Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-323

306 32" országos ülés márezlns 6 I8S4 hosszas edénybe és a szeszfok meghatározása rábízatott a fináncz kezének érzékenységére. (Derültség szélső balfelől) A finänczok kezének érzékenysége egyáltalán a magyar ember előtt országszerte már történetileg elismert tény. (ügy van! a szélső balfelől.) Az indokolásban benne van, hogy az érdekelt gyárosok enqnette-je összehivatott és meghallgattatott. Nem hiszem, hogy épen a szeszgyárosok volnának azok a szentek, kiknek maguk felé ne hajlanék a kezük. Nem ott van megvédve az állam érdeke, a mit a közvetlenül érdekelt felek mondanak, hanem ott, a hol, ha már egyszer fokra megy a dolog, a szaktudomány beleszól és megállapítja a kellő módot, (ügy van! a szélső baloldalon.) Kétségtelen, hogy a szesz nemzetgazdasági szempontból csak akkor fogja hajtani a megfelelő hasznot és jövedelmet, ha az tiszta terményadóvá alakulat. Es ekkor ebből a legvilágosabban következik az, hogy ha a vámrestitutio behozatik, hozassék be abban a mértékben, melyben az adó fizettetik. A t. előadóur igyekezett elütni ennek a dolognak a meritumát azzal, hogy hiszen nem csak a nagy gyáros szeszéről van szó, hanem egyáltalán mindennemű szeszről, a kisüstös szeszről is. Hanem t. ház, a szeszfőzés és a szeszkivitel voltaképeni régi fontosságaMagyarországban épen a nagy szeszfőzdéken fekszik, ezek azok, melyek lehetővé tennék azt, hogy a székely kisüstösnek egyáltalán minden adója elengedtessék. Hogy valakinek fogalma legyen arról, a mit Dobránszky képviselőtársam előhozott, tudnunk kell, hogy Budapesten van egy gép, melynek egyszeri töltése 1200 hektolitert tesz és mely 1200 hektoliter töltéssel 95 fokú szeszt producál. Ez átalányként az úgynevezett Möser-féle, a fináncz kezére rábízott controllra alapított pauschale mellett 75 fokért fizet adót és restituáltatik neki a kivitelnél 95 fokért az adó. Tessék az előadó urnak a szószékről, tessék a ministeri székről azt mondani, hogy itt praemiumróí, kedvezményről van szó, mely nyujtatik az illető gyárosoknak, mi czímen, nem tudom. De tessék kimondani és ha kimondják, követelem, tessék logicailag eljárni mindenütt, a hol a nép megterheltetéséről van szó, tessék kitűzni és véghezvinni a jelszót, hogy kedvezmény adassék annak, a ki adót fizet. A ki a törvényjavaslatnak következő szakaszait nézi, az consternálva van. Hiszen, ha csak administrativ oldalát vesszük a dolognak, a t. előadó ur maga lesz kénytelen elismerni, hogy minden adózásnál a főszempont az, hogy a kezelés egyszerűsittessék és a mérték, melyhez az adó kiszabása köttetik, mindenütt egyforma legyen. Máskép a jó administratio sem itt, sem másutt nem képzelhető; s az meg nem engedhető, hogy alkalom nyujtassék arra, hogy ezen egészen tiszta dolgok összebonyolittassanak, négyféle alapon és még két alfokban foglalt alapon szabaduljon ki az illető az adóztatásból, mely többek közt azon classicus magyar szóval fejeztetik ki, mely az osztrák eredetet leginkább elárulja: az erjűrméret szermt(Derultség.) Én azt hiszem, hogy egy egészséges nemzetgazdasági elv, az állam financiális érdeke, az adózó polgár érdekeinek megóvása, az igazságosság követeli azt, hogy ennél az általam is kimondhatlan fontosnak elismert iparágnál, mely Magyarországra nézve minden tekintetben a kis arányban és a nagy arányban egyiránt fontos, valósággal történjék már egyszer az, a minek történnie kellett volna, hogy a tiszta terményadó alapjára állittassék az adóztatás. Mert mig ez meg nem történik, mindig meg lesz adva a kormánynak az, hogy kedvezményeket osszon, nem az illető iparág emelése érdekében, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem más érdekből. Kezében és hatalmában lesznek a kormánynak azok a szegény kis szeszfőzők, a kiknek megszorításával nem a szeszipar emelését, hanem saját hatalmának éreztetését fogja elérni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még egyszer kijelentem, hogy azon felvilágosítással, melyet az előadó ur nyújtott, egyáltalán egyet nem érthetek, sőt annak őszinteségét és alaposságát egyszerűen kétségbe vonom. Gr. Szipáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Teljesen alaptalan a képviselő ur azon felfogása, hogy a kormány által korteskedési, vagy más ily szempontokból kéretik a törvényjavaslat e rendelkezésének elfogadása. Ha világosan ki van mondva, hogy az átalányozás alapjául 75 fok tartalom vétetik, hogy lehet erre azt mondani, hogy ez korteskedési czélokra fog felhasználtatni, midőn ez egyformán alkalmaztatik mindenkire s midőn ki van mondva, hogy 45 hectoíiteren túl minden gyáros köteles terményadó alapján adó alá vettetni termesztményét, azon alól pedig átalányozás mellett adót fizetni. Itt oly világosan meg van szabva a határ, hogy kedvezményről egyik, vagy másik részre szólni nem lehet. De a dolog lényegére nézve támadtatott meg ezen javaslat, mely a nagy gyárakat és a szeszkivitel lehetőségét egyedül képes biztosítani. Ha ezen szakasz módosíttatnék, nem az éretnék el, a mit Hermán t. képviselő ur mond, hogy az adózó polgárok érdeke vétetnék figyelembe, sőt ellenkezőleg, ha a kivitel lehetetlenné tétetnék azon intézkedés által, mely javaslatba hozatik, a szeszadó nagy összeggel leszállván, ismét más adó utján kellene pótolni ezen hiányt. Ha lehetetlenné tétetik a szeszkivitel, ha azon nagy szeszgyáraknak, melyek az országban ma fennállanak, létérdeke tétetik koezkára, nem egy nagy közgazdasági érdek van-e ezzel koezkára téve? Másrészt a gazdasági szeszgyárak érdeke is megóvatik ezen módozat kilátásba helyezésével, mert ha a kivitel lehetetlenné tétetik és a szesz az országban marad, ennek eredménye az lesz, hogy