Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-321
268 S'21. országos iilét máreitius 4. ÍSS4. illetőleg is versenyezhetnének s így a fentebbiekben nyújtott kedvezményeket nem lesz módjukban igénybe venni. Ez annál bizonyosabbra vehető, mert a jelen törvényjavaslat az adó kirovás átlagos alapjául a 75% szeszfoktartalmat állapítván meg, holott tapasztalat szerint 95% szeszfok is állítható elő, azon nagy előnye származik a nagy gyáraknak, hogy ugyanazon idő alatt 207" szeszfok tartalommal s igy minden adó nélkül ugyanannyi, teljesen tehermentes nyereséget termelhetnek. Ha még ehhez azt is hozzáveszük, hogy a kivitelnél a befizetett adó teljes visszatérítésen kivül még 107« pótlék czímén fog a gyárosoknak megfizettetni, ugy nyilván való lesz mindenki előtt, hogy a kisebb termelők a nagygyárosokkal szemben védtelenül fognak állani. A kis főzök nagy száma nem gyengíti ezen feltevés helyességét, legíelebb annyit bizonyít, hogy némely rendesen szegényebb vidékek a nagy gyárakra nem kedvezők és hogy a szeszégetés oly nélkülözhetetlen, különösen az ily vidékek marhatartására nézve, hogy azt a kisebb gazdák áldozatok árán is fentartani kénytelenek. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Indirecte legyen szabad megjegyeznem a tisztelt előadó urnak, a ki az ehhez csatolt okoskodást a székelyföldi kisüstös szabad pálinkafőződék ellen felhasználja. Ha a kisebb főződék ezen nagy számával azt akarta bizonyítani, hogy a székelyföldön a viszonyok nem állanak oly roszszul, mint a hogy állíttatik, bátor vagyok hivatkozni arra, hogy a pénzügyi bizottság ugyanazon érvet a törvényjavaslat általános indokolásában is szíves volt használni. j Különben t. képviselőház, ne m esak ily átalános és a törvényjavaslatban foglalt ezen szempontok késztettek felszólalásra, hanem inkább az, mi e törvényjavaslatból minden jogos várakozás ellenére hiányzik, t. i. az 1868. évi XVI. t.-cz. által a székelyföldnek fentartott u. n. kisüstös pálinkafőzés kedvezménye. Noha már több ízben foglalkoztatta a kérdés t. képviselőházat, még sem lesz egészen felesleges, ha annak történetét röviden elmondom. (Halljuk a szélső baloldalon.) Akkor, midőn az 1867. évi kiegyezés folytán az adótörvények sorrendi egymásutánban megalkottattak, hozatottmegl868-ban a XVI. t.-cz., melynek tárgya szintén a szeszadó volt. Az akkori pénzügyminister ur teljesen méltányolván a székelyföldi sajátos viszonyokat, törvényjavaslatában habozás nélkül felvette a székelyföldnek nyújtandó azon kivételes kedvezményt, hogy ott pálinkát liszttartalmú anyagokból is egy alsóausztriai akónál nem nagyobb üstökben 2 frt fogyasztási évi adóátalány lefizetése mellett akadálytalanul főzhetnek. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a székelyföldnek nyújtandó azon kedvezmény ellen a képviselőházban egy tiltakozó • hang sem emeltetett és az a XVI. t.-cz. 12. szakaszában közmegnyugvásra akadálytalanul törvénybe iktattatott. 1878-ban a szeszadó-törvény a XXIV. t.-cz. által újabb szabályozást nyervén, ez alkalommal a székelyföldnek már az előző törvény által biztosított kivételes joga nemcsak vitássá nem tétetett, az még fel sem lett említve. (Közbeszólás jobbfelöl: A szélsőbal is itt volt!) Ismétlem még csak említés sem tétetett! — Azonban a törvény 112. §-ában egy általánosságban formulázott záradék is felvétetett, melynél fogva az ezen t.-czikkel ellenkező rendeletek és szabályok hatályon kivül helyeztettek. Az akkori pénzügyminister ur támaszkodva a törvény ezen szakaszára, jónak látta az 1868. évi XVI. t.-czikkben fentartott kivételes jogát a székelyföldnek — rendeleti utón — egyszerűen megszüntetni. (Közbeszólás a szélső báloldalon: Évközben!) A székelység ez eljárás miatt annyival inkább feljajdult, mert meg volt s van ma is győződve, hogy anyagi existentiája e rendelet által törvénytelenül támadtatott meg. (Igaz! Ugy van! szélső baloldalon.) Hogy ezen sérelmük orvosoltassék, kérvényekkel árasztották el a t. képviselőházat, mely kérvények felett, a jelenlegi igen t. pénzügyminister ur által tett azon Ígéret után, hogy e kérdésben enquétet fog tartani és annak eredményéhez képest a maga idejében intézkedni fog — napirendre tért. Ezen az igen t. pénzügyminister ur által jelzett idő itt van, de a székelység vitális érdekeiről egyáltalán semminemű intézkedést nem látunk a törvényjavaslatban, (Igaz! Ugy van a szélső baloldalon) sőt a kilátásba helyezett szaktanáeskozmány megtartása által azon megnyugvást sem szerezhettük meg, hogy az igen t. pénzügyminister ur idevonatkozó igéretét komolyan vette volna. (Nem szokás! szélső bálfelöl.) A mint láthatni, t. képviselőház, felmerült e kérdés történetében az az eset, hol a végrehajtó hatalom saját jogkörének áthágásával a törvényhozásjogát usurpalta akkor, midőn az 1878: XXIV. t.-cz. 112. szakaszát tetszése szerint magyarázta, (Ugy van! a szelő balfelöl) mert az előadottak alapján annyi legalább is kétségtelen, hogy az említett szakasz intentiója vitás. Ha pedig valamely jogszabály iránt alapos és jogosult kétely merül fel, azt alkotmány sérelem nélkül a törvényhozás és nem a végrehajtó hatalom dönti el. Véleményem szerint azonban e szakasz értelméhez nem férhet kétség, mert az csupán magával a törvénynyel ellenkező intézkedéseket helyezvén hatályon kivül, nem vonatkozhatik az előző törvény által alkotott kivételre. A kivétel fogalmának ugyanis constitutiv elemét az önállóság képezi, mely szerint az őt alkotó törvénynyel szemben épen kivételes természeténél fogva független lét-, jogot nyer s mint önálló jogszabály jelentkezik. Ez annál természetesebb, minthogy a kivételt csak oly jogviszonyok teszik szükségessé, melyeket az általános jogszabályok alá szorítani egyáltalán
