Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

272 321. országos ülés marsai m 4 1S84, gazdasági gyárak saját érdekükben nem az átalány ozást tartják meg, hanem áttérnek a terményadóra, akkor is nagy kedvezményben részesülnek. Az előttem szólott képviselő ur ngy tüntette fel a dolgot, mintha azon kedvezmény, hogy 75 foktartalom vétetik a terményadónál alapul, holott 90, sőt szerinte 105 fokik állíttatik elő, tisztán a nagy gyárak előnyére lenne. De hisz ugyanezen előnyben részesülnek a kis gyárak is, ha a terményadóra át akarnak menni. Mondatott az is, hogy ha a gazdasági gyárak addigi helyzete és ezen törvényjavaslat által előidézendő helyzete összehasonlittatik, akkor kiderül, hogy nagyobb adóteher fog ezen gyárakra is nehezedni, tehát rosszabb helyzetben lesznek, mint eddig voltak. De nem vették figyelembe, hogy a szeszárak emelkedésével jövedelmök is szaporodni fog és igy aránylag előnyösebb helyzetbe fognak jutni, a mi ezen adóemelést ismét ellensúlyozza. Az mondatik, hogy a gazdasági gyárakra nézve mennyire kedvezőtlen a helyzet, azt mutatja azon tény, hogy az utóbbi évben a gazdasági gyárak száma apadt szemben a nagy gyárakkal. Hogy ez áll, azt tagadni nem lehet és áll különösen az utóbbi esztendőkre nézve, midőn 40 ily gyár szüntette be üzemét. De épen e viszonyt megszüntetni, kedvezőbb arányba hozni ezen mezőgazdasági gyárakat a nagy gyárakkal, ez egyik ezélja ezen törvényjavaslatnak és e ezél felfogásom szerint, ez alapon el is érhető. Most áttérek t. ház, azon kérdésre, mely mai tárgyalásunk folyamán is előtérbe hozatott, vagyis a kis üstök kérdésére. Hivatkozás történt ma a törvényes állapotra és e mellett felemlittetett az 1868-iki törvény. Igen világos a kérdés, hogy midőn egy későbbi törvényes intézkedés történik, nem az a törvény mérvadó, mely előbb fennállott, hanem az, mely utóbb alkottatott. Az 1868: XVI. t.-cz. 12. §-a intézkedett a kisüstökröl, azoknak privilégiumait a székelyföldön feltartván. Az 1878: XXIV. t.-cz. végrehajtási záradékában, t. i. a 112. §-ban azt mondja, hogy minden, ezen törvénynyel ellenkező intézkedése az eddigi törvénynek hatályon kivül helyeztetik. Itt tehát nem ministeri önkény, nem ministeri rendelet intézkedett szemben a törvénynyel, hanem maga a törvény, még pedig oly világosan, hogy azt félremagyarázni nem lehet. (Ugy van! jőbbfelöl.) Méltóztattak hivatkozni arra, hogy e kérdés a t. házban szóba hozatván, utasíttatott a minister, hogy a kérdéssel foglalkozzék és előterjesztést tegyen és mellesleg megemlittetett az, hogy a minister a ház ezen határozatát nem respectálta, magát ezen túl tette. Talán nem egészen ugy áll a dolog. Határozat hozatott, az igaz és kötelességévé tétetett a ministemek, hogy e kérdéssel foglalkozzék, mi által maga a t. ház elismerte azt, hogy törvényhozási intézkedés nélkül e bajon segítni falig lehet. De ugy áll-e a dolog, hogy a minister e kérdéssel nem foglalkozott? Ellenkezőleg ép általam hivatott össze a kisüstökérdekeltjeinek enquetteje, melyben constatáltatott az, hogy e kérdést máskép megoldani nem lehet, mint törvény által, ép azért, mert az 1878-iki törvény világosan intézkedett. És constatáltatott az is, hogy a fennálló vámszerződés folytán nem lehet egyoldalú törvény által intézkedni, hanem csakis egyenlő elvek alapján, a monarchia másik államával egyetértőleg. Hogy azonkívül a minister tett-e valamit e tekintetben, bátor vagyok hivatkozni, hogy igenis tettem, az akkori megállapodások folytán törvényjavaslatot készítettem, ép a kisüstök érdekében adandó kedvezményekről. Igaz, t. ház, hogy azon képviselő urak kívánságának, kik feltétlenül az 1868: XVI. t.-czikk 12. §-ának visszaállítását kívánták, nem tétetett elég, mert felfogásom szerint ily terjedelmű java* latot tenni nem lehetett sem akkor, sem most; de vétettek fel kedvezmények, melyek a kisüstöknél életbeléptetendők voltak. Az erre nézve általam benyújtott törvényjavaslat akkor nem tárgyaltatott, most meg tárgyalása azért nem szükséges, mert az akkor beadott törvényjavaslat különintézkedései, azon kedvezmények, melyek a kis üstökre vonatkoztak, ezen törvényjavaslatba felvétettek. Én tehát a ház akkori határozatának teljesen és minden tekintetben megfeleltem. De nézzük már most: vájjon áll-e az, hogy e törvényjavaslatban a kisüstökre nézve semmi ked vezmény sem foglaltatik í Ma a kis üstökben főzött pálinka után lisztes anyagnál nem lehet átalányozás alapján dolgozni. Ezen törvényjavaslat alapján most, ha lisztes anyaggal főznek is, átalányozás helyet megválthatják magukat. Ezen törvényjavaslat értelmében a kisüstök nem méretnek teljes űrméret szerint, hanem csak Ve vétetik az átalányozás alapjául; megadatik úgy, mint minden gazdasági szeszfőzésnél a kisüstöknek a törvényjavaslatban foglalt kedvezmény, tehát ezen helyi érdekekre és viszonyokra, a mennyire a körülmények megengedték, tekintettel volt a kormány. Ezen okoknál fogva kétségtelen, ha a helyzetet, melyet e törvényjavaslat ép a kis üstökre nézve teremt, összehasonlítni méltóztatnak a most fennálló helyzettel, akkor nagymérvű javulás constatálható. Ezen felül minden esetre áll az, hogy miután az 1878-iki törvény megalkottatott és annak végrehajtási záradéka megszüntette az 1868-iki törvény alapján kifej lett gyakorlatot, minden esetre előrelátható volt az, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés lejártáig, a mint ez a kis üstök érdekében tartott enquéte-ben constatáltatott, azon változtatni nem lehet. Ma pedig mi történik? Még a