Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

322, országos ülés márczims 5- 1884. 285 menetével igyekszik kimutatni és elhitetni, hogy minden felmerülő adóemelés könnyítést hoz a nemzetre, vagy legalább annak valamelyik osztályára. így például, a midőn nem régen összes egyenes adóinkat új pótlékokkal tetemesen fölemelték, ki lett itt mutatva, hogy az könnyítés földmívelőosztályunkra, miután a földadóra nézve egy több évekre kiható és változhatlan átalány lett megállapítva, oly átalány, mely kevesebb az eddigi adótehernél. Hát ezt akkor se^hitte el senki, talán az azt megszavazó többség sem, de ha elhitte volna is, könnyenhivőségük ábrándjait hamar eloszlathatta azon szomorú tény, hogy a leszállítottnak állított átalány a hozzá adott pótadóval 16— 20°/°-al emelte a földadó terheit. Nagy mester a t. előadó ur abban is, hogy a különböző osztályok érdekellentétéből igyekezik érveit kovácsolni az adók fölemelésére. Így akkor, amidőn az indirectadókat felemelték, a földmívelő osztály túlterheltségét hangsúlyozták s ez által igyekeztek azon adóemelést népszerűsíteni, hangsúlyozván a direct adók fölemelhetlenségét. Jött aztán rá nem sokára a direct adók pótléka, természetesen azért, hogy a két adónem közötti egyensúly heiyrehozassék. Így volt ez a szállítási, hadmentességi, tőkekamat adókkal, a kávé, ezukor, sör, petróleum s mindennemű fogyasztási adókkal] s mindezt a t. előadó ur a meggyőződés oly erős hangján állítá, miszerint hinnünk kell, hogy ő azt egészen magába disputálta; de bár minő erős és ékes legyen is hangja, e föltevését se ránk, se az adózó polgárokra rá nem disputálhatja, mert az adóterheknek — nagyon is érzett — folytonos emelkedése az ellenkezőről győznek meg minket. (Jlgy van! Igaz! halról.) Így leszünk a szeszadó módosításával is, mert az eddigi előzmények után önök módosításai kevéssé bizalomkeltők s az eddigi okulások után méltán visszariasztok lehetnek. Azért mi, kik a nép érdekeit mindig a flscalitási szempontok fölé helyeztük s kik sanyargatott népünket önök határt nem ismerő pénzhajhászási szenvedélye ellen védeni kötelezve érezzük magunkat, ugy is mint a nép barátjai s ugy is mint annak megbízottjai: e törvényjavaslattal szemben is a kétkedő és az ellenző állására kell helyezkednünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság indokolása most is az általam fenjelölt nyomdokokon halad, mindjárt kezdetén hízeleg a földmívelő osztálynak, nagy előnyt mutat fel a gazdasági szeszgyárakra nézve, ezen képzelt előnyökkel akarja ezen osztály benevolentiáját captálni, hogy így palástolhassa a túlhajtott fiscalis érdekeket. Sőt még az adózó közönséggel is eoquetiroz, igazságtalanságot, anomáliát emleget, hogy igy a gyárosok érdekeit ellentétbe helyezze a nagy | közönség érdekével. Mintha bizony az az oly \ sokszor félrevezetett adózó közönség önmagától is rá nem jönne azon semmiféle ügyes fogással el nem palástolható, szomorú valóságra, hogy itt tulaj donképen az ő zsebéről, az ő újbóli megadóztatásáról van szó. Hisz maga az indokolás is bevallja, hogy e javaslatnak pénzügyi eredménye 372—4 millió forint, a mi nem egyéb mint ennyi adóemelés, mert azt első sorban ugyan a szeszgyárosok fizetik, de másod sorban ráróvják a íogyasztó nagy közönségre. De nem csak az adózó közönségre, hanem magukra a szeszgyárosokra s egyáltalában a gyáriparra is végtelenül káros és azok fejlődésére bénítólag hat e törvényjavaslat, mert habár czíme szerint csak a szeszgyártásra vonatkozik; de tulajdonképen a gyáriparnak egy egész csoportjára terjed ki s nagy adóval sújtja a sör, eczet, élesztő, liqueurök és a vegytani gyártmányok egy egész sorozatát, oly nagy adóval, hogy némelyiknél, mint például a sajtolt élesztőnél 60°U adóemelkedés van javaslatba hozva. Hát ennek t. ház, az lesz a következése, hogy ezen czikkeknek úgyis kezdetleges gyártása teljesen el fog nyomatni s az Ausztriából való behozatal ez által elősegítettvén, pénzünk ezen a réven is ki fog vándorolni az országból. {Ugy van! Igaz! a szélső haloldalon). Azt mondja az indokolás, hogy a kormány nem járt el e törvényjavaslat szerkesztésénél egyoldalulag, nem elégedett meg saját közegei előterjesztésével, hanem a szesztermelők szaktanácskozmányának meghallgatásával alkottatott e ja| vaslat. Hát a szegény szesztermelők elébe alternatívaként két rósz állíttatván, természetesen igyekeztek a kevésbé roszat választani; mert bizonynyal, ha ugy állítják elibük a kérdést, hogy akarják-e a kifőzés idejének meghosszabbításával a régi rendszert? bizonynyal a mellett nyilatkoztak volna. Aztán aligha tudták azon szaktanácskozmányra egybehívottak, hogy minő költséges berendezésekre, a főzőkészülék minden részeivel összekötött szeszmérők beállítására, minő egész cancellariai hivatal berendezését igénylő irkálásokra kötelezendi őket e törvényjavaslat, s nem tudták főleg, hogy minő rémletes büntetések csapásainak lesznek alávetve, mert különben bizonynyal teljes erejükből ellene nyilatkoztak és küzdöttek volna. (Ügy van! Ugy van! a szélső haloldalon.) Hisz a bírságok és büntetések, miket a 32. és 33. §§. előszabnak, azok iszonyatosak és rémletesek, 5000, ismétlés esetében 10,000 frt és a megrövidített adó nyolczszorosa, tehát 12—15,000 frtra fokozható büntetés is róható a szegény gyárosra, | nem is valamely vétkes manipulátióért, hanem egy-