Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-321

321. országos ülés :uár«.z5iäs 4. 18M. 2ő7 minél gyorsabban erjeszteni és főzni; de tagadhatatlan egyfelől, hogy nem egyenlítette ki a különböző nemű gyárak közt a különbözőséget, sőt ellenkezőleg azt még éiesbííeíte, a nagy gyárak nyomását fejlesztette a kis gyárakkal szemben és másfelől nem egyenlítette ki, sőt fokozta a különböző termények főzésében levő jelentékeny különbséget és ebből igen különböző, nagyon aránytalan teher is származott. A mi pedig a pénzügyi igényeket és követelményeket illeti, hogy azokat mennyire nem elégítette ki, azt eléggé bizonyítja az az egyetlen adat is, hogy az egész monarchiát véve fel — minthogy a korábbi, az alkotmányos korszak előtti időben az egész monarchia együttesen vétetett — ez előtt húsz évvel több jövedelme volt a monarchiának a szeszadóból, mint a mennyi van ez idő szerint, daczára annak, hogy köztudomású dolog, miszerint egyfelől a gyártás nagy mértékben fejlődött, másfelől a gyártás eredménye és a kivitel összehasonlíthatatlan mértékben fejlődött és emelkedett. Az egyszerű logika is azt követelte volna tehát, hogy az ugyanazon alapra fektetett adónak eredménye is a fejlődésnek megfelelőleg emelkedjék. Már maga ezen körülmény államháztartási és pénzügyi szempontból elég indokot képez arra, hogy A törvény, mely ily meddőnek bizonyult és melynek nemzetgazdasági hátrányait az imént röviden érintettem, reform alá vétessék és átalakittassék. Azt hiszem, pénzügyi szempontból ezt nem is kell bővebben indokolni. Mert, ha körültekintünk, hogy a legközelebbi húsz év vagy csak az alkotmányos korszak életbeléptetése óta mennyit fejlődtek és fejlesztettek egyenes és indirect adóink úgyszólván különbség nélkül, vagy hogy ha összehasonlítjuk a mi egyenes adóink arányát és mértékét külföldön létező hasonló adónemekkel, rá fogunk jöni, hogy ezek emelkedése aránytalanul sokkal nagyobb mértékben lőn az államháztartás számára igénybevéve, mint a mennyi az a szeszadó, a melyről itt szó van. S ha be lehet bizonyítani, mint a hogy tagadhatlan tény, hogy egyenes adóink magasabbak, mint a külföld legtöbb országában létező megfelelő adók és ha megfordítva veszszükés látjuk, hogy a külföldön létező szeszadó teher nemcsak hogy akkora, de sokkal, némely államban tiz-tizennyoiczszor akkora, mint a mennyi nálunk egy hectoliter szeszt terhel: azt hiszem ezen körülményben az igazság, az arányosság és az államháztartás érdeke egyaránt feltalálja az indokot arra, hogy ezen adó e szempontból is reform alá vétessék. De egyoldalú, tisztán fiscalis szempontból a í. pénzügyminister ur és a kormány nem indul ki, midőn e reformot javasolja és mint bátor leszek később előadni, részben a teljes átalakítást indítKÍPVH. NAPLÓ 1881—84. XV. KÖTET. ványozza. Sőt azt hiszem, nem teszem ki magamat a megczáíbltatáä veszélyének, ha azt állítom, hogy az államháztartásnak adónál sehol szem elől téveszthető fontos érdeke mellett ha nem is nagyobb, de mindenesetre egyenlő mértékben tekintetbe voltak véve azon közgazdasági érdekek is, a melyek parancsolják az adórendszernek e tekintetben való megváltoztatását, mert, ha be vau bizonyítva és azt hiszem, ezt számadatokkal bizonyítani nem kell, hogy a gazdasági gyárak és a nagy gyárak adóterhe aránytalanul az előbbiek hátrányára fejlődött; ha be van bizonyítva, hogy a kivitel bizonyos mértékben kétségtelenül fokoztatott oly praemium által, mely az egészséges adózás természetével, sőt a kivitel szükséges fejlődésével sem áll okvetlenül összefüggésben; ha be van bizonyítva, hogy a termények kihasználása óriási mértékű pazarlással állott összefüggésben, ugy hogy vannak szakértők, a kik azon veszteséget, mely a gyors erjesztésből és főzésből az anyagnak kellő ki nem használása miatt az egész monarchia kárát évi 10 miilóra beesülik a nélkül, hogy ez által a moslék, mely a marhatenyésztésre nézve főfontosságú, megnyerné mindazon tápanyagot, mely a szeszre nézve elvész, mondom ezen három körülmény közgazdasági szempontból is teljes mértékben indokolja, hogy a törvény új alapra fektettessék. A kérdés, mely ezen minden oldalról szükségesnek tartott reformmal szemben első sorban felmerül, igen természetesen az, hogy mily rendszer fogadtassák el e tekintetben. A t. pénzügyminister e czélból kellő óvatossággal egy szakértőkbői álló tanácskozmányí hivott össze ezelőtt két évvel. E tanácskozmányba megvoltak híva és részt vettek az országnak nemcsak nagy gyárosai, de kis mezőgazdasági gyárak tulajdonosai is és pedig az ország különböző részeiből egyiránt. A szakta nácskozmány megállapodásai, ha az általányadó rendszertől eltére javasoltatik, concludálnak abban, hogy a gyáraknak bizonyos nagyságán túl a terményadó kötelezőleg hozassék be. Elméletileg már régen megállapított tény, hogy a terményadó a legigazságosabb, mert nem tekinti, hogy mi módon és mily terményből áll elő az illető szeszmennyiség, hanem magát a szeszmennyiséget veszi az adózás alapjául és ez természetesen bizonyos kiegyenlítő hatással van a különböző gyáraknak különböző termelési képessége és a különböző terményeknek különböző szeszmennyisége közt. Azonban tagadhatatlan, hogy ha elméletileg és a gyakorlati szükség által is elvben indokolva van e rendszernek elfogadása és ajánlása, nagy óvatossággal kell annak, különösen nálunk életbeléptetése körül eljárni, mert a legkülönbözőbb érdekek forognak itt szóban. Nem mondhatom, hogy teljesen ellentétes érdekek, de tagadhatatlanul nagymértékben eltérő érdekek, 33