Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-325

325. országos ülés márezics 8. 1884. 339 viselőházat és önmagát a t. pénzügyminister urat és a kormányt is: méltóztassanak tekintetbe venni, hogy hiszen nem egy törvényt hoz a törvény­hozás, melyben nagy vállalatok, melyek ugyan­osak nyereményes kamatokat húznak, részvénye­seinek vagy kölcsönök résztvevőinek bélyegmentes nyugtát biztosít, (Igaz! Igaz! bdlfelől) tehát tisz­tán csak Magyarország legszegényebb népe árva fillérei szorulnak a bélyegre? (Igazi Igaz! a szélső baloldalon.) Én, a t. kormánynak és a pénzügy­minister urnak megvallom, általam is sokszor tapasztalt emberszeretetéhez fordulok, mert volt alkalmam tapasztalni, hogy a tisztelt pénzügy­minister ur hajlandó ott, a hol lehet, a szegényebb polgároknak érdekében is a lehetőt megtenni, hát mutassa meg a t. pénzügyminister ur — itt bizonyára a legszegényebb polgárok érdekeiről van szó — hogy Magyarországnak még a mai korszakban is tud polgár-ministere lenni (Derültség) és a polgárok érdekében is cselekedni. (Helyeslés •a szélső baloldalon.) E tekintetben azon reményben, hogy önmaga a t. pénzügyminister ur is be fogja látni, hogy ha van is az államnak némi, vagy talán nagy kelle­metlensége is, az meg nem engedhető, hogy a leg­szegényebbeknek tőkéjéből pótoltassák az, a mi az államnak jár a bélyegek által. Módosítványomat nem is ugy szerkesztettem, hogy egyenesen ez adassék meg, a mit itt a 19 törvényhatóság kérelmez, hogy t. i. utasíttassák a minister, helyezze hatályon kivül azon rendele­tet és állíttassanak ki a nyugták bélyegmentesen, mondom, ezt nem is indítványozom, hanem mivel igenis elismerem, hogy a szellem csakugyan utó­lagosan erre vezet, arany hidat akarok állítani a t. pénzügyminister urnak s a mosonymegyci polgá­rok és az azokat pártoló 18 megye óhajtását is teljesíteni, ajánlom következő javaslatom elfoga­dását: „Mosony megy ének és az azt pártoló 18 megyének kérvényei kiadatnak a pénzügyminister­nek a végből, hogy ezen, az árvák ügyét érdeklő nevezetes tárgyat tanácskozás alá vévén, az árvák vagyona tekintetében minden, a törvény keretéi!e tehető kedvezmény megadassák; azon esetben pedig, ha erre nézve újabb törvényhozási intézke­dés kívántatnék, elvárja a ház, az e végetti javas­latnak előterjesztését." (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Székely Elek előadó: T. ház! Arra nézve, a mit Madarász József képviselő ur felfogásom helyességéről vagy helytelenségéről mondott, hogy t. i. ez az 5% mellett az adóhivatalban elhelyezett árvapénz kölcsönt képez-e vagy sem, kitérni ez úttal nem akarok, ez a kérdés legalább előttem igen világos. Arra az esetre azonban, a mit oda állítni méltóztatott, hogy esetleg a kamat nem ele­gendő a bélyeg fedezésére, erre nézve csak azt mondhatom, hogy az árva- és gyámhatóságok, í kiknek első sorban kötelessége az árvák érdeke felett őrködni, ha látják, hogy a pénz csak oly rövid ideig helyezhető el, hogy a kamatok a bélyeget sem fogják fedezni, tegyék egyszerűen letétbe s akkor kiadják 50 kros bélyeggel ellá­tott átvételi elismervény, sőt a félnek szabadságá­ban áll, hogy a mennyiben a hol kis összegről lenne szó, hogy a II. skála szerint 55 krt sem tesz ki a bélyeg, annál kisebb bélyeget alkalmazni. Gróf Szapáry Gyula pénzügyminister: Csak ismételhetem, a mit a t. előadó ur mondott, hogy az az eset, a melynél fogva a bélyeg többre megy, mint maga a kamat, alig fordulhat elő'; mert hiszen a bélyeg fizettetvén a kamatnak bizo­nyos scálaja után, bizonyos percentjét képezi a így a percent az alapszámot túl nem haladhatja. Madarász József képviselő ur ugy tüntette föl az általam kiadott rendeletet, a melyre a me­gyék hivatkoznak, mintha az új állapotot teremtett volna. Ugyanazok az intézkedések léteztek előbb is, csakhogy újabban figyelmükbe ajánltattak a közegeknek és a törvényhatóságoknak; újabb ren­delkezés tehát nem tétetett, hanem föntartattak ugyanazok az intézkedések, a melyek 68 óta fenn­állanak. Ezen rendeletemet hatályon kivül he­lyezni, mint ezt a törvényhatóságok kérik, föl­fogásom szerint nem lehet, mert az világosan a fennálló törvényeken alapszik. Igaz ugyan az, hogy maguk az illetékszabás díjtételei törvénybe nin­csenek beiktatva, de szentesítve vannak a 68-iki törvény által és szentesítve és érvényükben fen­tartva vannak minden utóbb hozott törvényben. Végrepedig 1881-ben a XXVI:törv.-czikk 29. íí-a által felhatalmaztatok a pénzügyminister, hogy ezen díjtételek törvényes ereje fentartatván, ki­adásuk és nyilvánosságra hozataluk iránt intéz­kedjék, így tehát 1881-ben a törvényhozás egé­szen világosan és határozottan intézkedett az ille­ték szabási díjtételek fentartása iránt. Minthogy tehát hatáskörömön kivül esnék ezen kérdésben intézkedni s minthogy ezen kama­tozó árvapénzek nem tekinthetők másnak, mint gyümölcsözőleg elhelyezett pénzeknek és igy az azokért fizetett kamatok után, épugy mint minden érték után adott nyugta bélyeggel ellátandó: kérem a t. házat, méltóztassék az eddigi gyakor­lat fentartásával elfogadni a kérvény! bizottság véleményét, Madarász József képviselő ur javasla­tát pedig mellőzni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző {o 7 vassa) .• Liptó­megye közönségének kérvénye a tanügy terén, az állami ellenőrzés szigorítása és kiterjesztése tárgyában. Székely Elek előadó: Ezen kérvény a házszabályok 175. §-a alapján bejelentetvén, a háznak f. é. 3707. sz. alatt kelt határozatához képest a vallás- és közoktatásügyi ministernek adatik ki. 43*

Next

/
Thumbnails
Contents