Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

286 1*22. országos ülés már.zius 5. 1884 szerű mulasztásért, a roppantul complicált formalitások valamelyikének megsértéseért, vagy egyszerííleg valamely pénzügyi közeg szeszélyéből is, vagy a rémítőleg összekuszált utasítások rósz szándék nélküli elmulasztásáért. Hisz ez a törvény egy oly tömkeleg, egy oly zűrzavaros kotyvalék, hogy azt halandó megérteni és felfogni nem tudja; én feladatommá tettem annak beható tanulmányozását; de minél többször olvastam át, annál kevésbé érthettem meg. Miként tudhatná megérteni azt a gyáros s főleg annak nem a tudományos pályára, hanem kézi munkára utalt munkavezetője és munkás népe s igy ki lesz téve lépten-nyomon annak, hogy egy ily 10—15,000 frtos vétségbe ütközzék. (Vgy tani ügy van! a szélső báloldalon.) Ez egy oly Damocles kard lesz, mely mindig fejük felett esüngend, mely a szabad mozgást és fejlődést lehetetleníti s mely a vállalkozási szellemet megbénítandja. Még sanyarúbb helyzetet teremt e törvényjavasSat a gazdasági szesz gyárakra, a melyeket szintén oly complicált rendszabályoknak és oly boszantó spionkodási rendszerrel egybekötött szigorú bírságolásoknak, a házi szentély folytonos megsértésének teszi ki e javaslat, ugy hogy nem sokan fognak bátorságot érezni magukban, hogy mindezekkel szembeszálljanak. De különben is a mezőgazdasági szeszfőzés a korlátolt idő mellett oly birtokmennyiséghez, t. i. 9 kat. holdhoz van kötve, a mi a szegényebb osztályt — a melynek épen leginkább lenne szüksége marhatenyésztéseért arra — kizárja annak élvezetéből. Már pedig az, hogy a kormány minduntalan szaporítja a jogfosztottak számát, kik csak terheket viselnek, de megfelelő jogokat nem élveznek, a socialisták és agráriusok számát fokozza. Azt mondja az indokolás, hogy a kis főzőedényekre nézve a szaktanácskozmány óhaja szerint jártak el; úgyde ez a szaktanácskozmány a nagy gyárosok szaktanácskozmánya volt, a, kik épen ellenesei a nekik versenyt csináló mezőírazdasági szesz-gyárosoknak s igy rábízta a káposztát a kecskére. (Élénk helyeslés és derültség a szélső baloldalon.) A mi a pénzügyminister ur tegnapi felszólalását illeti, attól nem tagadhatom meg a nyíltságot és az őszinte önvallomást. 0 bevallj'a, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés gátolja hazánkat és törvényhozását az önálló intézkedésben. Bevallja, hogy a székelyeknek nyújtott kedvezményt illetőleg azért nem lehet egyoldalú törvénynyel intézkedni, mert e tekintetben a monarchia másik felével egyetértőleg kell eljárnunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy is más szóval, azért nem lehet, mert Bécsben nem akarják, mert ott mindennek a mi nemzetünkre üdvösen hathatna, mindannak a mi nemzetgazdászati fejlődésünket elősegítené ellenségei. Hát ez, t. ház, valódi gyarmati alárendeltség, a melyet a fusió kormánya érlelt meg; hisz 1868ban is meg volt a közösügy, akkor is a közös vám és kereskedelem terén állottunk és mégis lehetett egyoldalúlag intézkedni, vagyis a székelyeknek kivételes kedvezményt adni, azt 10 éven át fentartani. Most azonban egyszerre előáll a lehetet-" lenség, hogy ezen tisztán belügyi kérdésben önállólag intézkedhessünk. Ez mutatja, hogy az utóbbi 7 év alatt hová sűlyedtünk, az akkor oly erősen ócsárolt és pedig önök által leginkább ócsárolt Deák-párt még mert a haza érdekében valamit tenni, még nem síílyedt volt a közösügyek ingoványába, a melybe önök nyakig vannak. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a kisüstök ügye helyi érdekű s ő az országos szempontot mindig felülhelyezi a helyi érdekeknek. Ugy lett volna helyesen definiálva, ha az „országos" szó helyett az „osztrák" szót használta volna ; mert én részemről semmi országos érdeket e törvényjavaslat által kielégítve nem látok, ha azt nem, hogy 3 — 4 millióval több adót csikar fel e szegény népen azért, hogy legyen a hadügyminister urnak mit beépíteni a bosnyák kaszárnyákba és czéltévesztett stratégiai vasutakba. Én semmi országos szempontot nem látok abban, hogy e haza leghűbb, leghősiebb, de legszegényebb népét elpusztulni, kivándorolni hagyjuk az osztrákkal való egyöntetűség kedvéért. Mi épen ezen veszélyes egyöntetűséget kerüljük, mi épen ezen egyöntetűséget perhorrescáljuk, mert erre az egyöntetűségre tört az osztrák negyedfél századon át, ezen egyöntetűség meggátlásáért ontott nemzetünk tengernyi vért, ezen egyöntetűségért buzgólkodott Bach és Schmerling. A mit azok fegyverrel, bitóval, börtönnel, erőhatalommal kivinni nem tudtak: azt önök se fogj'ák áttaktikázni közösügyes készségükkel, mert e nemzet soha se fog lemondani önállóságáról, önrendelkezési jogáról és függetlenségéről. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És most a t. ház kegyes engedelmével áttérek a törvényjavaslat egyik leglényegesebb hibájának bonczolására, a mi abban áll, hogy megoldatlanul hagy egy oly kérdést, a melynek a javaslat általi megoldására nézve ismételt Ígéreteket nyertünk s a mi 500,000 székelynek létkérdését képezi, ez n kis üstök kérdése. A székely kisüstök kérdése kezd némelyek előtt unalmassá válni, igyekeznek minket annak védelmétől a gúny, a humor és az élez fegyverével visszariasztani. Csakhogy mi az ily apró fegyverek tüzétől nem hátrálunk, (Helyeslés a szélső baloldalon) mi mindent el tudunk tűrni és szenvedni, midőn székely véreink megmentéséről van szó, márpedig,