Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

305. országos SJfs meny, (Halljuk! Halljuk!) de nem is azt akartam állítani, hogy egyes kérdésekben nem hozattak czélszerü intézkedések és alkotások, bár ezek *z ország bajaival szemben másodrendű dolgok. De én azt állítottam, hogy átlagosan véve, a kormány alkotásai színtelenek és elvi magaslaton nem állanak. (Helyeslés a baloldalon.) Vagy az talán az érdeme a tisztelt kormánynak, hogy kormányzott ? és kormányzott úgy, hogy Magyarország polgárait a házból ki nem húzták vagy vagyonukat el nem rabolták ? hiszen én nem képzelek kormányt, mely ezt meg nem tette volna. De ott van a szabadelvűség. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Álljunk meg ezen szónál. (Halljuk!) Én ezt egy egyszerű röp-szónak és phrázisnak tartom, ha valóság és igazság nem helyeztetik belé, mert csak akkor becses. (Helyeslés a baloldalon.) Ily jelszavai a kormánynak és a kormánypártnak voltak minden időben. Mikor a közgazdasági kiegyezés folyt, az mondatott, hogy senkisem tudott volna jobbat csinálni. A nagy közönség, vagy legalább annak egy része pedig bámult. De hogy valaki jóbbat csinálni idejekorán megkísérelhessen, erre tér és alkalom nem adatott. Mikor az occupationalis politika előkerült, az mondatott, állást kell foglalni keleten, mert az orosz terjeszkedéssel szemben a monarchia védelmi érdeke az, hogy lábát megvesse és érdekeit megoltalmazza. De van-e Magyarországon ma egy ember, a ki az occupationalis politikát még ma is másnak tartaná, mint puszta occupationalis politikának. Ha ilyen ember akad, megérdemli, hogy pénzért mutogassák. (Élénk derültség a baloldalon.) Azután mikor kérdeztük az előadókat és a t. kormányt, hogy miért nem csinálnak az ország érdekének megfelelő organicus alkotásokat és organietis politikát, az volt a válasz, hogy a kormány gyakorlati politikát űz. Azonban a gyakorlatban ennek azon eredményeit értük el, a melyek előttünk állanak. Jött a horvát kérdés. Az mondatott, hogy helyre kell állítani az állam tekintélyét; és azért történt az, a mi történt, de majd az ország érdeke minden irányban, tehát erkölcsileg is meg lesz oltalmazva. No t. ház, hogy mikép oltalmaztuk meg, azt mindenki ismeri és tudja, (ügy van! baloldalon.) Tehát ilyen jelszó ez a szabadelvtíség is? Én is súlyt helyezek a szabadelvű irányra t. ház, de bocsássanak meg önök, oly szabadelvűséget, mely az országot szegénységbe és politikai corruptióba kergeti, oly szabadelvűséget, mely oly rendőri törvényt hoz be, a hol a házküszöb szentsége kellő oltalomban nem részesül, oly szabadelvűséget, mely a gyülekezési jogot nem megszorítja, hanem majdnem tiltó rendszabályok alá helyezi, (Helyeslés a baloldalon) oly szabadelvűséget, mely a sajtó termékeit és meglehet, nem dicsérendő termékeit előleges policialis korlátozás alá veszi, (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl; febrnár 7. 1884. 21 Ohó!) hiszen e miatt nem régen vita folyt, a mikor Hodossy és ha jól tudom, Szilágyi képviselőtársaim, oly hatalmasan szólaltak fel, t. i. az egri esetet; — oly szabadelvűséget, mely ezen országot csakis politikai és financiális rubricákba szedi, no, az oly szabadelvűségtől mentse meg az Isten ezen országot. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső bah felöl.) r És aztán nézzük meg aj övöt. Hát t. képviselőház, mi fog ezen állammal a jövőben történni? Tudja-e önök közül (a jobboldalra mutat) bárki, hogy mi lesz a gazdasági kiegyezéssel, mely a jövő országgyűlésen már actualissá válik? Tudják-e hogy mi a czél, a törekvés, melyet e téren el akarnak érni, vagy tudják-e, hogy mi történik az occupationalis kérdéssel, a horvát kérdéssel, vagy bármivel? Méltóztassanak megmondani és vele beszámolni, acceptálom szívesen. És azután t. ház, ha a túloldal nem embereli meg magát, hogy a kormányt ő kérdezze meg — mert akkor bizonyára felelne, mig ha a kérdés ezen padokról intéztetik, fájdalom, érdemleges választ nem szoktunk kapni, legfeljebb kitérő választ — hát akkor szíveskedjék a kormány megmondani, ne nekünk, hanem az országnak — vagy a külföldnek, mely pénzét ideadja, hogy mikép akarja az államháztartást és a többi nagy kérdéseket is rendezni. Hiszen az ország, mely annyi áldozatot hoz, megérdemli, hogy legalább a jövőbe egy pillantást engedjenek neki. Mncs semmi téren semmisem, egy nagy eszmenélküliség, egy nagy sötétség, napról napra való élés, minden a nélkül, hogy önök akár önnön maguknak, akár az ország közvéleményének, mely iránt annyira és jogosan obligálva vannak, csak egy vigasztaló szót is tudnának mondani. (Helyeslés a bal- és a széls'ó baloldalon.) T. képviselőház! Körülbelül 12 esztendeje annak, hogy egy intervallum kivételével én is e képviselőház tagja vagyok, közvetlen figyelemmel kisértem a t. kormányelnök urnak, a kormánynak tetteit és lépteit, számot vetettem magammal mind az eszközök iránt, melyekkel rendelkezett és rendelkezik, mind a nehézségek iránt, mely nehézségekkel időnként, elismerem, politikája találkozott — de hisz az államférfinnak ép ez a feladata, mert ha az ügyek maguktól mennének, csakugyan nem volna szükség államférfiura: —és jó lélekkel mondhatom, hogy kérdést intéztem magamhoz, nem vagyok-e egyoldalú, igazságtalan; és a legtisztább meggyőződéssel állíthatom, hogy nézetem szerint azon 9 évi kormányzat, mely alatt az ország ügyeit a jelen kormány vezette, egy valóságos csapás és szerencsétlenség volt az országra. (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.)^ higyje meg a t. kormány és különösen annak igen t. elnöke, hogy el fog jönni az idő, előbb-e vagy később-e, az reám nézve közönyös, bár a politika mielőbbi változását melegen ohamijo de ha eljön az idő,