Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

266 321. országos ülér rnárczius 4. 1884. felfogta és méltányolta a kérdésnek országos súlyát és általános volt a hangulat, hogy a székelyeknek e felszólalása jogos és igazságos. Ekkor a t. pénzügyminister nr maga kijelentette a házban, hogy épen mert maga is nagyon érti s méltányolja a kérdésnek fontosságát, jónak látja egy tanáeskozmányt összehívni e kérdésben a ministeriumok szakértőiből és a helyszínéről való képviselők sorából, kik akkor Tibád Antal indítványát aláirtak. ígérte a pénzügyminister ur, hogy

7 gondoskodni fog, hogy ezen kivételes és figyelmet érdemlő viszonyok a törvényhozás részéről is kellőleg számba vétessenek. És mi történt? A szeszadó törvényjavaslat jelen legújabb variatiójában, mely előttünk fekszik, nem találunk oly intézkedéseket, melyek épen a székelyföldi viszonyokat megfelelő módon vennék tekintetbe. Határozottan állítom, hogy a jelen javaslatban foglalt intézkedéseknek a székelyekre nézve cemmi gyakorlati hasznuk és jelentőségük nem lehet az általam már előadott okoknál fogva. Nem ismétlem azokat, miket ez irányban érvekül felhozni bátor voltam s nem kívánom sokáig fárasztani ezekkel a ház figyelmét, csak még végezetül egy igen fontos és lényegesnek állított ellenészrevételre vagyok bátor reflectálni. (Halljuk!) Azt mondják: „Hiszen tennénk mi többet is a székelyföldért és marhatenyésztésök fenmaradása érdekében, azonban meg van kötve a kezünk. Ott van a vám és kereskedelmi szerződés Ausztriával, ennek értelmében közösen egyetértőleg megállapított szaszadónknak és adókezelésünknek kell lenni, minélfogva mi magunk külön egyoldalúlag nem intézkedhetünk." Hát t. ház, én elismerném a nyomósságát és legyőzhetetlen súlyát a hivatolt törvényszerű szerződésnek e kérdés szempontjából is; azonban midőn tudora, hogy a kereskedelmi szerződés fennállott 1868-ban is és az 1868-iki törvényhozás mégis tudott módot találni, hogy a törvényben egészen kivételes és megfelelő intézkedéssel számba vétessenek a székelyföldi viszonyok : akkor nem tudom megérteni, hogy ugyanazon helyzetben, hogy ne lehessen valami hasonló módon intézkedni ma is. (Helyeslések.) Különösen azt nem képzelhetem t. ház, hogy az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi egyez ség érinthetlen bilincseket rakott volna kezeinkre, (Felkiáltások a szélső balon. Be bizony elképzelheti, mert ugy van.) hogy még a székelyföld marhatartásának, nemkülönben saját marháink tenyésztésének megvédése érdekében törvényes intézkedéseket ne tehessünk. Hisz ez nemcsak pusztán a mi érdekünk, hanem ha igaz barátunk és szövetségesünk Ausztria, akkor az ő érdeke is. Még ha nem beszélek is az állam érdekeiről, hanem tisztán csak a kereskedők és iparosok érdekét mérlegelem, akkor is tény az, hogy az osztrákoknak nagyon jól esik, ha Magyarországról minél több és olcsóbb marhát kaphatnak. Hisz tudjak mily riadalmat idézett elő e napokban marhakereskedőinknek csak azon in tézkedése is, hogy Bécsből Pozsonyba teszik át a marhavásárt. Én tehát ismétlem, nem ismerek oly megkötött kezet, (Felkiáltások a szélsőbalon. De ugy van!) mely miatt ilyen méltánylást igénylő dologban, mely Ausztriának nem árt, nekünk pedig szükséges, megfelelő intézkedéseket törvényhozási utón tenni ne lehetne. (Helyeslések) Midőn tehát ezeknél fogva hazafiúi kötelességem terjes tudatában köteles vagyok felszólalni: akkor ne méltóztassanak azt tiszta merő szóvirágnak tekinteni, hogy ha én itt egy fél millió székely nevében esdve kérem a t. házat: méltóztassék meghallgatni kiáltó segélyszavát (Halljuk!) azon derék, hű és igazi jó magyar rokonnépnek, mely a magyar hazának annyi jó szolgálatot tett és a mely érdekünkben áll, hogy fenmaradjon és erős legyen jövőben is, hogy majd a veszély napjaiban mint eddig tette, ezután is lelkes, erős mellel oda állíthassa magát vértnek, a közös haza oltalmára! És midőn én a székely viszonyok tekintetbe vételét az ország biztonsága és erősödése érdekében kérem, akkor egyúttal esdeklő hangon fordulok a székelyföldi képviselőkhöz, különösen a magyar nemzet koszorúsához Jókai Mórhoz, a ki szintén székelyföldi országos képviselő, esdekelve fordulok hozzá, hogy ő, kinek olyan nemes, hazafias szive van, ki oly emelkedetten és elragadó szépen tud nekik irni és szólni, mikor ott ünnepélyes alkalmakkor megjelen: kérve-kérem: mutassa meg, hogy a székelyeket igazán szereti az által, hogy nemcsak szép szavakra képes, hanem itt e törvényhozásban nemes és áldásos tettre is képes a székelység és a haza érdekében. (Ugy van! balfelől.) Ezek után, t. ház, bármily fontosnak tartom közgazdaságunk, mezőgazdaságunk, állattenyésztésünk, szesziparunk és a kincstár szempontjából a szeszadó-törvény okszerű, helyes megalkotását és bármenyire tudom én méltányolni azon javításokat, melyek a gazgasági szeszgyárak érdekében ezen törvényjavaslatban ezélba vannak véve: de kénytelen vagyok kijelenteni: hogy azon esetben, ha a t. kormány és a t. ház azon jogos, igazságos igényt méltányolni s figyelembe venni nem hajlandó, melyet a székelyföldi népesség követe, még pedig nemcsak a maga, hanem az ország érdekében is követel; hogy ha a törvénybe nem vétetik fel kellő biztosíték az iránt, hogy a székelyföldi kisüstökkel való szeszipar üzése, átalány mellett, listztartalmu anyagokból is megengedtetik, mely czélból bátor leszek a 6-ik §-hoz egy új pontot javaslatba hozni: akkor nekem hazafias kötelességem parancsolja, hogy e törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául se fogadjam el. (Élénk helyeslés balfelől.) Ennél fogva már most, hogy álláspontom tisz-