Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

n 305. orsiágos ülés február 7. 1884. midőn az ő politikai csillaga is el fog halaványulni és ha neki tetteivel he kell számolni, ha a részre­hajlatlan történelem és a részrehajlatlan igazság­szeretet megkérdezi, hogy mi volt az, a mit a kormány átvett és mi az, a mit átadott és azt fogja találni, hogy átvett egy országot, mely még csak a betegség symthomáit mutatta és átadott egy országot, a mely nyakig úszik adósságban és adó­ban; a melynek administratiója megállapítva nincs, a mely nem consolidált magyar állam; a melyben tágulnak mindazon kötelékek, a melyek a társa­dalmi rendhez, az államhatalom tekintélyéhez és annak jótékony működéséhez fűznek: akkor t. ház, tartok tőle, hogy a t. kormányelnök urnak politi­kai pályája nem fog tudni beszámolni azoknak, kik benne egy oly államférfiúi kerestek és keresnek, a ki egy szerencsétlen és sok bajjal küzdő ország dolgainak orvoslására hivatott akarattal és képes­séggel rendelkezett. Es mert a helyzet ez és én ehhez járulni t. ház, nem akarok és ezen okoknál fogva a t. kor­mány és annak működése iránt — a melynek egyé­nei iránt teljes tisztelettel viseltetem — bizalom­mal nem lehetek: annálfogva én e törvényjavasla­tot általánosságban sem fogadom el. {Hosszan­tartó élénk helyeslés és éljenzés). Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn a dolog természeténél fogva kénytelen vagyok körülbelül ugyanazon a nyomon indulni, a melyen az előttem szólott t. barátom haladva, mondta el a kormány kilencz évi tevé­kenysége felett az én szerény meggyőződésem szerint is igen igazságos és tárgyilagos bírálatát; (Ugy van! balfelől) iparkodni fogok, hogy ismétlé­sektől lehetőleg tartózkodjam. Hisz ugyanazon dolog megítélésének vannak különböző módszerei. Egy kilencz évi kormányzat t. ház, a mai gyorsan élő időben, még a nemzeteknek életében is számot tevő korszakot képez. A mai kormánynak kétség­kívül a magyarországi és az idegen közvélemény előtt is — talán nem telj es méltatásával az egész­séges parlamentarismus követelményeinek — egyik előnyére, tekintélyének emelésére szolgál maga uz a kilencz évi időszak, melyen át neki sikerült, még pedig krízisek, súlyos idők közt, magát a ministeri székeken fentartani. De t. ház, ha ez a kormány e szerint egyikét azon nagy stabilitási epoeháknak képviseli, melyek az alkotmányos nemzetek életében néha előnyükre, néha hátrányukra be szoktak állani; akkor el kell fogadnia tetteinek megítélésénél egy nagyobb mértéket, mint azt, melyet a napi sajtónak, síit a parlamenti felszólalásoknak bírálata alkalmazni szokott. Ha egy egész korszakot vezetett, talán egy egész korszakot alkotott, akkor el kell fogad­nia tetteinek bírálataként a nagy, históriai mér­téket. Es akkor t. ház, nem lehet azon kérdésre, a melyet Horánszky Nándor t. képviselő ur fel­vetett, hogy hát nevezzék meg azon alkotásokat, a melyek által tevékenységüknek nyomát hagyták, nem lehet nagy öntetszelgéssel és örömmel egy, két, talán három vagy négy üdvös intézkedésre, keresztül vitt törvényre hivatkozni; mert valamint nem képzelhető a legjobb kormány sem, a mely hosszú éveken át tartott működése közben egyes hibákat ne kövessen el, úgy nem képzelhető oly rossz kormány sem, a mely ha nincs egyenesen rossz szándéktól vezéreltetve — és ezt semmi kor­mányról és igy a jelenlegiről sem tehetem fel — elvétve olykor üdvös intézkedéseket ne létesítsen. (Élénk helyeslés bálfelöl.) A kérdésnek tehát nem az a megoldása: rá­utalni egyes partialis üdvös intézkedésekre, egyes esetekre, a melyekben nem is annyira saját initia­tivájábók mint inkább a közvéleményben felmerült áramlatoknak engedelmes követéséből, (Helyeslés. Ugy van! balfelől) a mi néha szintén érdem, de mindenesetre sokkal szerényebb érdem, sikerült üdvös intézkedéseket létre hozni; hanem én leg­alább akkor ily kormánynyal szemben igy állítom fel a mérleget: „kilencz éven keresztülvezetted a nemzet ügyeit, ha nem is alkottál semmit, a mi mint alkotás a figyelmet megragadja, a mi mint alkotás a nemzetnek organicus átalakítására hatott, lehetetlen, hogy a te működésed, lehe­tetlen, hogy a te kormányzásod vitelének egész szelleme ne befolyásolta légyen a nemzetnek fejlő­dését; és ekkor nézzük meg, hogy hol van e kilencz év végén a nemzet állapota és ezen álla­potot jellemző vonásokban fogjuk találni azt a tükröt, a mely megmutatja, mily értelemben be­folyásoltad nemzetednek fejlődését." (Helyeslés balfelöl.) És ha ezt a nagy mértéket, melyet alkal­mazni kell egy hosszú kormányzatra, a jelenlegi kormányzathoz idomítjuk, ha nagy vonásokban az ország jelenlegi állapotát, annak legkirívóbb jelen­ségeit akarjuk magunk elé állítani: akkor azt hiszem, nem lesz nézeteltérés arra nézve, hogy a mai helyzetnek két domináló momentuma van. Az egyik Horvátországnak morális elvesztése, (Ugy van! balfelől) vagyis egy nemzet politikai súlyának ama végső hanyatlása, a midőn már tartományok elszakadásáról van szó, (Ugy van! balfelől) a másik pedig az antisemitismusnak terjedése, vagyis a társadalmi decomposiriónak kezdetét jelző tüne­teknek szaporodása. (Helyeslés. Ugy van! balfelől.) Ez tehát a kettős fejlődési végpont, a melyhez a kormány kilencz évi működése alatt a hazát sze­rencsésen eljuttatta. (Ugy van! balfelől.) Ha én kiválóan e két fő momentumról akarok szólni, tehetem ezt annál inkább, mert a kormány működésének politikai meddőségét, a positiv alko­tásoknak teljes hiányát előttem már Horánszky Nándor t. képviselőtársam kiemelte; mert a pénz­ügyi egyensúlyra, a pénzügyek rendezésére irány­zott törekvéseknek teljes fiascóját kimutatta ugyan.

Next

/
Thumbnails
Contents