Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-325

3oO 323. orszáíos ülís Tnáresáns S. 1884. menyes kiadásának védelme a szerzői jog szem- j pontjából teljesen jogosultnak tekintendő. Ha azonban a beszédek gyűjteményes kiadása ily értelemben megvédendőnek mutatkozik: akkor nem lehet azt attól függővé tenni, hogy a gyűjteményes munka kizárólag egy szónoknak beszédeit tartalmazza-e avagy pedig nem; mert ha két szónoknak különböző alkalommal tartott beszédeit gyűjteményes munkába külön-külön kiadni tilos, akkor az sem engedhető meg, hogy ezen két szónoknak különböző alkalommal tartott beszédei gyűjteményes munkában együtt adassanak ki. A határvonalat az képezi, hogy a nyilvános tárgyalások és tanácskozások alkalmával tartott beszédeknek tetszés szerinti közlése meg van engedve mindaddig, míg az egy vagy több szónok által különböző alkalommal tartott beszédek gyűjteményes közlésének jellegét nem ölti magára. Ezek alapján a bizottság Eötvös Károly képviselő által beadott módosítással szemben a 6-ik §. 6-ik pontját fentartandónak véli ugyan, hogy azonban a 9 ik §. 4-ik pontjával szemben a szónok beleegyezése nélkül nem eszközölhető gyűjteményes kiadás jellege világosabb kifejezést nyerjen, a „tartott beszédek" szavak elébe közbe szúr and ónak indítványozza a következő szavakat: „különböző alkalommal különböző tárgyak felett",minek folytán a 6-ik §. 6-ik bekezdése következően lenne szövegezendő: „6. §. a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál különböző alkalommal különböző tárgyak felett tartott beszédeknek az illető szónok beleegyezése nélkül történt gyűjteményes kiadása *, E pont tárgyalásánál felköltötte a bizottság figyelmét azon körülmény, hogy mig egyfelől a szerzői jog megvédése szempontjából jogosult, hogy a szóifokiatok gyűjteményes kiadása védelemben részesittessék, addig másfelől a közérdek kívánja, hogy nevezetes államférfiak és szónokok beszédeinek gyűjteményes kiadása elébe szükségtelen gát ne vettessék. E két szempontot tekintettel a törvényjavaslat 11. §-ában a bizottság véleménye ellenére elfogadott hosszú védelmi időre is a bizottság oly módon találja egyeztethetőnek, hogy a törvényben mondassék ki, miszerint a kiadott gyűjteményes szónoklatok a 11 -ik §-ban megállapított határidő alatt részesülnek ugyan védelemben, de ha a szónok életében vagy jogutódai halála után 5 év alatt a gyűjteményes kiadást nem eszközlik ; ily gyűjteményes munka a szónok jogutódainak beleegyezése nélkül is kiadható legyen. Ennélfogva a már elfogadott 12-ik §-hoz a bizottság következő harmadik bekezdés felvételét indítványozza: „A 6-ik §. 6-ik pontjában említett gyűjteményes művek a szónok halálától számított 50 éven át részesülnek védelemben; de ha a szónok életében vagy halálától számított öt év alatt a beszédek gyűjteménye ki nem adatik, a gyűjteményes kiadás a jogutódok beleegyezése nélkül is eszközölhető*. Teleszky István előadó: A 6. §. 6. pontja függőben hagyatott. E pont következőképen szól: „A szerzői jog bitorlásának tekintendő továbbá: 6 a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek (9. §. 4. p.) az illető szónok beleegyezése nélkül történt gyűjteményes kiadása". Ezen 6. pont helyett Eötvös Károly a következő szöveget ajánlotta: „6. Egyes szónok által a nyilvános tárgyalásoknál és tanácskozásoknál tartott beszédeknek (9. §. 4. pont) az ő beleegyezése nélkül, csupán e beszédeket tartalmazó gyűjteményes kiadása". Lényegileg abban különbözik a bizottság által már előbb elfogadott szöveg az Eötvös Károly képviselő ur által módosított szövegtől, hogy a bizottság a súlyt arra fekteti, hogy mihelyt egy vagy több szónok különböző alkalommal különböző tárgyak felett tartott beszédeinek gyűjteményes kiadása szándékoltatik, ez oly jog legyen, a mely a szónokot, mint szerzőt és jogutódait illeti; holott Eötvös képviselő ur a súlyt arra fekteti, hogy csak egyetlen egy szónoknak beszédeit ne lehessen gyűjteményesen kiadni. Ebből azon helytelenség következnék, hogy pl. egy parlamenti szónoknak összes beszédeit nem szabad gyűjteményesen kiadni, de ha két szónok beszédei vétetnek össze, a kettő beszédeinek gyűjteményes kiadását meg kellene engedni, a mi annyira helytelen, hogy elfogadni nem lehet. A bizottság a határvonalat ott találta, hogy mindaddig, mig a nyilvános tárgyalásoknál tartott beszédeknek, mint ilyeneknek közléséről van szó, mig egy tanácskozás hosszabb vagy rövidebb tartama alatt történt felszólalások általában közöltetnek, ez meg van engedve; de a hol egy vagy több szónok beszédeinek gyűjteményes kiadásának rendezéséről van szó, a szónok megvédetik. E védelmet azonban a bizottság bizonyos korlátok közé kivánta szorítani a közérdek szempontjából. Ugyanis, a mig egyfelől méltányolni kell a szónoklatban nyilvánuló irói tevékenységet, addig másfelől a közérdek követeli, hogy nagy szónokok és államférfiak beszédeinek gyűjteményes kiadása lehetőleg kevéssé korlátoztassék. Ennélfogva a bizottság azt gondolja, hogy a szónoklatok gyűjteményes kiadásának védelme eléggé van korlátolva, ha az a szónok életében és a szónok halálától számított 5 év alatt az illető szónokok jogutódainak kizárólagos jogának tekintetik, ezen 5 év eltelte után azonban, ha gyűjteményes kiadás nem eszközöltetett, az ilyen kiadás bárki által rendezhető. Ezeken alapulnak az igazságügyi bizottságnak a 6. §. 6. pontjához és a