Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

n 305. orsiágos ülés február 7. 1884. midőn az ő politikai csillaga is el fog halaványulni és ha neki tetteivel he kell számolni, ha a részrehajlatlan történelem és a részrehajlatlan igazságszeretet megkérdezi, hogy mi volt az, a mit a kormány átvett és mi az, a mit átadott és azt fogja találni, hogy átvett egy országot, mely még csak a betegség symthomáit mutatta és átadott egy országot, a mely nyakig úszik adósságban és adóban; a melynek administratiója megállapítva nincs, a mely nem consolidált magyar állam; a melyben tágulnak mindazon kötelékek, a melyek a társadalmi rendhez, az államhatalom tekintélyéhez és annak jótékony működéséhez fűznek: akkor t. ház, tartok tőle, hogy a t. kormányelnök urnak politikai pályája nem fog tudni beszámolni azoknak, kik benne egy oly államférfiúi kerestek és keresnek, a ki egy szerencsétlen és sok bajjal küzdő ország dolgainak orvoslására hivatott akarattal és képességgel rendelkezett. Es mert a helyzet ez és én ehhez járulni t. ház, nem akarok és ezen okoknál fogva a t. kormány és annak működése iránt — a melynek egyénei iránt teljes tisztelettel viseltetem — bizalommal nem lehetek: annálfogva én e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. {Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés). Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn a dolog természeténél fogva kénytelen vagyok körülbelül ugyanazon a nyomon indulni, a melyen az előttem szólott t. barátom haladva, mondta el a kormány kilencz évi tevékenysége felett az én szerény meggyőződésem szerint is igen igazságos és tárgyilagos bírálatát; (Ugy van! balfelől) iparkodni fogok, hogy ismétlésektől lehetőleg tartózkodjam. Hisz ugyanazon dolog megítélésének vannak különböző módszerei. Egy kilencz évi kormányzat t. ház, a mai gyorsan élő időben, még a nemzeteknek életében is számot tevő korszakot képez. A mai kormánynak kétségkívül a magyarországi és az idegen közvélemény előtt is — talán nem telj es méltatásával az egészséges parlamentarismus követelményeinek — egyik előnyére, tekintélyének emelésére szolgál maga uz a kilencz évi időszak, melyen át neki sikerült, még pedig krízisek, súlyos idők közt, magát a ministeri székeken fentartani. De t. ház, ha ez a kormány e szerint egyikét azon nagy stabilitási epoeháknak képviseli, melyek az alkotmányos nemzetek életében néha előnyükre, néha hátrányukra be szoktak állani; akkor el kell fogadnia tetteinek megítélésénél egy nagyobb mértéket, mint azt, melyet a napi sajtónak, síit a parlamenti felszólalásoknak bírálata alkalmazni szokott. Ha egy egész korszakot vezetett, talán egy egész korszakot alkotott, akkor el kell fogadnia tetteinek bírálataként a nagy, históriai mértéket. Es akkor t. ház, nem lehet azon kérdésre, a melyet Horánszky Nándor t. képviselő ur felvetett, hogy hát nevezzék meg azon alkotásokat, a melyek által tevékenységüknek nyomát hagyták, nem lehet nagy öntetszelgéssel és örömmel egy, két, talán három vagy négy üdvös intézkedésre, keresztül vitt törvényre hivatkozni; mert valamint nem képzelhető a legjobb kormány sem, a mely hosszú éveken át tartott működése közben egyes hibákat ne kövessen el, úgy nem képzelhető oly rossz kormány sem, a mely ha nincs egyenesen rossz szándéktól vezéreltetve — és ezt semmi kormányról és igy a jelenlegiről sem tehetem fel — elvétve olykor üdvös intézkedéseket ne létesítsen. (Élénk helyeslés bálfelöl.) A kérdésnek tehát nem az a megoldása: ráutalni egyes partialis üdvös intézkedésekre, egyes esetekre, a melyekben nem is annyira saját initiativájábók mint inkább a közvéleményben felmerült áramlatoknak engedelmes követéséből, (Helyeslés. Ugy van! balfelől) a mi néha szintén érdem, de mindenesetre sokkal szerényebb érdem, sikerült üdvös intézkedéseket létre hozni; hanem én legalább akkor ily kormánynyal szemben igy állítom fel a mérleget: „kilencz éven keresztülvezetted a nemzet ügyeit, ha nem is alkottál semmit, a mi mint alkotás a figyelmet megragadja, a mi mint alkotás a nemzetnek organicus átalakítására hatott, lehetetlen, hogy a te működésed, lehetetlen, hogy a te kormányzásod vitelének egész szelleme ne befolyásolta légyen a nemzetnek fejlődését; és ekkor nézzük meg, hogy hol van e kilencz év végén a nemzet állapota és ezen állapotot jellemző vonásokban fogjuk találni azt a tükröt, a mely megmutatja, mily értelemben befolyásoltad nemzetednek fejlődését." (Helyeslés balfelöl.) És ha ezt a nagy mértéket, melyet alkalmazni kell egy hosszú kormányzatra, a jelenlegi kormányzathoz idomítjuk, ha nagy vonásokban az ország jelenlegi állapotát, annak legkirívóbb jelenségeit akarjuk magunk elé állítani: akkor azt hiszem, nem lesz nézeteltérés arra nézve, hogy a mai helyzetnek két domináló momentuma van. Az egyik Horvátországnak morális elvesztése, (Ugy van! balfelől) vagyis egy nemzet politikai súlyának ama végső hanyatlása, a midőn már tartományok elszakadásáról van szó, (Ugy van! balfelől) a másik pedig az antisemitismusnak terjedése, vagyis a társadalmi decomposiriónak kezdetét jelző tüneteknek szaporodása. (Helyeslés. Ugy van! balfelől.) Ez tehát a kettős fejlődési végpont, a melyhez a kormány kilencz évi működése alatt a hazát szerencsésen eljuttatta. (Ugy van! balfelől.) Ha én kiválóan e két fő momentumról akarok szólni, tehetem ezt annál inkább, mert a kormány működésének politikai meddőségét, a positiv alkotásoknak teljes hiányát előttem már Horánszky Nándor t. képviselőtársam kiemelte; mert a pénzügyi egyensúlyra, a pénzügyek rendezésére irányzott törekvéseknek teljes fiascóját kimutatta ugyan.