Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-320

252 32 °- országos ülés márczias 3.1884. át egészen Királyházáig; mentül több függőleges vonallal fog ezen két vasút összeköttetni, annál erősebb lesz védelemképessége az országnak. El volt már itt mondva, mily nagy távolságra nem létezik ily összeköttetés. Én elfogadom Hoitsy t. barátom azon állítását, hogy a nyugat felé fekvő védelem nagyobb mérvben Bécsnek, illetőleg a monarchia nyugati részének védelmére szolgál, mint minekünk, ámde mentül inkább terjeszkedünk e tekintetben kelet felé, mentül inkább terjeszke­dünk északkelet felé, annál inkább szolgál ez vé­delmére Ma gyár országnak és Magyarország szi­vének, Budapest fővárosának és épen ezért az egyik leghalaszthatatlanabb teendő a munkács-stryi vasút kiépítése, a minek, hogy nem történt, már eddig is igen káros következményei voltak és lehetnek. El volt itt, különösen Darányi t. képviselő ur által mondva, hogy mily különbséget tesz az illető hadsereg felállításánál a függőleges vasutak több vagy kevesebb létezése; talán meg fogja engedni a t. képviselőház, hogy ezt én concret és pedig rövidített számokkal fejezzem ki. (Halljuk! Halljuk!) A munkács-stryi vasút kiépítése igen kevésben számítva annyit jelent, mint hogy az első felállí­táskor legalább 80 ezer emberrel több jelenjen meg a galicziai harcztéren; ha pedig a körút az első magyar galicziai és munkács-stryi vasutakkal létesíttetik, ugyanezen idő alatt 300 ezer ember­rel, illetőleg az annak megfelelő hadi-eszközök­kel és készülékkel lehet ezen idő alatt a csata­téren megjelenni. Már most kérdem, hogy ezen 80 ezer emberrel vagy 220 ezer emberrel több, kik ott a döntő perezben jelen lehetnek, nem fog­ják-e esetleg ugy dönthetni el a főcsatát, hogy a csatatér nem fog bejönni a Kárpátokon innen Ma­gyarország területére, hanem kivül fog maradni. Ezen szempont az, a mely előttem minden más szempont felett dominál, mely előttem, mint magyar ember előtt azon 10 millió frt áldozatosa mit az országnak hozni kell, nem mutatja soknak, mert azon következmények, melyek ezen mulasztásból történnek, messze túlhaladják azon károsodást, melyet az ország most e beruházással szenved. De még ezen vasúti vonalnak jövedelmező­ségére is bátor vagyok, ha nem is rózsás színben, de nem is oly feketén, mint itt magyaráztatott, okoskodásaimat elmondani. Elfogadom azt, hogy ezen vonalon nagyobb személyforgalmat várni nem lehet; igen természe­tes, hogy a lembergi kereskedő régi útján fog Bécsbe járni, annál is inkább, mert hiszen a lem­berg krakkó-béesi vonalhossza 754 kilométer,míg u stry-munkáes-bécsi vonal hossza 837 kilométer lesz. Továbbá természetes, hogy miután a régi vasút, ugy a transversalis, mind a munkáes-besz­kidi vasút által concurrencirozva lesz, a régi vasút­társaság az utasok kényelmére minél nagyobb ál­dozatot fog hozni és igy a kereskedő annál is in­kább választja régi útját, mert Szilézián és Morva­országon keresztül menve, azon industriális vidé­ket is érinti, melyen bevásárlásait tenni szokva van. De nem igy áll ez az árúforgalomra nézve: határozottan dominálja a munkács-budapest-fiumei irány a többi irányt, egyenlő jogot igényelhet ez az olaszországi, sőt a svájezi forgalom feleslegének megosztására nézve is s az arlbergi és bécsi irány szintén követelésekre jogosít. Mindenesetre nem tartanám ezélszerú'nek tetemes összegeket kocz­káztatni a czélból, hogy hosszas tarifa-harczba bocsátkozzék. Szerintem egyezség útján el lesz érhető mihez jogosult igényünk van; meg vagyok győződve, hogy mindjárt a vasút megnyi­tása után nagyobb mennyiségű teher fog beszállít ­tatni G-alicziából a munkács-stryi vasúton s viszont, mint az eddig az első magyar gácsországi vasúton jött be és minden tonnasúly, a mely e vonalon be­jön vagy átmegy, javára szolgál a magyar állami, északkeleti, vagyis más, az ország által subven­ezionált vasutak forgalmának és bevételének. És igy indireete bár, de azon teher leapasztására szol­gál, a melyet a beruházásra fordított tőke kamatja az országra mért. Ezek az indokok, melyeket egyrészt azért említettem fel, mert a forgalomra nézve nem oly feketén látok, mint sokan; másrészt az ország vé­delmének szempontjából ezen vonalnak kiépítését mulhatlan szükségesnek tartom s ezért megszava­zom a kért összeget és kérem a t. házat, méltóz­tassék az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfo­gadni. (Helyeslés jőbbfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk /> Szerettem volna bevárni, mig többen szóknak a tárgyhoz, de ugy tudom, e perezben feljegyezve senki vita bezárását pedig bevárni nem kívánom. (Halljuk !) Különben igen keveset és rö viden szólhatok ez ügyhöz. Szólok pedig azért, mert az ellendítványt beadott képviselő ur mintegy egyenesen provocált is rá, midőn népies kifejezés­sel élve, azon törte a fejét, hogy mi indíthatta a kormányt arra, hogy e vasút iránt a javaslatot be­térj eszsze. Azt, hogy a kormányt mi indította erre, t. kép­viselő ur, bővebben leszek bátor kifejteni; de meg­jegyzem mindenekelőtt azt, hogy indította már maga az, mert igen jól tudja, hogy a képviselő ur infor­matiója nagyon téves, mikor azt hiszi, hogy a monarchia katonai szaktekintélyei a munkács-stryi vasút helyett compensatióul tekintették volna a tölgyesi vasutat, mert én szakértő ugyan nem va­gyok, de szeretem megkérdeni minden dologban a szakértők véleményét s merem állítani, hogy nincs egyetlen egy szakférfiú, a ki ezen nevet igazán megérdemli, e monarchiában — sőt még volt al­kalmam nem monarchiabelivel is beszélni — a ki Magyarország és a monarchia védelme szempont-

Next

/
Thumbnails
Contents