Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

266 321. országos ülér rnárczius 4. 1884. felfogta és méltányolta a kérdésnek országos sú­lyát és általános volt a hangulat, hogy a széke­lyeknek e felszólalása jogos és igazságos. Ekkor a t. pénzügyminister nr maga kijelentette a ház­ban, hogy épen mert maga is nagyon érti s mél­tányolja a kérdésnek fontosságát, jónak látja egy tanáeskozmányt összehívni e kérdésben a ministe­riumok szakértőiből és a helyszínéről való kép­viselők sorából, kik akkor Tibád Antal indítvá­nyát aláirtak. ígérte a pénzügyminister ur, hogy 7 gondoskodni fog, hogy ezen kivételes és figyelmet érdemlő viszonyok a törvényhozás részéről is kellő­leg számba vétessenek. És mi történt? A szeszadó törvényjavaslat jelen legújabb variatiójában, mely előttünk fekszik, nem találunk oly intézkedéseket, melyek épen a székelyföldi viszonyokat megfelelő módon vennék tekintetbe. Határozottan állítom, hogy a jelen javaslat­ban foglalt intézkedéseknek a székelyekre nézve cemmi gyakorlati hasznuk és jelentőségük nem lehet az általam már előadott okoknál fogva. Nem ismétlem azokat, miket ez irányban érvekül fel­hozni bátor voltam s nem kívánom sokáig fárasz­tani ezekkel a ház figyelmét, csak még végezetül egy igen fontos és lényegesnek állított ellenészre­vételre vagyok bátor reflectálni. (Halljuk!) Azt mondják: „Hiszen tennénk mi többet is a székelyföldért és marhatenyésztésök fenmara­dása érdekében, azonban meg van kötve a kezünk. Ott van a vám és kereskedelmi szerződés Ausztriá­val, ennek értelmében közösen egyetértőleg meg­állapított szaszadónknak és adókezelésünknek kell lenni, minélfogva mi magunk külön egyoldalúlag nem intézkedhetünk." Hát t. ház, én elismerném a nyomósságát és legyőzhetetlen súlyát a hivatolt törvényszerű szerződésnek e kérdés szempontjából is; azonban midőn tudora, hogy a kereskedelmi szerződés fennállott 1868-ban is és az 1868-iki törvényhozás mégis tudott módot találni, hogy a törvényben egészen kivételes és megfelelő intézke­déssel számba vétessenek a székelyföldi viszo­nyok : akkor nem tudom megérteni, hogy ugyan­azon helyzetben, hogy ne lehessen valami hasonló módon intézkedni ma is. (Helyeslések.) Különösen azt nem képzelhetem t. ház, hogy az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi egyez ség érinthetlen bilincseket rakott volna kezeinkre, (Felkiáltások a szélső balon. Be bizony elképzelheti, mert ugy van.) hogy még a székelyföld marhatar­tásának, nemkülönben saját marháink tenyésztésé­nek megvédése érdekében törvényes intézkedése­ket ne tehessünk. Hisz ez nemcsak pusztán a mi érdekünk, ha­nem ha igaz barátunk és szövetségesünk Ausztria, akkor az ő érdeke is. Még ha nem beszélek is az állam érdekeiről, hanem tisztán csak a kereskedők és iparosok érdekét mérlegelem, akkor is tény az, hogy az osztrákoknak nagyon jól esik, ha Ma­gyarországról minél több és olcsóbb marhát kap­hatnak. Hisz tudjak mily riadalmat idézett elő e napokban marhakereskedőinknek csak azon in tézkedése is, hogy Bécsből Pozsonyba teszik át a marhavásárt. Én tehát ismétlem, nem ismerek oly megkötött kezet, (Felkiáltások a szélsőbalon. De ugy van!) mely miatt ilyen méltánylást igénylő do­logban, mely Ausztriának nem árt, nekünk pedig szükséges, megfelelő intézkedéseket törvényhozási utón tenni ne lehetne. (Helyeslések) Midőn tehát ezeknél fogva hazafiúi köteles­ségem terjes tudatában köteles vagyok felszólalni: akkor ne méltóztassanak azt tiszta merő szóvirág­nak tekinteni, hogy ha én itt egy fél millió székely nevében esdve kérem a t. házat: méltóztassék meghallgatni kiáltó segélyszavát (Halljuk!) azon derék, hű és igazi jó magyar rokonnépnek, mely a magyar hazának annyi jó szolgálatot tett és a mely érdekünkben áll, hogy fenmaradjon és erős legyen jövőben is, hogy majd a veszély napjaiban mint eddig tette, ezután is lelkes, erős mellel oda állíthassa magát vértnek, a közös haza oltalmára! És midőn én a székely viszonyok tekintetbe véte­lét az ország biztonsága és erősödése érdekében kérem, akkor egyúttal esdeklő hangon fordulok a székelyföldi képviselőkhöz, különösen a magyar nemzet koszorúsához Jókai Mórhoz, a ki szintén székelyföldi országos képviselő, esdekelve fordulok hozzá, hogy ő, kinek olyan nemes, hazafias szive van, ki oly emelkedetten és elragadó szépen tud nekik irni és szólni, mikor ott ünnepélyes alkal­makkor megjelen: kérve-kérem: mutassa meg, hogy a székelyeket igazán szereti az által, hogy nemcsak szép szavakra képes, hanem itt e törvény­hozásban nemes és áldásos tettre is képes a szé­kelység és a haza érdekében. (Ugy van! balfelől.) Ezek után, t. ház, bármily fontosnak tartom közgazdaságunk, mezőgazdaságunk, állattenyész­tésünk, szesziparunk és a kincstár szempontjából a szeszadó-törvény okszerű, helyes megalkotását és bármenyire tudom én méltányolni azon javítá­sokat, melyek a gazgasági szeszgyárak érdekében ezen törvényjavaslatban ezélba vannak véve: de kénytelen vagyok kijelenteni: hogy azon esetben, ha a t. kormány és a t. ház azon jogos, igazságos igényt méltányolni s figyelembe venni nem haj­landó, melyet a székelyföldi népesség követe, még pedig nemcsak a maga, hanem az ország érdekében is követel; hogy ha a törvénybe nem vétetik fel kellő biztosíték az iránt, hogy a szé­kelyföldi kisüstökkel való szeszipar üzése, átalány mellett, listztartalmu anyagokból is megengedte­tik, mely czélból bátor leszek a 6-ik §-hoz egy új pontot javaslatba hozni: akkor nekem hazafias kötelességem parancsolja, hogy e törvényjavas­latot általánosságban a részletes tárgyalás alap­jául se fogadjam el. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennél fogva már most, hogy álláspontom tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents