Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

322. országos ülés márezius 5. 1884 287 mi, kik az ottani viszonyokat tanulmányoztuk, igen jól tudjuk, hogy a kis üstökkel való szabad pálinkafőzés a székelység megélhetésének létkérdését képezi. (Ugy van! a szélső báloldalon.) Igen, mert e leghősiesebb nép, mely ezredéven át a legnagyobb véradót fizette s a mely épen a hon- és önvédelem szempontjából, hazánk legterméketlenebb részét szállta meg, annyira elszaporodott, birtoka annyira el van aprózva, hogy a legnagyobb erőfeszítés és szorgalommal sem tud a földmívelésből megélni, mert még annyi gabonája sem terem, hogy belszükségleteit fedezze. Azért kiviteli kereskedése — a mi faneműekre, ásványos vizre s kevés nyersgyapjúra szorítkozik — leginkább gabonaszerzésre szorítkozó cserevásárban határozódik meg, ugy hogy a székely áruczikkeit rendszerint nem pénzért, hanem gabonáért szokta elcserélni. Egyéb szükségleteinek fedezése és az adó mind a marhatenyésztésből került ki. Ámde a inarhatenyésztés főfeltétele a kis üstökkel való pálinkafőzés volt, a mi a takarmány hiányát vagy csekély voltát moslékkal pótolta. Ennek eltiltása által marhatenyésztésünk megdöbbentő hanyatlásnak indult elannyira, hogy a Székelyföld marhaállománya felényire csökkent s igy a szegény nép megszorittatván azon egyedüli keresetmódjában, a melylyel pénzelt s a melyből az állam iránti tartozásait leróvta, természetszerűleg bekövetkezett az elszegényedésnek azon szomorú állapota, hogj' itthónjában a legnagyobb erőfeszítéssel is megélni és a terhes adót fizetni nem tudván, kivándorol s más hazában keresi a megélhetés feltételeit, a melyet itthon a kormány fiscalitási túlkapásai kiragadtak kezei közül. Kis dolgok néha nagy eredményeket idéznek elő : ekként a csekély jelentőségűnek tetsző kisüstök igen nagy és igen szomorú okozatot idéznek elő: a székely népnek elszegényedését és fájdalmas szétzüllését. Sok a szegény székely népnek az elpanaszolni valója; de ha közébe lépünk, minden egyéb bajai közt mindenekelőtt a pálinkafőzéstől való eltiltását panaszolja legérzékenyebbül. Ez mutatja, hogy mily érzékenyen érintette székely népünket a kormány ezen flagráns törvénysértése. (Igaz ! Igaz! a szélső baloldalon.) Mert t. ház, itt egy merész törvénytiprással állunk szemben, mivel a székelységnek e kedvezményt világos törvény adta meg, a mit egyik pénzügyminister ur rendeleti utón tiltott be. Jól tudom, hogy ily rendeletének indokát a szeszadó-törvényből magyarázzák ki, csakhogy ez hamis szempont; mert ha a törvényhozás meg akarta volna ezen törvényadta kedvezményt szüntetni, azt egy külön szakaszban nyíltan kimondotta volna, de miután azt nem tette s az egész tárgyalás folyama alatt sem az indokolásban az érintve sem volt, tehát azt továbbra is fenn kívánta tartani; arról, hogy a záradékszakaszból ezt okoskodjak ki, senki még csak nem is álmodott, hisz különben küzdöttünk volna ellene. Az, hogy a pénzügyminister ur miként vélekedik, az nem lehet döntő e kérdésben, legfölebb lehetne ő reája nézve, mert a sorok közt való olvasásnak és a törvény-félremagyarázásnak itt nem lehet sem helye, sem mentsége s más valóban alkotmányos országban az ily minister vád alá való helyezését vonná maga után. Nálunk a közösügyes fattyú alkotmányosság jelen korszakában . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, válog; kifejezéseit, mert oly kifejezések a parlamentbe egyáltalán nem illenek. {Helyeslés.) Orbán Balázs: A mi ministereink túlteszik magukat az ily alkotmányos subordinatión; csakhogy nekünk, a nép képviselőinek, felelősségünk és hivatásunk magaslatára emelkedve, a minister ur íiscalis túlkapásaival szemben védenünk kell a népet és a törvények szentségét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De védenünk kell az állam jól felfogott érdekét is, mert még tisztán fiscalis szempontból is indokolatlan volt a betiltás, miután az állam 50—60,000 forint tiszta jövedelemtől esett el, a mi a kis üstök után fizetett díjból évente bejött és elesett nagymennyiségű adótól, a mi behajthatlanság révén elvesz s a mi akkor, a midőn a székelyföldi marna' tenyésztés a kisüstök mellett virágzott, alig fordult elő. Ezen Fegitene a gyáripar, mert a székely nép hajlamainál, tanulékonyságánál és sűrű népességi viszonyainál fogva, valamint területének sok kiaknázásra váró természeti kincseinél fogva a gyáriparra van hivatva és utalva s ez által jólét lenne teremthető, miként Svájcz- és Belgiumban; de a mi kormányunk nem hogy elősegítené a gyáripart, hanem az ott éledni kezdett s a székely nép által ösztönszerűleg fejlesztett kézműipart is csirájában elnyomta, mindent agyonadóztató szenvedélyével. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Marhatenyésztését a szeszadótörvéuynyel öli el s a szegény székely nép, ha közte megjelenünk, könnyes szemmel rimánkodik, hogy segítsünk rajta, mert különben kénytelen lesz ősi tűzhelyét, ős hazáját, hol családját fentartani nem tudja, elhagyni s vérző szívvel Romániába vándorolni. De mi nem tudunk bajain segíteni, mi — kiknek szivében szeretet és fájdalom honol szomorú sorsa iránt — nem tudunk semmit kivinni e kormánynyal szemben, mely el van fásulva a nemzet fájdalmai, a nemzet pusztulása iránt, a mely a közösügyeket vallja evangéliumául s annak mindent kész feláldozni, most sem a nemzet kívánalmait tekinti, hanem Bécsben egyezkedik s azt, mit ott kifőztek, akarja törvényhozásunkra oetroyálni. Hazánkon csak e rendszer és kormány meg-