Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

Ogg 821. országos ülés márezins 4. 1884. viselő ur felszólalására, hogy én a gyakorlatot mindig fentartom. A gyakorlat az volt, hogy ha nem volt a javaslat mellett senki felírva, akkor természetesen az szólittatot fel, a ki ellene volt felírva. Csak •< rra kérem a t. házat, ne méltóztassék azt gondolni, hogy én bármi tekintetben óhajtanám a házszabályok bárminemű módosítását a gyakorlatban. Ismételve kénytelen vagyok a házszabályok 139. §-ára hivatkozni, mely azt mondja, hogy a kisebbség eií'adója, illetőleg a kisebbség ellenindítvényának beadója. Ez világossá teszi, hogy az egész 139. §. a bizottságból eredt ellenindítványra vonatkozik. De az is volt mindig a gyakorlat; ha volt mellette valaki, mindig az szóllittatott fel. Nem nagyon fontos a dolog magában véve s azt hiszem, hogy czélszerűbb volna, ha az előadó után, ne mindjárt a mint mondani szokás: sucenrsus jönne, mert gyakran megtörtént, hogy csak egy volt, a ki egy javaslat mellett szólt és később csak ellene szólók következtek. Én tágja voltam azon bizottságnak, a mely e házszabályokat kidolgozta és tudom, hogy bár a kifejezés nem világos, de ez volt az értelme. (Helyeslés jobbfelől.) Madarász József: T. ház! Épen az elnök urnak kifejezése szerint, ha valakinek kételyei vannak, jobb azt most előadni, ennek alapján én is kívánok egypár szót szólani. Én is tudom az országgyűlés alatti gyakorlatot, nincsennek nálam a ház naplói és jegyzőkönyvei, de hivatkozom arra — eleven tudomásom van róla — hogy mikor a bizottságban kisebbségi vélemény nem volt, sokszor ellenindítványt adtunk be, adtam be én is többször és akkor a t. ház mindig ugyanazon oknál fogva, melyet az elnök ur is hangsúlyozott, hogy igen jó az, ha az előadó után, ha ellenindítvány van, az azonnal előadathassák, ez szólott rendesen előzetesen, erre nézve magamról van többször bizonyítványom. Én tehát csak azért szólaltam fel, hogy kérjem azokat, a kiknek netalán ellenindítványuk van, hogy a mi a házszabályokban ugyan nem létezik, de azon legelébb általam mindig gyakorolt szokást is tartsák meg azért,,hogy tudja is a ház, hogy ellenindítvány is van. Én, ha tudom, hogy mikor kerül a napirendre a tárgy, a melyre ellenindítványom van, azt pár nappal előbb voltam bátor letenni a ház asztalára is és kértem, hogy ki is nyomassák, máskor pedig, mikor ez nem volt lehetséges, akkor a ház elnökével voltam bátor személyesen tudatni, hogy nekem e tárgyban ellenindítványom van és akkor soha sem jöttünk azon helyzetbe, a minőben most vagyunk, először, hogy a házszabályok mikénti értelmezése felett vitatkozni is kelljen. Én tehát arra kérem a t. házat,—bármint határoznak mára nézve, hogy legalább a jövőre, ha ellenindítvány jelentetik be, akkor, mielőtt még valaki a javas| lat mellett szólott volna, az terjesztessék elő. Akkor azon értelmezés szerint is, hogy sokkal jobb tudni, hogy van-e ellenindítvány, vagy nincs, mindenkor az ellenindítvány beadóját méltóztassék elébb meghallgatni. Még egy indokot mondok e kérdésre nézve, mely indok alaposságát nem tagadhatják a ház t. tagjai. (Egy hang jobbfelől: Elég már!) Nem elég, mert tisztában kell lenni e kérdéssel. Mikor befejeztetik a tanácskozás, akkor még szó illeti az előadót és ha az ellenindítványozón kivül még kilenczen aláírták, az ellenindítvány beadóját tehát ebből észszerűen nem lehet mást következtetni, minthogy miként először az indítványozónak kell szólani, akként utoljára az indítványozót és ellenindítványozót illeti a szó, természetes, ha kívüle még kilenczen aláirtak. Én csak a jövőre való tekintetből kívántam a t. háznak ezt előadni. Elnök: Csak azt vagyok bátor megjegyezni. hogy az elnök soha sem tudhatja, hogy van-e ellenindítvány; másodszor, hogy az indítványozónak, csak akkor, ha tized magával irja alá, adatik meg a másodszori szólásjoga: de ily esetben ő több képviselő nevében nyilatkozik s azért esik kivételes elbánás alá. Különben a t. képviselő urnak teljes igaza van abban, hogy voltak már olyan esetek, midőn az előre bejelentett ellenindítványí a ház első sorban meghallgatta, sőt maguk az illetők is, a kik a javaslat mellett akartak szólani, kívánták, hogy előbb hallgattassák meg az ellenindítvány. Most azt hiszem, méltóztatik belenyugodni, hogy Dobránszky képviselő folytathassa beszédét. (Helyeslés.) Dobránszky Péter: T. képviselőház! Ha méltóztattak volna néhány pillanatnyi türelemmel megajándékozni, akkor kikerülhető lett volna ez az egész, sajátságos, úgyszólván tárgynélküli eszmecsere, mert a t. túloldal részéről két olyan alternatíva volt hangoztatva, melyeknek ez esetben egyike sem forog fenn. Bocsánatot kérek, hogy én még egy harmadik eshetőségre is mutatok, t. i. ha valaki nem mellette, vagy ellene szól a törvényjavaslatnak, hanem feltételcsen szól. (Nag>/ derültség a szélső baloldalon.) Igen csudálkozom, hogy nem méltóztatnak képzelni és megengedni egy olyan esetet, a midőn valakinek kész határozati javaslata van és azt mondja: ha a törvényhozás határozati javaslatomnak a részletes tárgyalás alkalmával a maga helyén helyt enged, akkor igenis pártolom a törvényjavaslatot, máskülönben nem. (Helyeslések.) Tehát ha valaki ilyen álláspontot foglal el, a mi lehetséges, hova iratkozzék az be mint szónok ? (Zaj és derültség a szélső haloldalon.) Bocsánatot kérek, azonban az ilyen dolgokkal nem mulatság kedvéért foglalkozik az ember és különösen e házban semmi dolog sem arravaló.