Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

294 322. országos üiés márczins 5. ISS4. jegyzésekre szorítkozom és épen azért röviden végezhetek velők. A rendszert magát, mely a törvényjavaslatban le van téve, nem támadták meg; mert azon t. képviselő urak, mint pl. Gaal, a ki a törvényjavaslatot félrendszabálynak nevezte, vagy Győrffy, a kik a törvényjavaslatot tulaj donképen nem tették bírálatuk tárgyává, mert elismerték, hogy a terményadó a legjobb, de nem engedték meg, hogy a gazdákra nézve a terményadó kötelezővé tétessék. Minthogy tehát a törvényjavaslatnak két sarkalatos pontjával egyetértettek, e tekintetben a rendszer ellen felhozott érveik kellőkép támogatva nem Toltak. Ha a gazdáknak e törvényjavaslatban adott kedvezmény ellen, vagy azon hatás tekintetében volna kifogásuk, melyet a törvényjavaslat erre nézve megszab, akkor érinteném és külön megvitatás tárgyává tenném kifogásaik horderejét. De ezt nem tették. Mert a mit Gaal Jenő t. képviselő ur mond, hogy ha kötelezővé tétetnék a terményadó és ha 7 5% vétetnék átlagnak, akkor a terményadó nem valósittatik, ez viszonyainknak nagyon alapos félreértése. 0 ugyanis fürkészve mindazt, a mit az én igénytelen személyem ez irányban privátim, egyletekben és másutt tett és a mit tenni kötelességemnek ismertem, felhozza, hogy egy másik rendszert is pártoltam és annak előnyt nyújtottam, hogy t. i. a terményre teljesen hozassék be a szeszfokmerő szerinti adó és ennek az adónak 6%-ka a kivitel arányában osztassék ki a gyárosok közt. Ebben tökéletesen igaza van és ha a rendszernek tiszta megvalósítása alatt e modalitást érti, egyszersmind megmondom, miért nem lehetett ezt valósítani. Egyszerűen a külföldi kivitel szempontjából, mert a külföldi államok azon hirre, hogy itt egyáltalában bármi czím alatt praemium adatik, a legerélyesebben kezdtek mozogni és felszólalni. Ha pedig kivitelünket nem akarjuk e miatt elzárni, akkor ezt a rendszert nem lehet indítványozni és elfogadni. Tehát, hogy a 75% alapján való adózás felvétetett, de kérdem: lehetségesnek tartja-e a képviselő ur a kivitel fentartását és fejlesztését akkor, ha minden kedvezmény nélkül a teljes adó vétetik adóalapul s egyszersmind csak ezen arányban téríttetik meg az adó? Hiszen akkor a csekély calo-veszteség fejében való visszatérítésen kívül semmi latitude nem marad a gyáros számára és nem tudom, mi módon fejlődik az a kivitel, melynek fontosságára ő is oly nagy súlyt fektetett. Épen ebben rejlik kulcsa az egész kérdés nehézségének és a megoldásnak. Ha átlag egyáltalában nem vétetik és az adó teljes súlyával nehezedik minden hektoliterre, akkor a kivitel oly mértékben és oly arányban lehetséges nem lesz. Ez volt az egyik érdek, a melyet meg kellett és a melyet csak igy lehetett megmenteni. A másik a gazdagyárosok érdeke. E tekintetben a törvény facultátiókat állított fel, hogy ha a gazda számításai ugy ütnek ki, hogy a terményadóra áttérve jobban kijő, áttérhet reá, ha pedig nem, akkor megmaradhat az ätalányozási rendszer mellett, melyet a képviselő ur is annyira kiemelt és dicsért. A mi az enquétenek erre vonatkozó megállapodásait illeti, melyek két oldalról megtámadtattak, erre csak röviden annyit jegyzek meg, hogy egy olyan enquétről, a melyben ott volt Sponer, a képviselő ur elvbarátja, Máriássy Miklós, Hazay Ernő, Kinczig János, Berzeviczy Pál, Kubinyi Bertalan, gr. Zselinszky Róbert, a kik nem gyárosok, hanem mezőgazdák, a kiknek egyúttal mezőgazdasági gyáruk is van, a kiknek egyhangú beleegyezésével létesíttettek mindazon kedvezmények, melyek a mezőgazdasági gyáraknak adattak és egyszersmind ahatár megszabása, mely a törvényjavaslatban foglaltatott, sőt tovább megyek, hogy a törvényjavaslat a napitermelés megszabásában, melyet oly annyira difficultálnak, még tálmegy azon, a mit az enquéte javasolt, mert három és fél hektoliter helyett37a—4 hektolitert vesz fel; azt hiszem, az ily enquéteről nem lehet állítani, hogy ott csak parancsszóra dolgoztak volna, a mint Helfy képviselő ur mondta, vagy hogy az enquéteben a mezőgazdasági gyárak teljes mértékben képviselve vagy tekintetbe véve lettek volna. A mi pedig azon kifogást illeti, melyet az Ausztriával való viszonyunkra alapítanak és melyre most egészen váratlanul még Gaal Jenő képviselő ur is pártállásával megegyezőnek tartotta kiterjeszkedni: arra nézve tüzetes czáfolatba nem kívánok bocsátkozni; mert hozzá vagyok szokva és ugy látszik, a szélső baloldal legfiatalabb, különben igen tehetséges tagja is magáévá tette azt az en tout cas-t, melyet itt mindig használnak, akár esik, akár napfény van, mindig kiterjesztik a közösügyeket mindazon dolgokra is, a mik azokkal összefüggésben nincsenek. (Zaj a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, az a kifejezés, hogy Ausztria fogyasztási adóinkat utilisálja, mindenre illik, csak a szeszadóra nem, mert mi 200 ezer hektoliter szeszt viszünk Ausztriába és ennek az adója Magyarország javára esik. (Ugy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassanak tehát itt is azt állítani, hogy Ausztria utilisálja fogyasztási adóinkat. Beszélhetünk a czukornál, a petróleumnál vagy akármelyik más kérdésnél a fogyasztási adóval való aránytalan terheltetésről, de ezen kérdésben nem lehet ezt állítani, mert az adatok merőben homlokegyenest az ellenkezőt bizonyítják. A mi pedig Helfy képviselő ur állítását illeti, hogy gazdasági viszonyaink a szeszgyártás tekintetében Ausztriával tökéletesen ellentétesek, hogy tehát a törvényjavaslat eltérő alapokon lett volna összeállítva, ha Ausztriára nem kellett volna tekintettel lenni, igénytelen nézetem szerint merőben