Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

822. országos ülés míirezius 5. 18S4. 293 t. képviselő ur hivatkozott rám, hogy miért nem tettem meg a Győrffy Gyula indítványát a pénzügyi bizottságban. Megengedjen a t. képviselő ur, ő nem fogja nekem soha sem megszabni és én nem fogok utasításokat elfogadni a képviselő úrtól, hogy az általam helyesnek itélt indítványokat vagy javaslatokat a pénzügyi bizottságban vagy a házban támogassam-e szavazatommal. Ennyi szabadságot követelek magamnak. De a képviselő ur itt nem állott meg, hanem hangoztatta azt, hogy mily silányan lettek volna képviselve 1867. és 1868-ban e házban az erdélyi részek. Már ez ellen, midőn ezt eonstatálom, megrovását köszönettel kell hogy fogadjam, mert ugyanakkor megrótt oly férfiakat, mint Mikó Imre, Bánffy János, Teleki Domonkos, Bethlen János, Dósa Elek és itt a ministerur maga b. Kemény Gábor ur. Ezeknek megrovása sorába esni csak büszkeségnek tartom. (Ugy >an! a szélső haloldalon.) De beszélt a t. képviselő ur arról is, hogy a székelyföldi képviselők sólya mennyire apad és mily deeadentiában van és abban igaza is van, mert nemcsak állította, hanem azonnal beszédjében be is bizonyította. (Derültség és helyeslés a szélső balfelöl) De a képviselő ur tovább ment és hivatkozott arra is, hogy az erdélyi képviselőktől mennyire disgnstálva volt a fővárosi társadalom, de nem magyarázta meg, hogy miért ? Az én nézetem szerént azért fordult elő ily disgustatió, mivel igen jellemző vonás az némely erdélyi képviselő urak részéről, hogy első sorban hazafias kötelességüknek tartják uton-utfelen mindig erdélyi képviselőtársaikat rágalmazni és ez egy oly jellemző vonás, a mely a fővárosi társadalomban majdnem közmondásossá vált s midőn ezeket constatálnám, a képviselő úrral szemben kifejezem őszinte részvétemet ugy beszédjével mint egészségi állapotával szemben. (Élénk derültség és tetszés a szélső balon.) Györffy Gyula: T. ház! Saját igénytelenségem nem érdemel annyi figyelmet, hogy a t. ház becses türelmét egy pár szóra is igénybe vegyem ; azonban előttem szólott Boehkor Károly képviselő ur szives volt engem ugy apostrophálni, hogy mintegy kötelességemmé teszi, nemcsak a t. ház méltósága iránt, de ezen párttal szemben is, melyhez tartozom, hogy állításait helyreigazítsam. 0 ugyanis szives volt indokaiban azt is felhozni, hogy engem a függetlenségi párt a t. túloldalról hódított el. Ha ezt hódításnak nevezi, megjegyzem, hogy én magamat nem becsülöm annyira, mint ő, tehát mint hódítást el nem fogadhatom. De azt is kijelenthetem, hogy még alkalmam sem volt a t. szabadelvű párton helyet foglalni Á mi pedig azon oktatását illeti, hogy csupán ágyutölteléknek hódítottak meg, erre nézve kijelentem, hogy mint közkatona akármilyen helyet foglaljak el, saját meggyőződésem és hazám érdekében fogok szolgálni és híven fogom teljesíteni kötelességemet és nem fogok válogatni azon hely között, a hová engem más érdemesebbek helyeztek és igy, ha szükséges lesz, a mint kimutattam, hogy ágvútöltelék tudok lenni, fogok jövőben is lenni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy mi privilégiumot csinálunk a székelyföld érdekéből, bátor vagyok tegnapi fel szólalásomra hivatkozni, hogy igen is, a t. ház egyetemét hivtam fel, hogy tegye magáévá az ügyet, hogy ne csak mi, hanem mindnyájan járjunk arra közre. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Bochkor Károly: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy félremagyarázott szavaim helyreigazítása ezéljából felszólaljak. (Halljuk!) T. ház! Nem mondtam, vagy legalább nem akartam mondani, (Élénk derültség a szélső balon) de nem is hiszem, hogy mondtam volna azt (Derültség a szélső balfelöl) hogy 1867-ben Erdély és a székelyföld nem lett volna kellően képviselve; ellenkezőleg azt mondottam, hogy akkor képviselve volt jól és 1868-ban a törvényhozásban a székelyföld érdeke meg is volt védelmezve. Ezt mondtam. Azután következett a decadentia 1868-ban, mikor Ugron Gábor, Orbán Balázs és mások vitték a székelyföldről a főszerepet, erre mondtam, hogy nem volt jól képviselve a törvényhozásban a székelyföld érdeke. Ugron Gábor: 1868-ban nem is voltam képviselő! Bochkor Károly; Győrffy Gyula képviselő urnak pedig azt jegyzem meg, hogy én egyáltalában nem a szélső ellenzékre mondottam, hogy ő privilégiumot akar csinálni, hanem a székelyeknek tulajdonítottam, hogy privilégiumot akarnak s erre mondottam, hogy a székelyföld megérdemli ezen privilégium állapotot. Elnöki Szólásra többé senki sincs feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és Győrffy képviselő urat, kinek ellenindítványát tizen aláírták. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Minthogy az idő nagyon előre haladt, egy pár pontra vonat kozólag leszek bátor csak rövid megjegyzéseimé* megtenni. (Halljuk!) Igen sajátságosnak tartom azt, hogy a törvényjavaslatnak sokkal lényegesebb és nagy fontosságúintézkedései bírálat alá nem vétettek, hanem csak egy mellékes intézkedése tétetett tanácskozás tárgyává, melynek bírálata azt hiszem inkább a részletre tartozik. Erre vonatkozólag, értem a kis üstök kérdését, nem is fogok most a részletekre kiterjeszkedni, mert azt hiszem, a részleteknél teendő indítvány alkalmával leszek azon helyzetben, hogy erre vonatkozólag igénytelen megjegyzéseimet megtehessem. Én tehát erre nem I fogok kiterjeszkedni és csupán az általános meg-