12. 1884. 347 törvényileg megállapított adóképességük arányában. Ezen 557°/opedig arányítva az említett összegéhez a közös költségeknek, tenne 8.747,000 frtot. Miután azonban köztudomás szerint Horvát-Szlavonországok a közös költségekhez nem járulnak többel, mint saját tiszta bevételeik 55%-ával s miután r5%>-a Horvát-Szlavonország saját tiszta bevételeinek 1881-ben nem volt több, mint 4.375,000 frt, (Halljuk!) tehát nem tette ki azon 5'57%-ot, hanem csak 278°/o-át a közös kiadásoknak. Azért a hiányzó 4.371,000 frtot Magyarország volt kénytelen pótolni Horvát-Szlavonország helyett a közösügyi költségekhez, úgy, hogy ezen 4.371,000 frt azon összeg, melyet Magyarország 1881-ben a közösügyi költségekhez pótolt Horvát-Szlavonország helyett. Ez összegre nézve azonban Magyarországnak visszatérítési igénye nincs, mert az 1868: XXX. t.-cz. 27. §-ában ilyen visszatérítési j og részünkre nem tartatott fenn. Áttérve a második, vagyis a beligazgatási leszámolásra, méltóztatnak tudni, hogy ezen leszámolásnak feladata eonstatálni, vájjon mennyi volt Horvát-Szlavonországoknak tiszta közjövedelme valamely évben, a mely közjövedelenmek 55%-a a közös költségekre, 45%-s pedig az autonóm bel igazgatási szükségletekre fordittatik. Ezen leszámolásra vonatkozólag a múlt évben, midőn az 1880-ik évi leszámolás tárgyaltatott, méltóztatott határozatikig kimondani, hogy azon eljárás, amely eddig az autonóm leszámolás készítése tekintetében gyakorlatban volt, továbbra is fentartandó. Miután a törvényhozás határozatikig kimondta, hogy az eddigi eljárás továbbra is fentartandó, nagyon természetes, hogy az 1881-ik évi horvát autonóm leszámolásnak az előbbi eljárás szerint kellett történni és a bizottság részéről van szerencsém eonstatálni. hogy ezen leszámolás teljesen megfelel az eddigi eljárásnak ugy általában, mint a két legfontosabb tételre, t. i. a dohány- és sójövedék kiszámítására nézve. Ezen leszámolás pénztári eredményeit illetőleg van szerencsém a következőket jelenteni. Horvát-Szlavonország bruttó közjövedelmeiből leütve azon kezelési költségeket, melyek a törvény értelmében levonhatók, mutatkozik tiszta közjövedelme Horvát-Szlavonországnak 1881-ben 7.954,000 frt, ennek 55°/«-a fordíttatott a közös költségek részbeni pótlására, 45°/ 0-a pedig, mely a belszükségletek fedezésére fordítandó, tett 3 millió 579,000 frtot. Ezen összeghez járul ama 19,818 frt, mely a törvény értelmében Belovármegyében a papi tizeddel együtt szedetik és azon 20,000 frtnyi évi átalány, mely Horvát-Szlavonországot a szállítási adó és különböző illetékek czímén évenkint megilleti. Ezen három összeg együtt volt az, a melyet Horvátország igényelhetett 188 l-ben saját belszükségleteinek fedezésére. Miután azonban ténjdeg ezen évben nem ezen egész összeg, hanem kevesebb lett részükre kifizetve, t.i. 3.320,000 frt, j azért a hiányzó összeg, 299,196 frt és 74 kr. még megilleti őket, ez az összeg tehát részökre pótlólag kifizetendő. Az előadottak alapján bátorkodom kérni a t. házat, méltóztassék ezen leszámolásokat elfogadni és feltéve, hogy azok a főrendiház által is elfogadtatnak, méltóztassék határozatilag kimondani, hogy ezen leszámolás tudomásvétel végett Horvát-Szlavonországok tartomány-gyűlésével közöltessék. (Helyeslés.) - Madarász József: T. ház! Azon ritka helyzetben vagyok, hogy a t. zárszámadási bizottság előadójának véleményéhez kell csatlakoznom. Természetesen a létező törvéivyek rendeleteit a Magyarországból és Horvátországból ide küldött képviselőtársaimnak teljes tiszteletben kell tartaniok addig, inig ezen törvények meg nem változtatnak. Azért tartottam kötelességemnek felszólalni, mert én drága horvát testvéreink irányában a méltányosság, igazság és őszinteség hangjával szoktam kifejezni meggyőződésemet, azért tehát csak sajnálkozásomat kell nyilvánítanom azon helyzet felett, a mely a főszámvevőszék és a zárszámadási bizottság jelentéseiből kiviláglik, t. i. hogy Hor vát-Slzavonországok összes bevételei, a kiadásokat levonva, nem érik el azon magasságot azon öszszeget, a melylyel ők kötelezve volnának maguk megfizetni a közös költségekhez való járulékot, melyhez az 18C7-ki kiegyezés szerint hozzájárulni tartoznak. Tehát ezt sem teljesíthetik, a maguk belszükségleteit pedig mindig kölcsönnel kellene fedezniök. Ez az első, a mi felett sajnálkozásomat kell nyilvánítanom. A második pedig az, hogy miként az előző években, úgy 1881-ben is, a mint a rideg számok mutatják, 4.371,000 frtot kénytelen Magyarország fedezni Horvát-Szlavonország helyett. Ezek szomorú, sajnos tények. De hát mivel tudom, hogy van horvát-szlavón testvéreink közt, a kivel én határozottan, nyíltan, szíves baráti viszonyban óhajtok lenni- vannak, a kik külön, önálló, Magyarországtól egészen elvált Horvátországot óhajtanának, hát vegyék figyelembe, hogy mi volna akkor sorsuk és vegyék figyelembe egyúttal, hogy azon Magyarország, a melytől azok már elválni óhajtanak, kigyót békát kiáltanak, mit áldozott évente Horvát-Szlavón országok közigazgatási, beligazgatási szükségleteinek kellő, méltányos fentartására. Nem mondhatják, hogy méltánytalan, mert ime, midőn Magyarországnak belügyi szükségleteire alig jut 20°/o,akkor Horvát-Szlavonországokra a létező kiegyezések szerint 45°/ u teljesen kifizettetik. Ezért tehát ezen sajnos tényeket öszszeállítva, óhajtom egyrészt, hogy adja az ég, hogy Horvát-Szlavonországoknak bérjövedelmei gyarapodjanak és szaporodjanak fel azon öszszegre, a melylyel ők a közkiadásokhoz a törvény értelmében járulni kötelesek és gyarapodjanak ! azon összegre, hogy a maguk bevételeiből teljesít44«
