Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

282 32? országos ölfr léséről szóló vitatkozás alkalmával elmondott j beszédek, már is ujabban egy adófelemelés előtt j állunk. És ime azt mondja a t. előadó Hegedüs Sándor nr, hogy kénytelenek vagyunk a közvetett "% adók felemeléséhez folyamodni, mert ez országban az egyenes adók oly magasak, hogy a külföldön sehol sem oly magasak. És mit látunk t. ház ? A t. előadó ur, mikor az egyenes adók felemeléséről van szó, akkor azt mondja hogy a közvetett adókat nem lehet emelni, mert azok eléggé vannak fokozva és mikor a közvetett adók emeléséről van szó, akkor azt mondja, hogy az egyenes adók oly magasok, mint sehol a külföldön. A fogyasztási és közvetett adóból folyó jövedelem leghívebben tükrözi a fogyasztási és adózási képességünket. És mit látunk? Hogy daczára ezen állításnak, már nálunk a fogyasztási és közvetett adók, különösen a szeszadó hanyatlásban vannak, ugy hogy ha az 1881-iki bevételt Összehasonlítjuk az 1883-ki bevétellel, határozott visszaesést tapasztalunk 323,000 frttal. És midőn már fogyasztási adónkban visszaesést látunk, tehát már népünk adózási képessége e téren is lehetőségig igénybe van véve, akkor ujabban előállanak a közvetett adó fokozásával és előáll egy oly kormány, a melynek feje 1868-ban, azonkívül, hogy azt mondta, hogy a szesztőzésnek minél szélesebb körben való kifej lesztését akarja és kívánja, hogy a szeszfőzés haszonnal űzessék és gazdasági ezélokkal összekapcsoltassék és azt mondta, hogy jelenleg még kisebb adót lehetne behozni, hogy ezáltal a kincstár sem veszítene, pedig akkor a szeszmérő fokonkint vetett adó 6 kr. volt, most fok szerint 1 í kr.; sőt tovább ment és azt mondta, hogy küldjünk ki egy enquete-et, a mely vizsgálja meg a dolgot, hogy nem lehetne-e a szeszfőzés felvirágzását a termelési adó leszállításával a kincstár jövedelmének csökkentése nélkül eszközölni? íme ezt mondta 1868-ban a mostani t. ministerelnök ur és mint előbb mondám, akkor az adó foktartalom szerint 6 kr. volt és most 11 kr., már is új felemelési javaslattal állnak elő. De t. ház, oka ezen sanyarú állapotnak különösen a vám- és kereskedelmi szerződés, melynél fogva kénytelenek vagyunk közvetett és fogyasztási adóinkat egy közös kulcs, közös törvények és rendeletek szerint megállapítani és a meddig a közös vám- és kereskedelmi szerződés fennáll, e téren a békókat és igát le nem dobhatjuk. (Helyeslés a szäsö halfelöl.) Nem reformkérdés ez a kormánytól, hanem adófelemelési kérdés, mert midőn a t. kormány évenként 7 millió, száz és egynehány ezer frtot vesz be és most már 3 millió ötszáz egynehány ezer frttal emeli az adót, ez sokkal több, mint 50% adóemelés. T. ház •! A fennállott átalányozási rendszer ha- ] márczins ő. 13S4 tározottan a nagy szeszgyárosok előnyére volt, ugy hogy azok alig fizettek fokonkint 4—5 krt, naponként 3—4-szer is erj esztettek, míg a kisebb gyárosok 11 krt tartoztak fizetni alig tudtak egy szernél többször erjeszteni. Belátta ezt a visszás állapotot az 1878. törvényhozás, midőn a XXIV. t.-czikkben ezen változtatni akarván, 35 hectoliterig 20% kedvezményt adott, 45-ig pedig 10%-ot. De ez a kisebb szeszgyárosoknak és a mezőgazdaságiaknak igen kevés volt, mert nem tekintve, hogy az előbbi években több, mint 3 ezerrel kevesbedtek, a minister ur beismerése szerint, már az utolsó években is 40 kisebb szeszgyár a főzést beszüntette. Ezen átalány-rendszerrel különben a nagy gyárak a restitutio, a visszafizetés által nyertek roppant sokat, mert a mig ők naponként többszöri termelés folytán alig fizettek fokonkint 4 — 5 krt, nekik ezen utón 11 kr. téríttetett meg. Ezen visszás állapotokon akar a t. pénzügyminister ur segíteni a jelen törvényjavaslat által. De hogy áll tényleg a dolog? Ezen terményadó a szeszmérő gépekkel rovatik ki a törvényjavaslat szerint, de ugyanakkor a minister ur a nagy gyáraknak engedményeket tesz, 75 foktartalmat vesz adózási alapul, holott nagyobb gyárak, a technikai és vegyészeti haladás folytán 95 foknál magasabb fokú szeszt képesek termelni. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy'- ezek szállítás és a raktározás czímén még külön 10°/o engedményt kapnak, tényleg 30% kedvezmény adatik nekik. Igaz, hogy ezen nagy gyárak kiviteli kereskedelmét meg nem akadályozhatjuk, sőt fokoznunk kell, de ezek a mezőgazdasági és a kisebb szeszgyáraknál sokkal olcsóbb tőkével és előhaladottabb eszközökkel dolgozhatván, az utóbbiak velük a versenyt ki nem állhatják. Mert t. ház, ezen kis gyárakra, különösen a lisztes anyagok után a szesznyeredék az erjür minden hectoliterje után 6Vs fokban állapíttatott meg, jól lehet, az előtt 5 fokú volt, sőt az egybehítt enquéte határozottan hangsúlyozta, hogy az 6 foknál feljebb nem emelhető. És ime most a t. előadó ur előáll azzal, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak milyen kedvezménynyel szolgál ezen törvény, holott tényleg felemeli 307Val az adójokat. Ezen adóemelés után, mivel ezen kis gyárak alig existálhatnak, csak a moslék a valóságos nyereség, ezen kisebb szeszgyárak, melyek nem mezőgazdasági szeszgyárak, csak ugy állhatnak meg, ha azon kedvezményben részesülnek, melyben a mezőgazdasági szeszgyárak, vagy adóvisszatérítésben részesülnének. Ezen sanyarú helyzetben vannak különösen azon város szeszgyárai, melyet szerencsém van képviselni, hol több mint 14 szeszgyár van és ha ezeknek adója 30%-al emeltetik — szemben a mezőgazdasági és nagy szeszgyárakkal, távol levén a vasúttól és távolról szerezvén be a lisztes anvag-okat is. tehát fenn nem állhatnak. •1-