Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-321
32!. országos ülés mílrczins 4. LSS4. 271 de ezzel szemben nagyobb lesz a megterheltetés, | t. i. a szesz drágább lesz. Természetes, hogy a 37* milliót valahonnan venni kell, hogy az nem cseppen az állampénztárba. De az a kérdés, hogy a 37a milliót ki fogja fizetni? Fogja fizetni egyrészt a fogyasztó annak következtében, hogy a szesz ára emelkedni fog, de fizetni fogja másrészt a gyáros. A mezőgazdasági gyáros azonban ez irányban bizonyos kedvezményt kap; a teher oroszlánrésze a nagy gyárosokra nehezedik. De a nagygyárosoknál ellensúlyozza a nagyobb terhet az, hogy az eddigi anyagpocsékoláshoz képest jobban ki fogják használhatni az anyagot és ez által nyerni fognak. Az anyagpocsékolás megszűnése és a szesz megdrágulása, ezek azon tényezők, melyekből az állam részére a jövedelmi többlet eredni fog és azért nem lehet mondani, hogy e jövedelem oly helyről vétetik, a honnan azt venni nem helyes. Hogy a szeszadó reformja nem könnyű feladat, ezt bizonyítja azon körülmény, hogy 188l-benpendittetett meg a szeszadó-törvény módosítása és 1882. februárban tartatott az enquéte, melybe számos szakértő meghívatott és három esztendő kellett a kérdés megoldására. Szükséges volt ily hosszú idő azért, mivel a megadózásnál számos körülményt kellett figyelembe venni. Figyelembe kellett venni először is a vámszerződést, melynél fogva ezen kérdésben nem intézkedhetünk önállóan, hanem csak hasonló elvek alapján a monarchia másik államával. Figyelembe kellett venni a nagy gyárak érdekét, melyek közgazdaságilag igen fontosak és figyelembe kellett venni a gazdasági szesztermelők érdekét is. Mindezen érdekeltek köréből többen lettek meghíva az 1882. februárban tartott tanácskozmányra, és az ottan hozott megállapodások nem a nagytermelők előnyére és a gazdasági termelők rovására hozattak. A jelenvoltak között a többséget a gazdasági szeszgyárak tulajdonosai képezték és az enquete megállapodásai egyhangúlag hozattak. Ezen megállapodásoknak megfelelőleg szerkesztetett a törvényjavaslat. Hosszas vajúdások után ugyan, de mégis sikerült azt az enquete megállapodásainak megfelelőleg szerkesztve ide beterjeszteni. Bátor voltam említeni, hogy a nagy gyárak érdeke nem vétetett annyira figyelembe, a mint méltóztatott hangoztatni, hogy t. i. tisztán a nagy gyárak érdeke volt irányadó. De teljesen mellőzni a nagy gyárak érdekét nem lehetett, mivel a nagy gyárak érdeke szoros összefüggésben van a mezőgazdasággal; ezek veszik hizlalás czéljából a marhát a gazdáktól, a kik azt tenyésztik; ezek adják a moslékot a marhahizlalásra és a föld javítására szücséges trágyát. Tehát fennállásuk nemcsak általános közgazdasági, de magángazdasági szempontból is fontos és azért érdekeikről kicsinylőleg nyilatkozni nem lehet. Sőt inkább áll az, ! hogy a nagy gyárak fennállása elsőrendű közgazdasági érdek, mert a szesztermelés, a vámközösség daczára Magyarországon erősen fejlődvén és a kivitel ma jelentékeny lévén, nagy közgazdasági érdek az, hogy ezen nagy gyárak fennállása is biztosítva legyen. Természetes t. ház, hogy ez nem történhetett a gazdasági gyárak rovására és ugy, hogy ezek létezését lehetetlenné tegye, de hogy erre is figyelemmel volt a törvényjavaslat, arra bátor leszek még visszatérni. Az előttem szólott t. képviselő ur azt mondja, hogy a gazdasági gyárak helyzete a jelenleginél még rosszabb lesz. Eltekintve azon kedvezménytől, melyet az előadó ur is fölemlített és a melyre én is bátor leszek visszatérni — már azon egy körülménynél fogva, hogy most, midőn az átalányozás alapján dolgoznak ugy a nagy gyárak, mint a gazdasági főzdék, ezt a nagy gyárak jobban kihasználhatták az által, hogy technikai készülékeik olyanok, melyekkel nem concurrálhatnak a kis gyárak és a nagy gyárak az általányozás mellett sokkal több szeszt képesek ugyanazon idő alatt termelni, mindenesetre oly előnyben részesültek a gazdasági gyárak felett, mely ezen törvényjavaslat által módosul. Módosul pedig az által, hogy az átalányozás a 45 hektoliter űrtartalomra lévén korlátozva csak a gazdasági kisebb gyárak által vétethetik igénybe, a nagy gyárak ellenben kénytelenek a terményadóra térni és a mennyit termelnek annyi adót fognak fizetni. Tehát azon kedvező helyzet, melyet a nagy gyárak technikai készülekeik folytán élveztek, meg fog szűnni. De ezen törvényjavaslat azon intézkedése folytán a nagy gyárak most nagy investitió előtt állnak, mert át kell alakítani a gyárakat, mig a gazdasági gyárak erre nem kötelezhetők és ez ismét előny az utóbbiakra nézve. Mondatott az is, hogy nem helyes a határ, mely a mezőgazdasági gyárak részére megvonatik, hogy t. i. meddig lehet alkalmazni az átalányozást és hol kezdődik a terményadó. Az mondatott, hogy ez a határ ne legyen 45 hektoliter, hanem terjesztessék azon túl. Hogy ez mennyiben volna Magyarország érdekében, arra a t. előadó ur is reflectált; de az enquétben részt vett szakférfiak csak ismerték a magyar -szesztermelés érdekeit és épen ők kívánták, hogy ezen határ 40 hectoliter legyen. Tehát a törvényjavaslat már 5 hectoliterrel tovább ment. A kedvezmények, melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak, épen a gazdasági érdekek figyelembevételével igen nagyok a gazdasági gyárakra nézve. Először is átalányozás mellett dolgoznak, másodszor ezen átalányozás mellett még 20—25 0 /» elengedésben részesülnek a nagy gyárakkal szemben és ha bekövetkezik, hogy :.
