Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

321. országos ülés mérezins 4.1884. 265 a marha pusztul, de a székelység is elszéled a szélrózsa minden irányába, valahol másutt kenyeret keresni. Midőn a dolgok igy állnak, midőn bizonyos, hogy ez a kérdés nem helyi jelentőségű kérdés, midőn itt nem privilégiumról van szó, a mint azt hangsúlyozni szeretik, hanem szó van 200 • mérföldnél nagyobb területen lakó több mint fél milliónyi népességről, még pedig oly igaz, derék hű magyar népességről, a melyre a magyar haza valamint a múltban mindig feltétlenül számíthatott, mert megtette mindenkor emberül kötelességét, ugy megteszi kötelességét ma és jövőben is hazája iránt. Ezeknek a székelyeknek érdekéről van itt szó t. ház s midőn erről van szó, az ország, a nemzet nagy érdekéről van szó, mert oly tiszta erőteljes rokonfaja e nemzetnek sehol e világon nincs több, mint épen a székelység. (Helyeslések.) Ne méltóztassék az ily kérdéseket mindannyiszor a puszta „helyi érdekek" alacsony színvonalára erőszakosan leszállítani a divó phrázisokkal, mert utoljára is t. ház, én a magam részéről nem tarthatok törvényt helyesnek, üdvösnek, igazoltnak és igazságosnak, ha az a törvény egy nem tudom hol, theoretikailag megállapított chablon szerint az élet minden tényleges viszonyának tekintetbe vétele nélkül van alkotva ; előttem csak az a törvény helyes és igazságos, a mely a viszonyok tényleges testéhez van szabva. (Felkiáltások a szélső balon: Ugy van !) T. ház! A székelységnek a kisüsttel való élésük, marhatartásuk, nem a szeszfőzés miatt, nem azért, hogy egy kis pálinkát ihassanak fontos, ámbár ott a hideg és zordon égalj alatt az nagyon elfér; olyan vidékeken, a hol a nép élete nem is élet, hanem folytonos, szakadatlan küzdelem, a bérezekkel, zivatarokkal, terméketlenséggel, dúvadakkal és sokszor bizony az ország közönyével ! Ily viszonyok közt a székelyek a parancsoló kényszerűség folytán találták ki azon megélhetési módot, a kis üsttel való főzést, mely a múlt időben őket, ha küzdelmesen is, de fentartotta és a jövőben is képes megélhetésöket biztosítani. Ez Ősi házi ipar a székelyeknél. A jó gazdaember a borjú, sertés, a fejőstehén számára, a mikor a takarmány elfogyott vagy szűkében volt, szeszt főzött és moslékkal tartotta az állatait. A székelyeknek ezen ősi ipara és gyakorlata 1849-ig háborítatlanul fennállt. Akkor t. ház, az absolutismus rátette erre is átkos kezét (Ugy van! a szélső balon) és tisztán ezen egy dologgal, azzal, hogy az absolutismus ezen ősi jogra, ez ősi megélhetési és gazdálkodási módra is kegyetlenül és kíméletlenül rátette kezét, gyűlöltebbé tette magát a székely nép előtt az absolutismus, mint minden akasztófával, (Mozgás jobbfélőV) mert az akasztófán csak egy néhány embert ölhetnek meg, de az ily megélhetési módnak erőszakos elkobzásával az egész s zékely népre a pusztulás csapása méretik. KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET. Szalay Imre I Hogy lehet a kormánypártról igy beszélni ? (Helyeslés balfélöl. Mozgás jobbfelöl.) Dobránszky Péter: Ezen pusztulásnak, ezen veszedelemnek országos és nemzeti érdekben való súlyát értvén és méltányolván a törvényhozás, 1868-ban, nem ok nélkül, nem privilégium gyanánt, hanem a sajátságos viszonyok közt megélhetési feltétel gyanánt, mint ősi jogot visszaállította a székelyeknek azt a jogát, ha nem is olyan szüzén és tisztán mint azelőtt volt, de visszaállította, hogy kis üstökben két frtnyi átalány mellett liszttartalmú anyagokból is pálinkát főzhessenek, különösen marhatartási szempontból. Tehát országos súlylyal bíró kérdésnek tekintette ezt az 1868-iki törvényhozás és intézkedése üdvös hatással volt a székelyek mezőgazdaságára és marhatenyésztésére. Ezután azonban meghozatott az 1878: XXIV. t.-cz. 2-ik szakasza, a melyről nem én mondom, hanem egy t. képviselőtársam mondta, a ki a mily hangos volt akkor, ép oly néma most, {Felkiáltások: Ugy van!) ez a t. képviselőtársam mondta akkor, hogy az 1878-iki törvény jogtörlése való ságos törvénycsempészet volt. (Zaj. Felkiáltások : ki volt az ?) Tibád Antal! (Mozgás a szélső balol • dalon.) Én tényeket konstatálok t. ház, hivatkozhatom a ház naplóira, nem személyeskedem, megtörtént dolgokra hivatkozom. Akkor, midőn úgyszólván észrevétlenül hozták meg a székelyek ősjogáeltörlő törvényt, ámbár nem tudom, hogy hol volt tak e törvény alkotása alkalmával a székely képviselők, hogy e törvényt észrevétlenül becsempészhették! (Zaj. Egy liang jobbfelöl: Ugron Gábor itt volt!) Ugron Ákos: Igen itt volt, de megtagadták ! Dobránszky Péter: Akkor t. ház, nagy csapást mértek a székely népre. Ugron Ákos: Az privilégium volt! Dobránszky Péter; A mai kor szellemében alkotott törvényeknél privilégiumról szó sem lehet ; ma csak törvényekről szólhatunk. (Helyeslések.) És midiin az 1868-ki XVI. t.-cz. 2. §-ában foglalt ama kivételes intézkedést, mely a székelyföldre szól és a mely a székelyeknek megengedte a 2 frtnyi adóátalány lefizetése mellett, liszttartalmú anyagokból a szeszfőzést, a törvényhozás eltörölte, mi lett annak a következménye ? Altalános feljajdulás, a székelyföldön, mert ők, a székelyek tudták legjobban, hogy mit jelent ez intézkedés ; mert szemeik előtt lebegett az, hogy midőn 184') után ősi iparuktól meg voltak fosztva, pusztulásnak indult marhatenyésztésök. Hát ők a székelyek voltak azok, a kik Tibád Antallal és társaival a ház szine elé hozták a kérdést indítvány alakjában. A t. ház méltóztatik reá emlékezni, nem oly régi dolgok ezek, 1879-ben történtek. A ház 34