Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-320

320. orszAgo, ölés mtoezi s 3. 1884. 347 kében történnék. Havalaki Galicziát akarja megvédeni, ha valaki elakarja zárni az utat Gralicziától Bécs felé, akkor igenis megengedem, hogy annak ott kell Lemberg vidékén a csatát elfogadni; de határozottan tagadom, hogy a kinek Magyarország érdeke fekszik a szivén, annak Lemberg vidékén kell a csatát megvívnia és hogy egyáltalában azon a vidéken kellene a védekezést előállítani. Sőt tdlenkezőleg, minél erősebbé teszszük mi a védekezést Lembergnél, annál valószínűtlenebbé teszszük ;izt, hogy a támadás a monarchia ellen azon a ponton fog intéztetni ; annál valószinübbé tesszük azt, hogy az ellenség nem ezen a ponton fog támadni, hanem ki fogja keresni azon pontot, a mely legkevésbé van védve, nevezetesen a mármar osi, vagy az erdélyi határt és mennél jobban védelmezzük ezt a részt, annál valószínűbb, hogy Erdélyen át fog berontani az ellenség, ott, a hol ellentállást nem fog találni s egész Budapestig nem lehet feltartani és csak midőn Bécs felé közeledik, ott fogja feltartóztatni Komárom. De én még tovább megyek és megjegyzem az előadó úrral szemben, hogy stratégiai szempontból nagy hasznunkra e vasút még akkor sem lesz, ha tán Lembergben akarnánk gyors concentratiót, csapatösszevonást eszközölni. Egy vasút háború idején mindig csak annyit szállíthat, a mennyit lehet; a közlekedés akkor igen élénk és a közlekedés forgalma, a mennyire csak lehetséges, halmozott. Ha már most, ezen új vasúton akarjuk Lembergbe szállítani a csapatokat, akkor először a stryi-lemhergi vasutvonalat is számításba kell venni; e vonal azonban el van foglalva azon szállításokkal, ÍI melyek a legénye - mihályi vonalon mennek Lupkov felé; a mennyit ez elszállíthat, az mind elfoglalja a vonalat és új szállítmányt a végpontokhoz Stryihez második, harmadik vagy negyedik vonal által sem lennénk képesek tovább vinni és így nem érjük el azt a czélt, a melyet el akarunk érni. Ezek azon stratégiai szempontok, melyeknél Magyarország érdeke tekintetbe nem vétetik, melynek nevében tőlünk jelenleg nem kevesebb, mint 10.400,000 frtot követelnek. Ha a stratégiai tekintet oly döntő érv volna a kormány czéljaira nézve, ha elhatározását csakis e szerint döntené el, ha valóban Magyarország védelméről volna szó, akkor stratégiai szempontból t. ház, nem ezen vonalat kellene kiépíteni, akkor nekünk nem volna más választásunk, mint a márniarossziget-szucsavai vagy marosvásárhely-tölgyesi vonal. (Helyeslés 11 szélső halon.) Ha állna az, a mire a minister oly nagy súlyt fektet, hogy t. i. keleti határainkon keresztül 628 kilométernyire semmi összeköttetés nincs: akkor ez a nagy aránytalanság eltűnnék és akkor elérnők azon magasabb stratégiai szempontot, hogy esetleg Oroszország részéről netán jöhető invasió esetére seregeink egy részét a Szereth völgyére | összepontosítanók és fenyegetnők az ellenség bevonulását. De akkor t. ház, valósággal forgalmi érdeket érnénk el, ez közlekedési politikánknak hasznára volna, mert kelet felé semmi összeköttetésünk nincs és merem mondani, hogy nekünk ott nem volna mit keresnünk egyrészt az által, hogy árúkat szállítanánk ki, másrészt az által, hogy árúkat szállítanánk onnan be. Nem is említek egyebet, hanem figyelmeztetem a t. házat arra, hogy méltóztatott határozatokat hozni és törvényeket elfogadni, melyek a nyers petróleum behozatalát megkönnyítik és ennek következtében Magyarországon új petroleumfinomító gyárak alakultak. A legújabb korban, a múlt évben rendkívül gazdag petroleumforrások fedeztettek fel a Feketetenger vidékén Bakeuban. Ezeknek egész nyers termékét Magyarországba lehetne hozni és fel lehetne dolgozni azon erdélyi finomítókban, melyek már léteznek és azokban, melyek e törvény behatása alatt még ezentúl keletkeznek. Ugyancsak e nyáron a kormány nagy költségekkel épített és bővített ki vasgyárakat Erdélyben. E vasgyáraknak természetes piacza a Feketetenger kikötőiben van. De nemcsak ezeknek, hanem Erdély nagy széntelepeinek is, különösen a zsilvölgyi szénnek, ez a természetes elárusító piacza. Most egy nagy körutat kell a szénnel megtenni és daczára annak, hogy az angol szén a Keletitenger kikötőiben 3 frton kel el, a zsilvölgyi nem tudja vele a concurrentiát kiállani. Ha egyebet nem vennénk is tekintetbe, mint ezen nagy érdeket, akkor is közgazdasági tekintetből csupán ezen vasútra adhatnók beleegyezésünket, csupán erre mondhatnók, hogy Magyarországnak szüksége van. Nem szeretek t. ház, magánúton nyert értesítéseket köztárgyalásoknál felhozni, nem szeretnék hivatkozni itt a házban oly dolgokra, melyek nem itt lettek elénk terjesztve és melyekről más úton szereztem magamnak értesülést. De két dolgot meg kell említenem. (Halljuk!) Az egyik az, hogy nem puszta feltevésen alapul azon nézetem, hogy maga a bécsi hadügymínisterium nemcsak hogy rósz szemmel nem nézné ilyen irányú vonalnak kiépítését, hanem esetleges compensatio gyanánt is elfogadná a munkács-stryi vonallal szemben. A másik dolog, mit kiemelni akarok, az, hogy biztos tudomásom van róla, hogy ezen közgazdaságilag és forgalmikig elsőrendű nevezetességű vonal kiépítésére, értve a tölgyes-marosvásárhelyi vonalat, nagyon könnyen lehetne pénzembereket találni, kik e vonalat saját regiejökre kiépítenék. Sőt nemcsak találni lehetne ilyen embereket, hanem tudom azt is, hogy ilyen emberek jelentkeztek. A dolog voltakép ugy áll, hogy a t kormány azt mondja erre, hiszen mi megadjuk hozzá a legnagyobb örömmel beleegyezésünket, hogy ezen vonal kiépíttessék, hanem mindannyiszor, mikor