Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-325
338 325. országos ülós wárczins 8. 1884. ezen rendszabály által azon czél, mely a gyámhatóságról szóló törvény 295. §-ában eontemplálva volt, hogy t. i. ezen pénzek 5%-ot jövedelmezzenek, meghinsittatik, a mennyiben az 5°/o-ból a nyugtabélyeg mindenesetre leszámítandó lévén, ez az 5%-ot többé ki nem teheti, sőt a mennyiben kisebb tőkék és igen rövid időre helyeztetnek el, esetleg 47 s % vagy 37*7<>-ra is leszorulhat a kamat. A kérvényi bizottság e kérdésre nézve a pénzügyminister úrtól felvilágosító jelentést kívánván, ennek alapján kitűnt, hogy a mi az 1. pont alatt felemiittetteket illeti, az egészen téves felfogás, a mennyiben ezen 5%-ra elhelyezett árvapénzek nem tekinthetők többé oly letétnek, melyek csak 50 kr. őrzési díj lefizetése után lennének kiadandók, mert épen az által, hogy az államkincstár ezen tőkék után 5°/ 0 kamatot fizet, azok elvesztik letéti jellegüket és kölcsönné vállnak, tehát ugyanazon szompontok alá esnek, mint minden más kölcsönpénzek. A mi azt illeti, hogy a rendelet ellenkeznék egy korábbi rendelettel, az azon rendeletnek téves értelmezésén alapszik, mert ama korábbi rendelet abbeli intézkedésére, hogy az ily árvapénzek, a mennyiben az árvaszék által az árvapénztárnak kezeihez adatnak ki, bélyegtelen nyugtákra adandók ki, most is áll és csak az esetben követeltetik a 2. fokozat szerinti szabályszerű bélyeggel ellátott nyugta, ha az a felvételre jogosított gyám, vagy maga az árva javára adatik ki, mert a másik esetben feltételeztetik az, hogy azon alkalommal fog bekivántatni a szabályszerű bélyeggel ellátott nyugta, midőn az árvapénztárból adatik ki a jogosított kezeihez. Végül, hogy az ily letétek az 5°/o-t el nem érhetik, az kétségkívül igaz, de figyelembe veendő, hogy az árvapénzek.azt mondhatnám, csak kivételes oly esetekben helyeztetnek el az adóhivataloknál 5% kamatozás mellett, midőn sem jó hitelű pénzintézetnél, sem állampapírokban való elhelyezés, sem más gyümölcsöztetés nem sikerül és e tekintetben is csak kisebb összegekről van szó, amikor azok csak addig tétetnek az adóhivatalba, a míg más módon gyümölcsözőleg elhelyezni nem lehet. Ezekhez képest minthogy a feliratok a törvény és a rendeletek hibás értelmezésére látszanak építve lenni, van szerencsém ajánlani a következő javaslatot. „A pénzügyminister körrendelete a fennálló illetékszabási törvények és szabályoknak teljesen megfelelvén, intézkedés szüksége fenn nem forog, minél fogva ezen kérvények, a ház irattárába elhelyeztetni rendeltetnek." Madarász József: Nem fogadhatom el a kérvényi bizottság véleményét. Én helyesnek, igazságosnak és méltányosnak tartom Mosonymegye és Mosonymegye kérvényét pártoló 18 megye ké- , relmét. Legelőször indokolom pedig azt azzal, | hogy helyes, jogos és méltányos-e önmagának g t. előadó urnak vallomásával szemben, mely szerint beismerte beszéde végén, hogy igaz, kisebb mennyiségű árvapénzekről lévén kiválókig szó, a bélyeges nyugta a kamatoknak nevezetes részét megemészti. Azonban bátor vagyok a t. ház figyelmét a kérvényezők azon indokára is felhívni, hogy nem csak a kamatokat emészti fel sokszor, hanem a kamatokon túl is rá kell még fizetni. Ha tehát igaz az, hogy a képviselőház és a törvényhozás kedvezményt akart nyújtani az árváknak, midőn a gyámhatósági törvényben kijelentette, hogy ha ekkor és ekkor nem helyeztethetnek el jól az árv, pénzek, ideiglenesen kisebb mennyiségben kamatozó betétként helyeztetnek el az adópénztárban, természetes, hogy a kormány köteles volna tekintetbe venni a törvényhozás azon szándékát, miszerint a kisebb összegekkel biró árvák ne sújtassanak az által, hogy sokszor a kamatokat is felülmúló bélyegköltség viselésére köteleztetnek. Ez igy áll, mert ez tagadhatatlan. Nem is terjeszkedem ki bővebben a t. előadó ur fejtegetéseire, de kötelességem mégis megjegyezni röviden, hogy azon ez előtt előadott két indoka az előadó urnak sem áll. Nem áll először az, hogy félremagyarázzák a törvényt azon első tekintetben is, hogy az előtt csak 50 írtig menő bélyeget kellett általánosan, most pedig több kívántatik, mert azt mondja, hogy ezt, most már mint „kölcsönt" kell tekinteni. Engedjen meg a t. előadó ur és az általam igen tisztelt kérvényi bizottság is, én tudok egy példabeszédet, mely azt mondja, hogy sokszor a monarchia alattvalói közt sokkal nagyobb monarchisták találtatnak mint maga a monarcha. A kérvényi bizottság t. előadója és a kérvényi bizottság financzialis tekintetben inkább jár elő, mint ön maga a pénzügyminister, mert a pénzügy minister ur azon nyilatkozatában, melyet a kérvényi bizottsághoz beadott, nem mondja ki határozottan, hogy ez kamatos kölcsönnek tekintendő, hanem csak azt mondja, hogy ez az által, hogy kamatra helyeztetik el, elveszti letéti jellegét és „inkább" kölcsönné válik. Én csak a t. előadó ur kifejezésére teszem meg észrevételemet. Először tehát önmaga a pénzügyminister is magyarázza a törvényt, mert miután a gyámhatósági törvény azt rendeli, hogy ez kamatozó letétkép adatik az adóhivatalba, a törvényhozásnak van joga megítélni és nem a pénzügyministernek, hogy ez elveszti-e az által letéti jellegét vagy sem és bár a pénzfigyminister önmaga sem mondja, hogy ez teljesen kölcsönné válik, hanem hogy „inkább" kölcsönné válik, világos, hogy itt a pénzügyminister ur magyarázza fiscalis szempontból a törvényt azon érdekben, hogy itt kötelesek legyenek bélyeges nyugtát kiállítani azok is, kik azután ezen bélyeges nyugtát tőkéjükből kénytelenek fedezni. Ezen rövid észrevételek után kérem a t. kép-
