Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

20 S05. országos ülés febrnár 7. 18S4. Mindennapi tapasztalás t. képviselőház, hogy a kormánypártiság mellett hogy tenyésznek a hivatalok, a kitüntetések és egyéb előnyök, mig az ellenzéki ember, a ki keresi és akarja — részemről nem helyeslem, ha teszi — csak elveinek árán juthat valamihez. Felemlítem mindezt csak azért, hogy rámutassak arra, hogy mennyire más volt a szellem e tekintetben a Deákpárti kormányok idejében, mikor a t. ministerelnök ur oldala mellől a legkiválóbb ellenzéki férfiak szólittattak az ország főbirósági helyeire. Csak azért említem ezt, noha nem helyezek reá súlyt, hogy ki alkalmaztatik az állásokra, ki nem, csak azért említem, mondom, hogy hivatkozzam reá, hogy Magyarországon ma e tekintetben egész monopólium van kifejlődve. (TJgy van balfelől.) Tudjuk, hogy éveken keresztül késik a t. kormány a járásbíróság székhelyeinek rendezéséről szóló törvény beczikkelyezéséveí, pedig ennek jelentőségét tudni fogja mindenki, a ki a közéletben látja, hogy városok, községek mint versenyeznek e téren egymással. Hisz előttem történt, mikor egy választókerület, mely minden időben szélső ellenzéki volt, egy deputatiót küldvén ide, melynek tagjai közt ismerőseim voltak és a politikai helyzetről beszéltünk. Azért hozom ezt fel, mert nem a magam érdekében szólok, minthogy az mindig a szélső ellenzék kerülete volt — és az mondatott, hogy ez és ez a város kormánypárti lesz, mert el akarják vinni a járásbÍróságot, a másik pedig azt mond:a, hogy azért lesz kormánypárti, mert akarja, hogy a járásbíróságot oda vigyék. Gyakran előfordul a kormányzat terén, magam is ismerek ily eseteket és szívesen szolgálok vele, hogy oly dolgok történnek, melyek a legnagyobb törvénysértésekkel egész vidék érdekeit támadják meg, mert kiváló kormánypárti férfiak vannak érdekelve. (TJgy van! balfelől.) Midőn ilyenek történnek és a közönség látja, hogy Magyarország nem Magyarországé, hanem egy kormánypárti szövetkezeté; és azt látják, hogy hivatalok, kitüntetések osztogattatnak és az emberek fájdalom, annyira gyengék, hogy ily utón megnyerhetők: lehet-e csodálkozni, hogy városok, községek, egyletek, egyének önkényt kínálják magukat a kormánypárti politikának és odajutottunk, hogy maholnap megbámulják azon ellenzéki embert, mint talán együgyűt, a ki elég erős arra, hogy a kormánypártiság áldásait magától elutasítva, meggyőződését az ellenzék körében iparkodjék érvényesíteni? (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.)\ Csoda-e t. ház, hogy] ezen irányzat magának a törvényhozásnak alakulásán is meglászik, mert ma már a törvényhozás nem akar a dolgok intézője, hanem csak registrálója lenni, ma már a törvényhozás nem fokmérője a közszellemnek, csak viszhangjä a hatalomnak; csoda e, ha itt megszavaztatik minden, a mi pedig kint elitéltetik, csoda-e, ha ma már a parlamentre az országban oly csekély súlyt helyeznek és oda jutunk, a hova jutottunk, hogy Tisza Kálmán az ország, a politika a hatalom, a kormány, a hivatal forrás és minden; az országgyűlés, a törvényhozás pedig semmi egyéb, mint üres phrázis. TJgy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) S legyen szabad nekem erre nézve két igen frappáns példára utalni. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Mikor a szerencsétlen horvát conflictus megtörtént, a melyre vonatkozólag csak mellesleg jegyzem meg, hogy olyan szerencsétlen politikai lépést, mint az volt, csak egy oly országban és oly kormány képes túlélni, mint a mienk; midőn az ott künn, itt legközvetlenebbül a folyosókon elítéltetik, ide bent pedig helyeseltetik; mondom, mikor ez a conflictus előadta magát, vagy közelebbről, mikor a főrendiház szavazata napfényre került: látott-e vagy hallott-e valaki a sajtóban, a közvéleményben, társaságban vagy akárhol kérdést tenni az iránt, hogy mit fog erre a törvényhozás mondani ? Nem, t. képviselőház! A törvényhozással senki sem gondolt. Sajtó és közvélemény csak azt kérdezte, mit fog mondani Tisza Kálmán? (Elénk helyeslés és derültség a baloldalon.) Méltóztassanak a sajtónak és a közvéleménynek csak egyetlen egy enuntiatióját, nyíl vaníliását felmutatni, a hol súlyt helyeztek volna a törvényhozásra mint factorra és ahol a felett elmélkedtek volna, ugyan mit mond ehhez a törvényhozás. Én ilyet nem láttam. S ez nagy baj és szerencsétlenség. Mert t. ház, egy kormány, bárhol és bármily viszonyok közt hibázhat, mert emberekből áll. De ha egy ország hibázik, mindig sokkal nehezebb és fáradságosabb azt orvosolni. Hát t. ház, ezek a politikai eredmények. S ezekkel szemben szabad legyen nekem kérdeznem, mi hát az, a mi ennek a kormánynak érdemét képezi? (Halljuk a baloldalon.) Méltóztassanak felállítani a mérleget. Mi az értékes és becses dolog, a mit a kormány művelt? Méltóztassanak hozzá szólani. Hiszen a kormánypárton lenni nemcsak dicsőséges dolog, de jó értelemben veszem, a kormányt nyíltan támogatni hálás is. (Halljuk a baloldalon.) Tessék tehát felsorolni. Mert a miket mondtam, hogy az államadósságok az elviselhetlenségig szaporodtak, hogy az adók az elviselhetlenségig fokozódtak, hogy az államháztartás rendezve nincs, hogy a politikai corruptio terjed, ezekkel szemben mégis csak kell valamit produkálni de nem puszta frázissal a közvélemény előtt (Élénk tetszés nyilatkozatok a bal és szélső baloldalon.) Vájj on talán a kormány alkotásaiban van a becses dolog? Hiszen ezek satnyák színtelenek, ezek elvi magaslaton nem állanak. Organikus míívet a kormánytól a középiskolai törvényjavaslatot kivéve még alig láttunk. (Mozgás a jobboldalon) Még azt sem tagadom, hogy a pénzügyi bíróság is egy régen sürgetett intéz-