Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-321
2 y 4 &ü' oräzágos ülés részleteknél, mert az általános vitához ez csakugyan nem tartozik. Annyit azonban tartozom e helyen megjegyezni, hogy a t. pénzügynister nem állítja egészen helyesen azt, hogy azon záradék, melyet az 1878. törvény végére tettünk, annyira világos, hogy annak alapján fel volt hatalmazva rendeletileg megszüntetni a székelyek által eddig élvezett jogot. Ez nem áll, mert ha csakugyan annyira világos volna, a t. minister urnak kötelessége lett volna a vita folyamán valamely pontnál tudomására hozni a t. háznak, hogy ezen záradékot igy értelmezi. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Nem én voltam akkor a minister! Helfy Ignácz: Bármelyik minister ezt kellett volna, hogy tegye. De mikor ez ki nem jelentetik, egy általános clausula alapján megszüntetni egy a törvénybe iktatott kizárólagos jogot, ezt alkotmányos úton nem szokás tenni. (TJgy van! bálfélöl.) Egyébiránt ezt én is a részletekhez tartozónak tartván, annak idején bátor leszek a magam részéről is hozzá szólani. A miért én most röviden felszólalni akarok, annak főoka az, hogy elmondjam, miért nem fogadhatom el még általánosságban sem e törvényjavaslatot. Ez az, a mire a t. pénzügyministerur beszéde végén röviden refiectált. 0 azt mondja, hogy épen ezen törvényjavaslatnál nem lehet panaszkodnunk az Ausztriával fennálló kereskedelmi és vámszerződés ellen. Volt szerencsém résztvenni ezen tárgyalásokban és mondhatom, hogy alig volt egy perez az egész tanácskozás alatt, hogy ne éreztem volna, milyen békókat ver reánk ez a kereskedelmi szerződés és különösen erről lévén szó, különösen annak azon része, mely a fogyasztási adókra vonatkozik, mely kényszeríti Magyarországot, hogy fogyasztási adórendszerét Ausztriával egyenlő elvek szerint intézze. Hiszen méltóztassék csak azt az egy esetet venni, melyet a t. minister nr legkedvezőbbnek mond, ebből aztán következtetni a többiekre. Szó van itt egy olyan tárgyról, melyre nézve Magyarországon és Ausztriában különböző minden elem, melynek hozzájárulása szükséges, hogy ez létrejöjjön, elkezdve a tüzelő anyagokon, átmenve a nyers anyagokra, melyekből készül, a termelési módozatokra; minden tekintetben olyan nagy különbség van a két gazdasági kör között, hogy nincs az a genie, ki képes lenne olyan törvényjavaslatot csinálni, mely mindkét fél érdekeinek megfelelne. Méltóztassék fontolóra venni, hogy csaknem egész Magyarországon a szesztermelés túlnyomó nagyrésze előállítására a gabonanemfíek használtatnak, Ausztriában pedig csaknem kizárólag burgonyanemüek. Már magukra az alkatrészekre nézve milyen nagy különbség van. Magyarországon a szesztermelés túlnyomó nagy része a árczius 4. 18S4. gyáriparból kerül ki, Ausztriában megfordítva *A részben a gazdasági szeszgyárakból és csak egy kisebb része a nagy iparból. De magokra a gazdasági szeszgyárakra nézve is óriási nagy a különbség az ausztriai és magyarországi gyárak közt. Mert ott a gazdasági szeszgyáraknál is a szeszgyártás a főczél, a gazdaság a mellékczél. A főczél árút termelni, a melylyel kereskedik, annyira, hogy ha megnézzük a statistikai adatokat, a melyekkel a t. házat ily késő órában untatni nem akarom, azt látjuk, hogy még a kivitelben is oroszlánrészszel szerepelnek a gazdasági szeszgyárak Ausztriában, Nálunk megfordítva áll a viszony. Nálunk a szeszgyárak igazán gazdaságiak, mert kis részök gyárt szeszt tisztán a szesz kedvéért, vagy ezért is; túlnyomó részök pedig igyekszik a két dolgot összeegyeztetni. Sőt vannak olj^anok is, a melyeknél a szesz mint árú alig játszik szerepet és csak azért tartja fenn a szesztermelést, hogy gazdaságát fentarthassa, táplálhassa és felvirágoztassa, Ily merev ellentétek mellett nem lehet elképzelni, hogy mi itt oly törvényeket bírjunk alkotni, a melyek nekünk is, az osztrákoknak is kedvezők legyenek. Ha mi meg vagyunk elégedve, lehetetlen, hogy azt elfogadják az osztrákok és megfordítva. Mivel pedig az egyiknek okvetetlenül a rövidebbet kell húznia, hogy ez melyik, erre nézve hivatkozom a múltra és a jelen tárgyalásra. Megérdemli ez azt, hogy a t. ház erre ügyeljen. (Halljuk! Halljuk!) Valóban nevezetes tünemény, hogy valahányszor közös törvény alkotásáról van szó, mindig Magyarországnak kell az elsőnek lenni, a mely azt megszavazza. Megcsinálják a törvényeket Bécsben, ide adják a magyar kormánynak, az magára vállalja, hogy a magyar országgyűlésnél keresztül vigye: s mi történik azután ? Ha keresztül viszi ugy, a mint az osztrák kormány a maga érdekének megfelelve, azt megcsinálta, akkor, ha a parlamentbe jön, az osztrák kormány azt mondja, hogy mivel a magyarok oly könnyű szívvel járultak a törvényhez, ez jele annak, hogy az nekik nagyon kedvező, ergo próbáljuk meg még valami kedvezményt a magunk számára kieszközölni. De ha a magyar országgyűlésnek eszébe jut Ausztriától eltekinteni és Magyarország nemzetgazdasági érdekét szem előtt tartani, úgy jár el, mint a petróleum-adóról szóló javaslatnál tette, hagyj a heverni 2—3 évig s mit sem gondol azzal, ha a magyar kormány haragudni fog. Nekünk azonban figyelnünk kell arra, hogy a bécsi kormány meg ne haragudjék. Minthogy pedig minden lépten-nyomon érzem azt, hogy — és ezt még azok is kénytelenek belátni, a kik az 1867-ki közjogi alaphoz ragaszkodnak, ha Magyarország nemzetgazdasági érdekeit szivökön hordják — a közös fogyasztási adórendszert fentartani merő lehetetlenség, ez önmagában elegendő ok arra, hogy e perezben ezen
