Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-321
321. országos ülés márezins 4. ISS-í. 273 vám- és kereskedelmi szerződés lejárta előtt is ] adatnak kedvezmények az illető vidékek érdekében. De minthogy már említettem a vám- és kereskedelmi szerződést, a melynek hátrányaira a t. képviselő ur a jelen esetben is utalt, bátor vagyok megemlíteni, hogy a t. ellenzéki képviselő urak a saját álláspontjukból minden más kérdésben beszélhetnek inkább a vám- és kereskedelmi szerződés hiányairól és káros következményeiről, mint épen a szeszadó kérdésében. Mert sem közgazdaságilag, sem pénzügyileg nem lehet azt mondani, hogy a szeszadóra vonatkozólag a mi viszonyaink e tekintetben rosszabbak volnának. De a kis üstökre vonatkozó kérdést nem lehet másnak, mint helyi érdekűnek mondani és nekem, midőn helyi érdekről és országos érdek szempontjáról van szó, minden esetre kötelességem az országos érdek szempontját védelmezni. (Helyeslés.) Vannak igenis egyes esetek, a melyekben a végrehajtásnál a fennálló törvény alapján a helyi érdekeket is figyelembe lehet venni. így igen természetes az, hogy az átalányozás, ha más gyárak 24 óra hosszáig dolgoznak, a kis üstökkel pedig nem dolgoznak csak napközben, ez utóbbiakra nézve az adó nem fog 24 óra után, hanem a tényleges viszonyok szerint megállapittatni, a mint ott szokásban van. (Helyeslés.) ügy szintén a tüzelés módjára, nézve is, ha vannak valahol különös helyi viszonyok, ugy azokat a végrehajtásnál figyelembe kell és lehet is venni, valamint ezt minden pénzügyminister meg fogja tenni, Ennél tovább menni azonban nem lehet és én részemről igen kérem a t. képviselő urakat, a kik épen azon vidékeket képviselik, a hol a kis üstök szerinti főzés van gyakorlatban, ne ejtsék el azon kedvezményeket, a melyek ezen törvényjavaslatban épen a kis üstökben főzök érdekében foglaltatnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Mindezeknél fogva, minthogy pénzügyi szempontból nagyfontosságú kérdés e törvényjavaslat keresztülvitele, minthogy közgazdasági tekintetekből is igyekeztem e javaslatban minden érdeket lehetőleg kielégíteni; ne méltóztassanak e törvényjavaslat czéljátésaz azokban foglalt kedvezményeket, mint a mely javaslat úgyis compromissum eredménye, módosításokkal koezkáztatni. Kérem a t. házat, méltóztassék & törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz : T. ház! Én készséggel elismerem, hogy a szesz egyike azon fogyasztási ezikkeknek, a melyek igen alkalmasak nagyobb megadóztatásra és őszintén megvallom, hogy ha ugy állana előttem a kérdés, hogy egyik részről lejebb fog szállittatni az adó 37* millióval, ha módot nyújtunk arra, hogy ez összeg más forrásból előteremtessék, én nem haboznám azt mondani, hogy keressük ez összeget a szeszadónál, mely álKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET. talános közgazdasági, de még közerkölcs! szempontokból is — kétséget nem szenved — a megadóztatásra alkalmas. Hozzá teszem s elismerem, hogy más államokhoz képest ez adó nálunk meglepőleg csekély eredményt tüntet fel. De midőn a kérdés nem ugy áll előttem, hogy egyik oldalon könnyebbítsünk és kárpótoljuk a kormányt a másik oldalon, hanem ugy, hogy emeljük az ország adóját negyedfél millióval szerintem többel, akkor én ragaszkodom azon többször kijelentett elvemhez, hogy meggyőződésem szerint Magyarországon az adóteher már oly fokot ért el, hogy azt tovább emelni nem lehet. (Helyeslés a szélsőbalon.) Annál kevésbbé szavazhatok meg adóemelést ezen kormánynak, melynek pénzügyi politikáját a leghatározottabban el kell ítélnem, mert nemcsak hogy azon czélt el nem érte, a melyet maga elé tűzött, hanem ellenkezőleg, mély meggyőződésem szerint az ország pénzügyi helyzetét tetemesen megrontotta. {Igás! a szélső balfelöl) A mi magát a tárgyat illeti, nem fogok a részletekkel foglalkozni, minthogy általánosságban sem fogadhatom el a törvényjavaslatot a már mondott oknál és egy másiknál fogva, melyet bátor leszek előadni. De miután ugy az előadó, mint a minister ur is ismételve hivatkozott az úgynevezett enquétre, a szaktanácskozmányra, mely egyhangúlag elfogadta és ajánlotta a törvényjavaslatot, erre nézve bátor vagyok egy megjegyzést tenni. (Halljuk!) Hiszen úgyis feltűnő volt mindenkinek, hogy miképen van az, hogy az illetők, a kikre negyedfél vagy 4 milliónyi ujabb terhet akarnak rakni, önmagok tapsolnak az adónak, hogy az pompás dolog, hogy ők magok kívánják, hogy négy millióval emeljék terhüket. Ez oly absurdum, melyet nem hisz el senki. A ki a dologgal foglalkozott, tudja, hogy ez tulaj donképen nem is volt enquéte, nem volt szaktanácskozás, hanem olyan féle volt, mint mikor az absolut kormány alatt kurták a kényszerkölcsönt és azután összehívták az előkelő gazdag embereket és felszólították, hajlandók-e hozzájárulni önkényt a kényszerkölesönhöz. Épen igy tett a pénzügyminister ur. Azt mondotta, hogy ennyi millióval okvetlenül emelnem kell a szeszadót, most mondjátok meg, mily módon kívánjátok fizetni ezt az adót? Ez nem enquéte volt, hanem kényszeralkú, melyre az illetőknek rá kellett állani, mert tudták, hogy bármily véleményt mondanak, rajok rójják, annyival is inkább, mert nem volt titok, hogy a két kormány közt a dolog megvolt állapítva. A mi a tanácskozás folyamán felmerült részletes kérdést, a kis üstöket illeti, melyre nézve magam is elismerem, hogy inkább helyi érdekű kérdést érintenek, habár ha a helyi érdek oly nagy terjedelmű mint e kérdésben, az országos érdeknek is tekinthető, én mégis azt hiszem, hogy sokkal ! helyesebben lesz ez megvitatható a maga helyén a 35
