Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-322

32ü. országos ülés aiárcziiis 5. 1SS4. 283 Lehetetlen itt a t. előadó ur egy állítására nem refiectálnom, melyet mintegy kedvezményül említ fel. 0 azt mondja beszédében, hogy a 45 hektoliter tartalma szeszfőzdék napi termelése .37»—47* hektoliterben állapíttatott meg. Tessék a termelő urakkal beszélni és valamennyien egyhangúan fogják állítani, hogy nem a 45 hektoliteres szeszgyárak, de a 35 hektoliteresek is 4—5 hektoliter, esetleg 6 hektoliter szeszt is termelnek egy nap alatt, tehát e tekintetben is a kisebb szeszgyárosok hátrányban vannak. Azt mondja a t. előadó ur, hogy több adót kell bevenni a szesztermelésből, az állam különben nem képes szükségleteit fedezni. De a régi rendszer szerint 1863-ban nem több adót vettek-e be, mint jelenleg? Mert akkor sokkal több kis gyárak voltak mint jelenleg. Azon felszólalások után, melyeket ezen oldalról különösen Győrffy Gyula t. képviselőtársam a székelyföldi kis üstök tárgyában elmondott és oly ékesen indokolt, csaknem szükségtelennek látszik felszólalásom. Ha mégis felszólalok, teszem azért, hogy szemben azokkal, a mik tegnap elmondattak, felhozzam indokaimat és a Győrffy Gyula t. képviselőtársam felszólalása ellenében felhozottakat igazi értékükre szállítsam le Azt mondja a t. pénzügyministerur. hogy igaz az 1868 : XVI. t.-cz. 12. §-a szerint a székelyföld lakóit liszttartalmú anyagból a kis üsttel 2 frtlefizetése mellett szesztermelés megillette. De as 1878: XXIV. törvény 112. §-a megszüntette, mert azt mondja, hogy az ezzel ellenkező intézkedések megszüntettetnek. De kérdem én és kérdezzen meg a t. pénzügyminister ur bárkit, hogy akkor, midőn egy törvény egy vidék részére a törvény világos szavai szerint kedvezményt biztosít és midőn annak megszüntetése iránt a törvény nem intézkedik, akkor ezen világos kedvezmény megszüntethető-e, vagy nem? Én ugy tudom, ez általános jogi elv, miszerint törvény által biztosított kedvezmény, csak ellenkező törvény által szüntethető meg és igy valótlan a pénzügyminister ur azon állítása, hogy ok nélkül hangoztatjuk azt, hogy az 1878 iki törvény nem szüntette meg a kivételes kedvezményt, mert a törvény világosan és határozottan intézkedik. De t. ház, hogy a jelenlegi kormánynak mennyire nincs érzéke a székelyföldi érdekek kielégítésére és hogy e tekintetben mennyire felette állott az 1868 ki kormány a jelenleginek, engedje meg a t. ház, hogy felolvassam az akkori pénzügyminister által mondott beszéd egyik passusát. Azt mondotta többek közt: „Általában a kisebb gazdák üstjei nagyobbak egy akónál, mint székelyföldön, itt rendkívüli és kivételes állapotok vannak, miután annyira hegyes és sziklás a vidék, hogy a szükséges takarmányt a marhának épen nem állíthatja elő, itt régi időktől fogva csak egy akónál kisebb üstökben főztek, a méltányosság is megkívánja, hogy a régi gyakorlat meghagyassék nálok és a főzés megkönnyebbittessék. Ezen kedvezmény egy vidék kivételes állapotából foly." íme felismerte az akkori kormány azon vidék kivételes állapotát és szükségesnek tartotta annak orvoslását. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy ezen kérdésben csak a lajthántúli kormánynyal egyetértőleg lehet intézkedni, nem pedig egyoldalúan. De kérdem a pénzügyminister urat, átolvasta-e az 1868-ki tárgyalások folyamán történteket? Ott megláthatja, hogy az akkori pénzügyminister által beterjesztett javaslatban csak Csikmegye és Oláhfalura nézve volt külön intézkedés. De az akkori pénzügyi bizottság nem állott oly ministeri nyomás alatt s a székely képviselők is hangoztatták szavukat és megértették a kormánynyaí, hogy ezen kedvezmény megadása a székelyföldre nézve életkérdés. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De ugyanazon törvénybe bevétetett oly intézkedés, mely nem volt meg a javaslatban, t. i. a restitutió kérdése. Ha tehát be lehetett venni a székelyföldi kis üstök iránti intézkedést és a restitutiót, miért nem lehet ma tenni ugyanazt? Ezen oldalról én és társaim a székelyföld lakóinak érdekében minden lehetőt megtettünk. Én magam öt alkalommal szólaltam fel a kérdésben. Az ügy fontossága és igazságossága egy alkalommal meggyőzte a túlsó oldalt is; elfogadta akkor határozati javaslatomat és utasította a pénzügyministert javaslat beterjesztésére. A pénzügyminister ur tegnap tagadá, hogy ő a ház határozatát nem respectálta volna. Hát én, a t. pénzügyminister urnak, daczára annak, hogy mindig másokkal conferál és nem hallgat előadásomra, mint kötelessége volna, midőn előadását czáfolva és a valótlanságra és a nem igazra leszállítva mit mondott, mert ugy látszik, hogy a t. pénzügyminister ur mindent tud, de azt nem tudja, a mit mondott. (Mozgás.) í 879-ben január 29-én. midőn ama már egészen némává lett Tibád Antal képviselő ur felszólalt, többek közt azt mondta a pénzügyminister ur : „Méltóztassanakmeggyőződni arról, hogy én ezen kérdést igen fontosnak tartom, mert egy egész vidék érdeke felvirágzása azzal szoros összeköttetésben áll, szándékozom egy tanácskozmányt egybehívni" 1879. márczius 8-án ezt mondta: „Méltóztatnak belátni, hogy záros határidőre magamat nem kötelezhetem, de biztosíthatom a t. házat, hogy ezen tanácskozás a lehető legrövidebb idő alatt meg fog tartatni és annak folytán az intézkedés a baj orvoslására meg fog tétetni." De a pénzügyminister ur még tovább ment. Midőn módosítványom elfogadtatott, a pénzügyminister ur elismerte, hogy azon vidékre nagyfontosságú kérdést hajlandó lebonyolítani és megoldani. Hát hol oldotta meg azon kérdést? Ezen 36*