Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

321. országéi ülés niárezius 4. 1884. 263 hogy mulassunk ; mert itt a kérdéseket komolyan kell táxgyalnnnk a ház méltóságához képest. A mi magát a szőnyegen levő a törvényjavaslatot illeti, az a pénzügyi kormány által beterjesztett indokolás saját szavai szerint, azon elvi álláspontból indul ki, hogyaezélnak csak olyan szeszadó-törvény felelhet meg, a mely ugy a közgazdaság, mint a kincstár nagy érdekeit egyaránt biztosítja. Ez, azt hiszem, mind a nemzetgazda, mint a financiér előtt elismerésre méltó, helyes álláspont. De midőn ezt feltétlenül elismerjük, más részről vizsgálnunk kell, hogy az elv valóban keresztülvétetett-e a törvényj avaslat részleteiben is. A mi ezt illeti t. ház, én nem lehetek azon helyzetben, hogy elismerjem, a mit a t. előadó ur Hegedüs t. barátom állított, hogy t. i. ez a törvényjavaslat a szeszadótermelés egész területére és az ország minden vidékére kellő okszertí tekintettel volna; mert a mi az 1878:

XXIV. t.-cz. 2. §-ában is fenn van tartva, hogy a ki nem kereskedés ezéljából, hanem saját házi használatára főz pálinkát, az egészen más viszonyokra vonatkozik, mint a székely kis üstökre; ez vonatkozik azon vidékek kis üstjeire, melyeken gyümölcsből, szilvából főznek szeszt saját használatukra, nem pedig különösen állattenyésztés, vagy mosléktermelés szempontjából főznek szeszt. Az előadó ur azt mondja, hogy a törvényjavaslat a székelyföldi viszonyokra is különös tekintettel van, nevezetesen pedig három kedvezményt állapít meg a jelen törvényjavaslat, a mennyiben a megváltás alapjául elfogadja a lisztes anyagokat is, másodszor hogy nem veszi egész szigorúan a főző üstnek egész űrmértékét, hanem csak 4

/5-részét és harmadszor a törvényjavaslat megengedi a két üsttel való főzést. Hát még az esetben is t. ház, ha egyezség utján a székely ember kis üsttel termelni hajlandó volna, megengedem, hogy a törvényjavaslat szellemében rendeleti utón sok üdvöset lehetne tenni oly formán, hogy a pénzügyi kormány tekintettel lenne azon vidékek viszonyaira, nevezetesen azon anyagokra, melyek sokkal gyengébb szesztartalmúak a hegyes, silány vidékeken, másrészről pedig tekintettel lenne arra, hogy a kis üsttel marhája számára főző ember nem éjjel-nappal folytonosan dolgozik mint a gyáros, hanem csak nappal és akkor, mikor marhájának szüksége van moslékra és addig, a mig szüksége van arra, végre tekintetbe venné egy rendelet azt, hogy a székelyvidéki szegény ember frissen vágott nyers fával tüzel, inelylyel sokkal hosszabb idő alatt lehet ugyanazon terméket előállítani, mint jó száraz tüzelő anyaggal. Mindezekre megengedem, egyezkedés alkalmával lehetne figyelemmel lenni; de a székelyföldi nép — és itt nem egy kerületről, nem egy vidékről van szó — hanem 200 négyszög mértföldet meghaladó területnek több mint fél millió lakosságáról van szó, tehát nem helyi érdekről, a mint lesz szerencsém erre visszatérni — mondom — a székely nép irtózik a finánczczal való fogózástól. A székelyföldön t. ház, egészen sajátságos viszonyok vannak és a nép sajátságos jellemű nép. A székely ember, ha tudná, hogy a menyei boldogságát lehetne attól a fináncztól egyezkedés utján megváltani, az sem kellene neki, mert ha a fiináncz mindég ott ólálkodik körülötte, ha ostromállapotban tartja a házát és folytonosan ott kémlelődik az üstje körül, akkor a szeszfőzés, ha ingyen adják, sem kell neki. Neki ősi joga, házi ipara, megélhetési szabadsága kell. (Helytslés balfelöl.) Ne méltóztassanak e dolgokat phrázisoknak venni, mert ez tényleg igy van. (Helyeslések.) Nem tudom honnan szedte az előadó ur az ő adatait. Azt mondja, hogy a magyar korona területéről szedte. Megengedem, hogy a magyar koron a területén, de nem a székelyföldről szedte, mert ezek az adatok vonatkozhatnak azon kis üstökre, melyekkel az ország más hegyes vidékein is gyümölcsből, szilvából és egyéb bogyós anyagokból főznek a maguk házinépeik fogyasztására szeszt, de nem lisztnemű anyagokból, marhatenyésztésük számára, mint a székelyek. Ez nagy különbség. És ha az előadó ur maga oly feltétlenül hiteleseknek, megbízhatóknak és súlylyal biroknak tekinti adatait, kérem méltóztassék elmenni oda a székelyföldre, tessék megmutatni adatait a székely embernek, a kinek az üstje nem dolgozik. Bizony hiába beszél az üstök szaporodásáról, mert az nem áll a székelyföldön. Tessék megnézni a helyszínén a viszonyokat, onnan kell szerezni az adatokat. Nem pedig a bureaukban vagy hol? •— kell azokat csinálni és kitalálni. (Helyeslés a szélső balon.) Nem azokat a nem tudom, honnan szerzett adatokat kell alapul venni, hanem a fennálló, el nem tagadható és minden adatnál fontosabb tényleges állapotokat. Hivatkozhatom egyenesen levelekre. Megnevezhetem a forrást és magokat az illető egyéneket, kiktől nekem vannak adataim a helyszínéről. A kincstár nagyon elszámítja magát. Egyetlen egy községben Ditróban ezelőtt 150—200 egyén főzött pálinkát és befolyt az államnak 2—300 frtja. Méltóztassanak meggondolni, hogy kis emberek, szegényemberek azok; mégis ennyi folyt be. Ma pedig az ingyen pálinkafőzést 40-en sem gyakorolják és nemcsak hogy nem főznek és nem tudják eltartani marhájukat, de a mint mondám — a kincstár sem kapja meg azon jövedelmet, a melyet ezelőtt kapott. Mert az átalányozás utján minden ember kifizette a 2 frtj át, akár akart szeszt főzni, akár nem, akár volt szüksége, akár nem. Kifizette azon előrelátás folytán, hogy ha hosszú lesz a tél és nem lesz elegendő takarmánya, meg legyen a joga, hogy főzhessen szeszt és legyen marhájának moslék, annyi a mennyit a tél hosszúsága és a takar-