Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

f90 322- országos ülés akár milyen ealeulust tesz az ember, nem engedi meg, hogy szesztermeléssel foglalkozzék. Ha némelyek mégis szeszfőzdét tartanak fenn, ezt mindig áldozattal teszik, hogy a szarvasmarha-állományt kitelelhessen, hogy ezeket egyrészt hizlalhassák, a hízott marhák eladásából valamit nyerjenek és ezzel kapcsolatban a földeket jobb karban tarthassák. De ez is mind rendkívüli nehézséggel jár. Budapesten nem jó a vásár a hizott állatokra; ezeket Bécsbe kell felhajtani, a mit a márczius 15-én behozandó új bécsi vásári rend felette meg fog nehezíteni. Ezen indokokból szólalok fel és méltányosabb megadóztatást kérek a mezőgazdasági szeszfőzdék részére. Mert kell-e azért,] hogy az osztrák szesziparnak kedvezményeket nyújtsunk, a magyar szeszfőzdéket a végső határig, quasi a megsemmisítésig megadóztatni, nem lenne-e sokkal helyesebb financiális és közgazdasági szempontból az adótételt a mezőgazdasági szeszfőzdékre valamivel leszállítani és azok helyébe a szeszfőzdék számát tetemesen megszaporítani. Jóllehet a törvényjavaslat szerzői az 1878: XX. t.-cz. 11. czikke által meg vannak kötve, de ezen kötést systematice folytatni magában a törvényjavaslatban ott is, a hol azt sem magyar, sem osztrák érdek meg nem követeli, helytelen. Miért nehezíttetik meg a mezőgazdasági szeszfőzde-tulajdonosnak annak beigazoláHa, hogy szeszfőzdéje mezőgazdasági. Hisz azon szeszfőzdék, a hol a tulajdonos kedvezményért folyamodik, nem iparszerű szeszgyár, hanem mezőgazdasági. Felesleges tehát a törvényjavaslatba betenni, hogy valamely szeszfőzde kizárólag vagy legnagyobb részt az anyagot azon mezőgazdaságból nyerje, valamint azon kikezdést is, hogy köztudomású rósz termés esetében ettől a feltételtől eltekinthető. Egyébiránt Graal Jenő t.képviselőtársamegy dolgot hozott fel, a melyhez én is csatlakozom és ezt kérelem alakjában szintén bátor vagyok felemlíteni. A szeszipar theoreticus és gyakorlati ismereteinek oktatása ép oly fontos, mint bármely egyéb ismeret tanítása. Tény az, hogy igen nagyon szűkében vagyunk gyakorlatilag képzett szeszfőzőknek ; nem sokból állana egy szeszfőzde tanfolyamot akár a fővárosban, akár valamely mezőgazdasági intézetben egy kísérleti állomással kapcsolatosan létesíteni most, midőn a szesztermelés körülbelül 4 millióval — szerintem valamivel többel — megszaporítja az állam bevételeit, nem sokból állna néhány ezer forintot a jövő évi költségvetésbe felvenni. Ez indokból van szerencsém a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministert megkérni, kegyeskedjék jövő évre erről gondoskodni. De egyéb intézkedéseket is tehet a kormány a szeszkereskedés előmozdítására. A vasutaknál oly magasak a díjtételek, melyek igen hátrányosak a szeszkivitelre, már pedig ez az életkérdés és főmärczins 5. 1884. kérdés az egész szesztermelésben. így waggonszám szerinti küldeményeknél a törvény által adott azon befolyásnál fogva, melyet a kormány gyakorolhat, a vasutakat arra bírhatja, hogy ez a díjtételeket valamivel szállítsa lejebb, mert hisz a vasútnak amúgy is visszatérül a tetemes mennyiség szállítása által az engedélyezett árkedvezmény. Tartalmaz a törvényjavaslat sok jót, azt nem tagadom; vannak hasznos intézkedései; arról is meg vagyok győződve, hogy a kistermelők, kik főzőkészülékök erjesztő képessége, vagy megváltás után fizetik az adót, tetemes könnyebbségben részesülnek: de egészben véve e törvényjavaslatot nem tarthatom elfogadhatónak, azért, mert a mezőgazdasági szeszfőzdék tulajdonosaira nézve a kellő kedvezményt nem biztosítja. Nem találok benne sem directe, sem indirecte arra garantiát, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék prosperálni fognak. Nem bocsátkozom a vámterület, a fogyasztási terület és az ezzel kapcsolatban lévő rend szabályok közösségének taglalásába, mert ez ép nincs helyén, ha szeszadóról van szó, hanem csak azt akarom újból is felhozni, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék nem találják szerény kívánalmaikat kielégítve, a minél fogva én részemről ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés balfelöl. > Lázár Mihály: T. ház! (Halljuk!) Noha a szőnyegen levő törvényjavaslathoz részletesebben kívántam volna szólni, de látva azt, hogy a t. ház becses figyelme, nem mondom, kifáradt — de bágyadtnak tűnik fel, azért igen röviden ^szólok. (Halljuk!) Igenis t. ház, mert én azt hiszem, hogy minden képviselőnek szent és becsületbeli kötelessége választóinak érdekét nemcsak szem előtt tartani, hanem minden lehető módon előmozdítani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ellenben azon képviselő, ki evvel ellentétes álláspontot foglal el, hogy arról mit mondjak, ítélje meg a ház és a közvélemény. Csanády Sándor: Nem teljesíti kötelmét! Lázár Mihály: Az előttem szólott Gaal Jenő t. képviselőtársam megmondotta azt, hogy a székelyföldre vonatkozó kisüstök kérdése mily csekély áldozatába kerülne az országnak, hogy ezt elengedje. Felhozta, hogy az egész államban 70,000 frt az ebből befolyó megváltási díj ; már hogy ebből igen csekély jut a székelyföldre s hogy ezt a t. képviselő urak és a t. kormány mégis meg ne engedje, ezt, megvallom, a székelyek 500,000 lelket magában foglaló nemzetére nézve igen méltatlan eljárásnak tartom. Nagyon sajnálom, hogy Jókai Mór t. képviselő ur nincs itt, a kit ugyan nem mondhatunk a székelyföld szülöttjének, de jelenleg egy igen tekintélyes székely kerületnek egyhangúlag megválasztott