Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.
Ülésnapok - 1881-320
320. országos ülés márezíE^ ". 1884. 251 lett volna hiva a magyar kormány részéről, hogy bizonyos diplomatiai lépéseket tegyen. Akár hogy legyen azonban e dolog, magam is meg vagyok győződve, hogy a csatlakozás a Maros völgyén ki Tölgyesnél, mely ugy nekünk érdekünkben van, mint érdekében van Romániának, létesülni fog. de az még eddigelé azon beadványok, azontapogatódzások, azon tudakozódások nyomán, melyek a ministeriumban eddig tétettek, biztosítottnak nem tekinthető s azt sem mondhatom, hogy azok, a kik eddigelé kérdezősködtek az ügy felől, ingyen vagy subventió nélkül akarták kiépíteni e vasutat, mert ők egy nagy darab vasútnak részvényekért való átadását akarták, a mennyiben részvényekért akarták a síneket és a postaforgalmon kívül más olynemű előnyöket maguk számára biztosítani, melyeket semminek tekinteni nem lehet. Mindamellett nem utasíttattak vissza, hanem az mondatott, hogy mutassák ki biztos alapját annak, hogy e vasút folytatása, ha nem is ok építik, biztosítva van Tölgyesen túl s akkor tárgyalásokba fogunk velük bocsátkozni De itt még az is fontos és eldöntendő kérdés volt, vájjon e csatlakozásra nézve, mely fontos kiegészítő részét képezi a magyar államvasutak hálózatának, nem helyesebb-e az állami kezelésben való tartás? de ezen kérdésen egyelőre túl mentünk és az értekezések megkezdését azon időben, midőn a csatlakozás már biztos volt, kilátásba helyeztük; de ezzel az érdekeltek adósak. Ezekben elmondottam nézetemet azokat illetőleg, a miket t. képviselőtársam a törvényjavaslat elfogadása ellen felhozott. Én appellálok a t. képviselőháznak az államérdekeket az enyémmel rokon módon felfogó véleményére, mint a hogy t. képviselőtársam tette és appellálok arra, hogy talán mégsem lesz ezen vasút olyan rósz a forgalom és kereskedelem szempontjából sem, mint azt sokan mondják és mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Ivánka Imre: T.képviselőház! Az előttem szolt minister ur igen sok tekintetben elmondotta azokat, miket én mondandó lettem volna s igy rövidebb lehetek, mint különben szándékom volt. Ezen vasút indokolásának kereskedelmi és forgalmi részéről, valamint iparfejlesztési tekintetben csak igen röviden fogok szólni, mert saját meggyőződésem szerint is itt a hadászati szempont az, mely döntő befolyást gyakorol A hadászati szempontra nézve sem akarok általános phrasisokat idézni, p. o. hogy „a ki békét akar, készítse elő a háborút", stb. De azt az egyet biztosan mondhatom, hogy a háborúra való készültségeket mindenesetre, béke idején s akkor kell megtenni, mikor leginkább biztosítva gondolja magát bármely nemzet, hogy a háború egyhamar nem fog kitömi. Ha az ember figyelemmel tekinti azon kötelezettséget, mely minden kormány és törvényhozás feladata s bizonyos, hogy minden állam a vele szomszédos államra nézve mérlegelni tartozik azon eshetőségeket, melyek őt háború esetében érhetik és miután most épen a munkács-stryi vasút kiépítéséről van szó, melynek hadászati fontosságát mindenkinek el kell ismernie, természetes, hogy önként arra tekintünk, hogy azon esetre, ha monarchiánk északkeleti határán háborúi eshetőség bekövetkeznék, mily esélyeket lehetne onnan várni ? Oroszország igen helyesen felfogta saját érdekét, t. i. azt, hogy a kereskedelmi érdek nem egyedül irányadó a vasúti hálózat megteremtésénél, hanem,hogy a nemzet hadierejénekfejlesztése szükség esetén még ugyanoly fontossággal bir. Ennek következtében, a ki Oroszország térképét és vasúti hálózatát szemügyre veszi, látni fogja, hogy % Volgától Rigáig, hogy az azovi tengertől a nyugoti tengerig Minszken át, hogy ismét a fekete tengertől Bialisztokon át a porosz hátáig, OdessátólVarsóig s innenaposeni határig gyűjtő vonalakat állított fel, melyekre függőleges irányban vannak azon vasutak, a melyek a támadó irányt képezik és pedig a nagy dél-oroszországi mocsár területtől nyugotra, a Szent-Pétervár-Vilna-Varsó felé, azután Moszkvától Szmolenszk, Litevszk felé Ivanogorodig; a keleti részen a Tulától Orelen Kurszkon át Szvoinkáig és Charkovtól Baltáig vezető vasutak azok a melyek a támadó vonalakat képezik. Ha figyelembe veszszük azon roppant távolságokat, a melyek ott léteznek, ha tekintjük Oroszország kormányrendszerét, mely mellett az ott történtekről híreket sokkal nehezebb kapni, mint alkotmányos és szabad sajtóval biró országokból: nehéz megítélni és meghatározni, hogy melyik irányban fog háború bekövetkezése esetén a legfőbb döfés érkezni az ellenfél részéről. S igy minden államkormánynak és minden törvényhozásnak feladata levén első sorban saját országának leginkább azon részét megvédeni, a melyben legérzékenyebben sújtathatnak érdekei. Nézzük az ellenintézkedéseket. Ha azon hálózatot tekintve, a, mely monarchiánk északkeleti részén a védelem szempontjából keletkezett, mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy az első Gácsországban készült vasutak a hármas szent szövetség árnyékában épülvén, a túlságos bizalom áramlatában készültek,ezek mind fekvésük, mind az ország nyilt területénél fogva a védelem szempontjából nagy súlylyal nem birnak. Sokkal fontosabb a Szajbus felé vezetett, u. n. transver salis vasút, mely beljebb az országban, hegyek lábánál, szaggatottabb terrénumon létesíttetik és inelylyel párhuzamosan vonul a magyarországi vasút Zsolnától Ruttkán, Kassán, S.-A.-Ujhelyen 32*
