Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

258 **2I országos uléa mert számba kell venni a nagy gyári ipart, mely egészségesen fejlődött nálunk, számolni kell a mezőgazdasági gyári iparral, melyre nagy szükségünk van mezőgazdaságunk fejlődése érdekében, számba kell venni a kisebb szeszfőzdéket is, melyekre úgy a háztartásban, mint a marhatenyésztésnél nagy szükségünk van, de tekintetbe kell venni természetesen a kiviteli kereskedést is, mert a kivitel megnehezítése, illetőleg lehetetlenné tétele, visszahatást gyakorol a belpiacznak szeszáraira, ez pedig visszahatást gyakorol a szesztermelésre és igy véghatásában visszahatást gyakorol a mezőgazdasági és nagy iparra egyaránt. Ezen viszonyokat tekintetbe véve, még egy nagy nehézség előtt állt a kormány a kérdés megoldásánál és ez azon reminiseentia volt, mely a ferményadónak nálunk ezelőtt 20 évvel történt életbeléptetéséhez van fűzve, mert tagadhatatlan, hogy akkor azon rövid idő alatt, mely alatt ez életbeléptetve volt, .sok visszaélésre szolgáltatott alkalmat és ennek következtében most oly intézkedésekről kellett gondoskodni, ha egyáltalában a terményadó életbeléptetése javasoltatik, hogy ezen visszaélések elő ne fordulhassanak, mert ha előfordulnak, akkor azon arányban, a melyben előfordulnak, csökkentik egyfelől a pénzügyi eredményt, másfelől az adó azon kiegyenlítő hatását, mely a különböző gyárosokkal szemben elkerülhetlenül szükséges és a mely elismert előnye is ezen adórendszernek. Hogy ezen sokoldalú és tagadhatatlanul eltérő érdekeket és szempontokat a t. minister ur egyesíthesse vagy legalább lehetőleg egyeztethesse, mert teljes egyesítés és teljes kiegyenlítése és kiegészítése a különböző szempontoknak semmiféle törvényhozási és semmiféle kormányintézkedésekben soha előfordulni nem fog — a rendszert a következő módozatok közt ajánlja a t. képviselőháznak, és én azt a pénzügyi bizottság nevében szintén bátor vagyok elfogadásra ajánlani. Elfogadtatik a terményadó, de csakis a 45 hektoliter űrtartalomnál nagyobb edénynyel bíró gyárakra nézve tétetik kötelezővé és ezeknél az adó alapjául nem szolgál a szesz-fok teljes mértéke, hanem szolgál egy átlagos mérték, a mennyiben íeltételeztetik, hogy átlag 75 fok termeltetik. Ez vétetik az adó alapjául. És a mi illeti általában a kivitelre nézve szükséges intézkedéseket, arra nézve a tényleg fizetett adóhoz még 10% üttetik visszatérítés fejében. Ez utóbbi pótlást indokolja két körülmény. Egyfelől tagadhatatlan az, hogy az általányozási rendszer mellett, különösen a kivitelre dolgozó nagy gyáraknak az a nagy előnyük volt, hogy az adóalapul felvett mennyiségnél sokkal többet, kétszeresen, háromszorosan többet termeltek, mint a mennyiért adóztak; másfelől pedig indokolja ezt azon körülmény, hogy a termény előállítása és kim rczius i. 1884. vitele között annak természetéből folyólag sok veszteség fordul elő; egyrészt apadás, másfelől pedig elpárolgás és más czímen, az úgynevezett káló veszteség. Erre való tekintetből ugy a külföldi forgalom, mint a kivitel érdekében elkerülhetetlenül szükséges volt a kivitelnél a teljes adóvisszatérítésen kivül mége 10 százaléknyi pótlékot is az adóhoz csatolni s ennek hatása igen természetesen az, hogy ezt az előnyt, a mely a visszatérítéseknek ily módon való megoldásában rejlik, élvezi a kis- és nagygyáros egyaránt, mert hat természetesen a szeszáraknak fejlesztésére és a szeszár, mint megállapítva van, ennek behatása és a külföldi verseny következtében egyforma az országnak minden részében és minden gyárosnak, terményeivel szemben, természetesen a foktartalmat tekintve. Itt az előtt a kérdés előtt állunk t. ház, hogy mezőgazdasági szesztermelésünkre nézve helyesen van-e választva egyfelől a 35, illetőleg a 45 hectoliternyi űrtartalom, másfelől pedig, hogy az új viszonyok között a törvényjavaslat intézkedéseinek hatása alatt minő változásnak lesznek ezek kitéve s igy első sorban röviden erre leszek bátor reflectálni. A szaktanáeskozmány, a mely elé e kérdés is vitetett, s a mely ezt is minden oldalról megvitatta abban állapodott meg, hogy ha 40, vagy 45 hektoliteren túlmenne azon faeultatio, mely szerint az illető gyáros terményadót, vagy átalányozási rendszert egyáltalán szabadon választhat, abban az esetben nagy gyáriparunkkal szemben, a melyre kötelezővé tétetik a terményadó, egy oly kedvezményes és igazságtalan verseny keletkezik, a mely megrontja ezt, a nélkül, hogy különös előnyökkel birna azon gyárakra nézve, a melyek ezen kedvezményt élvezik. Pedig azt nem lehet tagadni t. ház, hogy nemzetgazdasági szempontból nem lehet oly egyoldalúan és kicsinylően elbánni a nagy gyárakkal, mert azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy ezeknek nagy jelentőségű kivitele nemcsak igen jelentékeny adóalapot képez, de egyszersmind a marhatenyésztéssel szemben is jelentékeny számot tesz, azért, mert úgyszólván a marhapiaczot Magyarország részére megteremtette és legkedvezőbb feltételek között fentartja, ezeket tehát megkárosítni egyáltalában nem lehet. De másfelől nem lehet tagadni azt sem t. ház, hogy a 45 hektoliteren túli űrtartalommal biró gyáraknak száma, pl. 60 hectoliterig, melyekre nézve több oldalról hangsúlyoztatott, különösen az osztrák szaktanácskozmányban — a kedvezmények kiterjesztése, aránylag sokkal csekélyebb számú Magyarországban, mint Ausztriában. Mert 45 — 60 hectoliterig Magyarországban gyár van 24, Ausztriában van 95 : a magyar gyárak fizetnek 205 ezer forint adót, az osztrák gyárak