Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

322. országos ülés niárezius 5. 1SS4. 295 alaptalan. Hiszen épen ez a vita is bizonyítja ezt. Hoztak-e fel itt az osztrák szempontnak való kedvezésből kifolyó valamely kifogást! Nem. Hanem miféle szempontból hoztak fel kifogásokat? Hol a felföld, hol a székelyföld, hol a nagy gyárak, a kis gyárak, a mezőgazdasági gyárak szempontjából tettek kifogást. Miért ? Mert azok az ellentétek, melyeket a törvényjavaslat kiegyenlíteni akar és melyeket nézetem szerint lehet kiegyenlíteni, megvannak nálunk magunknál és ha önálló vámterület vagyunk, ép ugy meg kell küzdenünk azon nehézségekkel. Az Ausztriával való viszony e tekintetben semmit sem változtat. Ugy hogy itt is azt állíthatom, hogy minden más kérdésben inkább befolyásolhat e viszony, mint ezen kérdés megoldásánál. De Helfy képviselő ur azt mondta, hogy állítását az is bizonyít) a, hogy burgonya-gyár csaknem kizárólag Ausztriában van, nálunk pedig nincs; hogy a mezőgazdasági kis gyárak nálunk vannak, Ausztriában pedig nagyobbak. Ezen állításra adatokkal fogok röviden felelni. (Halljuk!) Nálunk van összesen 580 gyár és ebből burgonyával foglalkozik 133; Ausztriában pedig 1087 gyár közül burgonyával foglalkozik 361. Azt hiszem, hogy ez az arány eléggé bizonyítja, hogy a burgonya-gyártásra is külön tekintettel kell lennünk a magyar érdek szempontjából is, nem pedig az osztrák érdek szempontjából. Épen ilyen, az adatokkal ellenkező azon állítása is, hogy nálunk a nagy gyárak fejlődtek csak, Ausztriában nem. Nagy gyárnak lehet mondani azt, mely 2000 fokon felül áll, ez a legnagyobb fajtájú. Ilyen Magyarországon van 42, Ausztriában 50. Tehát ugyanazon érdekek, melyek fenforognak Ausztriában, megvannak nálunk is és ennek következtében a monarchia két fele közti viszonyt itt sem az egyik, sem a másik tekintetben argumentumul a törvényjavaslat ellen felhozni nem lehet. A mi pedig a gazdasági gyáraknak nyújtott kedvezményeket illeti, azt hiszem, azt nem méltatták kellően figyelemre; mert a termelési viszonyokat kell tekintetbe venni. És itt egyszerű számítás be fogja bizonyítani azon különbséget, melyet a törvényjavaslat e tekintetben előállít. Eddig fizettek pl. a 45 hektoliteres gyárak hektoliterenként 5 frtot és részesültek leengedésben 107°, tehát fizettek 4 frt 50 krt. Most 307°-kal emelkedvén az adó, fizetnek 5 frt 85 krt. Az emelkedés tehát e tekintetben 1 frt 35 kr. De visszakapnak 1 frt 10 krt azon Í0°/°-nyi restitutionalis pótlékban, melyet eddig nem élveztek, tehát tulaj donkép az adóteher emelkedése hektoliterenként 25 kr. Szakértők állítják — nem hivatkozom külföldi szakértőkre, mint Gaal Jenő képviselő ur, hanem belföldire, Kossutány tanár állítá — hogy egyszerűen a termények megfelelő keverése által, tehát minden nagyobb instructió nélkül a hektoliter szesz 22 krral olcsóbban állítható elő ezen termelési viszonyok közt, mint eddig. Miért? Egyszerű magyarázat az,hogy az egész erjesztésnek természetesebb és lassúbb tempója van. Nem terjeszkedem ki t. ház azon kérdésre, hogy a kis üstök tekintetében mi történjék. Mint jelzem, ez a részletekre tartozik. Csak még egy kérdéssel akarok foglalkozni: ki fizeti az adót, a melyet itt annyian felvetettek ? Nem azt kell nézni, hogy ez nem teher-e, mert kétségtelenül teher. Hanem azt kell nézni, hogy milyen fejlődésen megy át A jelenlegi helyzettel szemben. A gyáros eddig kevesebbet fizetett, mert ő kétszer háromszor annyit termelt, mint a mennyit adózott és a restitutiónál megkapott. Tehát áthárította a terhet a fogyasztóra. Most a teher meg fog oszlani. Nem mondom, hogy a fogyasztóra nemfogteherhárulni.A szesz árában az adónak kifejezést kell találnia. De miután termelési arányban fog a gyáros fizetni, természetes, hogy a teher jelentékeny része ezt fogja sújtani. A mi a kis és a nagy gyárak közti viszonyt illeti, helyesen jártak el Wieland és Máriássy képviselő urak, midőn erre helyezték a fősúlyt. A kis és a nagy gyár termelése közt a különbség a törvényjavaslat utján sem enyészik el. A tőke erő, a tökéletesebb gépek okozzák, hogy a különbség teljesen megszüntethető semmi törvény által nem lesz. De mekkora a különbség? Ebben kell vizsgálni a haladást és a javulást, nem pedig az absolut megszüntetésben. Eddig a nagy gyáros két-háromszorannyit termelt 24 óra alatt ugyanazon űrméretben. Ennek következtében a kis gyároshoz képest a tehernek csak egyharmadát viselte, mindig arány lagosan számítva. Most olykép fog a helyzet alakulni, hogy mint ők is mondják 88 fokot fog termelni a kis gyáros és 94 fokot a nagy gyáros. Mi a különbség? 6 százalék. Az eddigi 40—507c-nyi különbség tehát leszáll 6—7Y°-nyi különbségre. Azt hiszem tehát, hogy teljes igazsága van a törvényjavaslat indokokolásában a t. pénzügyminister urnak, midőn azt állítja, hogy azon aránytalanság, mely a teherviselés tekintetében a nagyés kisipar közt van, nagy mértékben megszűnik. Ép azért, mert ezen meggyőződés vezet és a pénzügyi eredményt egyáltalában kicsinyelni nem lehet, ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Györffy Gyula: T.ház! (Sálijuk!) A szőnyegen levő törvényjavaslat feletti vita szerintem meglehetősen ki van merítve és én a t. ház figyelmét nem kívánva igénybe venni, a zárszótól elállók. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Az első kérdés az lesz, elfogadja-e a ház a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. tÖrvényczikk módosításáról, valamint a sajtolt élesztőnek a szesztermeléssel együttes készítésének megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vám felemeléséről szóló törvény -