Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-320

24S 320- országos ülés märezins 3. 1884. arra kerül a sor, hogy e vonalra a tárgyalások megindittassanak, hogy ennek létesítésére valami történjék, akkor részben nem találjuk a kormányt oly nagyon előzékenynek, mint az ígéretek terén, részben némi balfogások, mondhatnám ügyetlen­ségek által a dolognak inkább lesz ártva, mint segítve. Nem akarok többet mondani arról, hogy a kormány bizonyos tekintetben megindított diploniá­tiai tárgyalásokat a vasútnak csatlakozását ille­tőleg, de oly szerencsétlen irányban, hogy előre lehetett látni, miszerint azon az utón belőle semmi sem lehet; mert a mikor a szomszéd Románia kor­mánya a legnagyobb előzékenységet mutatta a csatlakozás iránt, mikor magánúton késznek nyi­latkozott mindent elkövetni az ily vasúti csatlako­zás létesítésére, a kormány felkereste a monarchiá­nak bukaresti követét, egy urat, a ki arról az ol­dalról ismeretes, hogy a legnépszerutlenebb ember az egész országban; egy urat, a ki a maga része­rői minden telhetőt meg is tesz, hogy e sajátságát Bukarestben fentartsa; egy urat, a ki azt gon­dolja, hogy a monarchia nagyhatalmi állásának az által adhat a legnagyobb mértékben kifejezést, ha Románia külügyministerét odahaza hálóköntösben, meg papucsban fogadja; egy urat, a ki, hogy róla többet ne említsek, arról is nevezetes, hogy az utolsó bukaresti királyi ebéd alkalmával ő volt az egyetlen egy, a kit a király meg nem szólított. Ennek utján történtek a közlekedések és ez az oka annak, a miért ezen vasutból nem lehetett semmi. A dolog t. képviselőház, most ugy áll, hogy nem is az állam költségén, hanem a magánosok regiejére lehetne egy vasutat építeni, a mely stra­tégiailag sokkal fontosabb ennél és a melynek ki­építését a kereskedelmi, a forgalmi és közleke­dési politika kívánja. A kormány azonban nem ezen vasúthoz já­rult, hanem javasol nekünk egy másik vonalat, a melynek kiépítésére először 10 millió frt befek­tetést kell tenni, a melylyel szemben nem biztat egyébbel, mint azzal, hogy e 10 millió frt kamat­jául esztendőnként nem kell ráfizetni s hogy a kormány forgalmat kilátásba sem tud helyezni. E vonal Magyarország érdekében egyáltalában nem áll és mégis arra határozta el magát a kormány, hogy ezen vasutat fogja kiépíteni. Én kerestem ugyan az okokat, a melyek a kormányt ezen elhatározásra bírhatták, de nem tudok mást találni, mint azt, hogy a ministerelnök ur túlságosan előzékeny akar lenni Bécs felé. (Ugy van! a szélső balfelől.) Nem tagadom, hogy a ministerelnök urnak erre igen nagy szüksége van, hiszen tudjuk, hogy ezen kedvességet még az ál­tal is decretáltatta, hogy Magyarország több mél­tóságai közül kettőnek ezt nyíltan ki is mondatta Bécsben. De azt hiszem, hogy ezen előzékenység és szolgálatkészség, a melyet a ministerelnök ur mutat, mégis drágán van megfizetve akkor, a mi­kor az Magyarországnak 10 millió frt kiadásába kerül. (Igaz! Ugy van! a szélső balfelől.) Sőt a mi­nisterelnök ur tovább is megy, mert a saját párt­jával szemben e törvényjavaslathoz tárczáját kö­tötte. Azonban ne méltóztassanak a túloldalon tartani attól, hogy ugy fogja ezt a ministerelnök ur értelmezni, hogy a bizalmatlanságot, melyet a párt vele szemben talán kifejezne, oly annyira szivére venné, hogy a kormányról lemondana (Derültség a szélső balfelől.) Nem; hanem az a ka­binetkérdés másíeié szó] s alkalmasint attól fél a t. ministerelnök ur, hogy máshonnan fogják tőle a bizalmat megvonni, ha ezen vasút keresztül nem megy. Én ennek kiépítésére a felhozott okoknál fogva nern adhatom szavazatomat; az előttünk fekvő törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom és a magam részéről bátor vagyok a következő határozati javaslatot benyújtani; (olvassa): Tekintetttel arra, hogy a inuiikács-beszkidi vasút az ország közgazdasági érdekeinek nem felel meg, ellenben az államház­tartást 10 millió kiadással terheli, melynek kama­tozására számítani nem lehet; tekintettel arra, hogy e vasút stratégiai szem­pontból is Magyarországra nézve nem első fontos­ságú, a mennyiben nem Magyarországot és Buda­pestet, hanem Gralicziát és Bécset érhető meg­támadás esetére lesz csupán hasznavehető; tekintettel végül arra, hogy a marosvásár­hely-tölgyesi vonal ránk nézve hadászati szem­pontból is fontosabb, közlekedésünket is jobban emelné, a mellett az ország megterheltetése nél­kül magán vállalkozók által lenne kiépíthető : mondja ki a képviselőház, hogy a beterjesz­tett és tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a napirendről leveszi. B. Kemény Gábor közmunka- és köz lekedésügyiminister: T. ház! Az előttem szó­lott t. képviselő ur a szőnyegen levő törvényjavas­latot nem fogadja el és erre nézve három okot hoz fel az e tekintetben benyújtott határozati javasla­tában. Az egyikben, ha jól fogtam fel, ki van mondva az, hogy közgazdasági, forgalmi szem­pontból ezen vasút értéktelen; a másik pontban ki van mondva, hogy stratégiai szempontból is legalább nem oly fontos ezen vasút, mint minőnek mondatik, a harmadik szempont az, hogy mint stratégiai szempontból igazán fontos vasút épít­tessék ki a marosvásárhelyi-tölgyesi vasút s e te­kintetben a kormány eszközölje ki, hogy a netán jelentkező magánvállalkozók saját költségükön építtessék azt ki. így fogtam fel részben magát a határozati javaslatot, részben t. képviselő társam­nak előadását. Méltóztassék megengedni, Siogy mindezekre pár megjegyzést tehessek.

Next

/
Thumbnails
Contents