Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-321
;5*21. országos öles lüárezius 4 1 SS i 267 tában legyen, azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a t. pénzügyminister úrhoz, hogy legyen kegyes a dolog érdemében, még az általános tárgyalás alkalmával nyilatkozni. Az előadottak figyelembe ajánlata mellett, van szerencsém előre jelezni, hogy a részletek tárgyalása alkalmával a 6. §-nál egy határozati javaslatot fogok beterjeszteni az 1868: XVI. t.-czikk 2-ik §-a értelmében. (Helyeslés balfelöl.) fi Győrffy Gyula: (Halljuk !)*T. ház! Midőn a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat engemet felszólalásra kényszerít, bocsánatot kell kérnem a t, képviselőháztól, hogy becses türelmét — bár rövid időre — bátor vagyok igénybe venni. (Bálijuk !) Nem a feltűnési vágy viszketege sarkal engemet, mely ha még oly nagy mérvben volna is meg, a rám nézve ez ünnepélyes pillanat hatása alatt gyöngének bizonyulna be, hanem az a meggyőződés, hogy elfeledni e pillanatban a kötelesség parancsát: több mint lelkiismeretlenség, választóim bizalmának egyenesen megrablása volna. [Igaz! Ugy van! a szélső balfelöl.) Ha felszólalásomra kegyes leend a t. képviselőház ezen mértékét alkalmazni, ugy az iránt is megleszek nyugodva, hogy kötelességem teljesítésével nem fogom megsérteni azon szerénységet, mely engemet a ház méltósága és bölcseségével szemben minden körülmények között megillet. (Halljuk! Halljuk!) Épen ezért nem is fogok foglalkozni a szőnyegen lévő törvényjavaslat technicai részleteivel, sem az azokból combinált pénzügyi és közgazdasági eredményekkel; a történt felszólalások után mellőzhetőnek tartom azon indokok czáfolatát is, melyekkel e törvényjavaslat támogattatik, de ha a pénzügyi bizottság véleményére némely megjegyzéseket mégis tennem kell, ugy ez azért történik, mert következtetéseivel nem érhetek egyet. Én ugyanis azt hiszem, t. képviselőház, hogy, ha igaz, miként a szeszre nézve az átalányadórendszer mellett „csaknem húsz év* tapasztalata után sem lehet közgazdasági és pénzügyi csalódásnál más eredményt felmutatni, ha igaz az, hogy ezen idő alatt a termény adóval is tétetett 3 évi kísérlet: akkor igen merész logika ebből azon következtetést vonni le, hogy a csalódás oka az átalány adórendszerben van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azonban, ha bírálat nélkül el is fogadnók a pénzügyi bizottság ezen állítását, azt kellene hinnünk, hogy a jelen törvény által czélzott reform adórend szerváltozást s igy a termény adóra leendő áttérést jelent. Ez sem áll, mert hisz a jelen törvényjavaslat a 35 — 45 hectoliternél nagyobb űrtartalommal biró czefréző edényekre nézve a terményadót kötelezőnek, ennél kisebb űrtartalmú edényekre nézve pedig az átalány-adót megengedhetőnek mondván ki, tényleg mindkét adórendszert fentartotta. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebből tehát világos, hogy „csaknem húsz év" tapasztalatai árán szerzett csalódás oka nem az adórendszerben keresendő mint azt a pénzügyi bizottság állítja, hanem igenis azon közgazdasági kiegyezésben, mely lehetővé tette, hogy a monarchia egyik fele, a monarchia másik felének gazdasági életét tekintet nélkül annak létérdekeire, az indirect adók révén szabadon utilisalhatja, {Élénk helyeslés a szélső baloldalon) azon kiegyezésben, mely míg nagytehetségű államférfiainknak, a pénzügyi kibontakozásra irányuló buzgó törekvéseit kigúnyolja, addig a nemzet legjobb erőit a deficitek elleni küzdelemben emészteti fel; (Ugy van! a szélső balon) mert e törvényjavaslat is, mint annyi más hozzá hasonló csak egy újabb kísérlet — 1867 óta harmadik e nemben — melynek tulajdonképeni czélja az, hogy egy megbízhatatlan talajra épített államháztartást az összerothadástól megmentsen. E czél pedig azon 3 és Vj millió, illetőleg 4 millió adóemelésben nyer kifejezést, melylyel a szeszadó ezen reformja kecsegtet ! Nem lehet feladatom e pénzügyi eredmény értékét bírálat alá venni, de a pénzügyi bizottság jelentése kapcsán és annak ellenében bátor vagyok constatálni azt, hogy ezen 4 milliónyi adóemelésnek megfelelő teher-emelkedésre kell számítani. Mert ha elismerem is azt, hogy most, a szükséglet tapasztalt emelkedése és ennek kapcsán a szeszgyárak fokozott termelésénél fogva az 1878-ban megszabott adómennyiség kisebb terhet képvisel mint 1878-ban; és ebből kifolyólag, ha azt is elismerem, hogy a 4 milliónyi adóemelés a szeszgyárakra nézve nem jelent teher emelkedést, ugy én ezen praemissákból csak azon, minden indirect adóra nézve egyformán fenforgó következtetést tudom levonni, hogy a gyárosok alaposan számítván a nagymérvű fogyasztásra, ez újabb terhet a fogyasztókkal fogják megté ittetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Már pedig, t. képviselőház, mióta a magyar törvényhozás a szeszadóvd foglalkozik, itt e házban egyhangúlag elismertetett az, hogy a szesz- és melléktermeivényeire nálunk az állat-tenyésztés miatt nélkülözhetetlen szüksége csak a földbirtokos osztálynak van. A négy millió adóemelés tehát igen is újabb teher emelkedést jelent és pedig egy oly osztályra nézve, mely az állami terhek hordozásában eddig is a legnagyobb mérvben particzipált a nélkül, hogy terheinek könnyebb elviselhetése tekintetéből bár a javaslatban is valamely gondoskodás történt volna, mert azon kilátásban helyezett kedvezmények, hogy t. i. a 2 hectoliteres edénynyel dolgozó szeszfőzdék 2 készüléket használhatnak, hogy a lisztes anyagok főzése megválthatók, továbbá, hogy a gazdasági szeszgyárak 10, 20 illetőleg 257 u adóleengedést élvezhetnek, nagyon problematikus értékűek, mert alig valószínű, hogy a csupán gazdasági szeszfőzdék az egyenesen üzletre berendezett nagy gyárakkal szemben még saját szükségleteiket 34*
