Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-320

§46 320 or.-zé£íis ülés márczius 3. IS8J. is csak nehezen volt halasztható, további elhalasztását pedig a közlekedési bizottság nyugodt lelkiismerettel nem javasolhatja. Minthogy végül az ebből eredő évi kamatteher nem több, mint a mennyi kamatbiztositék annak idején kívántatott, az építkezés költségei pedig több évre feloszthatók: ennélfogva a közlekedési bizottság nevében a pénzügyi bizottsággal egyetértőleg a bemutatott törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Hoitsy Pál: T. ház! (Halljuk!) Egyáltalán nem tudom érteni azon politikát, melyet egyrészt a t. kormány, másrézt a t. előadó ur ezen törvényjavaslattal szemben követett, mert ha a fő súlyt oda helyeznők, *hova az előadó ur beszédje végén helyezte volt, hogy e vasút kiépítése stratégiai szempontból szükséges, akkor a vasút építéséhez lehetne pro és eontra szólni; de a mikor egyrészt a t. kormány előterjesztésében, nevezetesen az indokolásban, másrészt ugyan csak az előadó ur azokban, a miket az előbb elmondott, a fősúlyt nem ide fekteti, midőn minden áron azt akarja kimutatni, hogy e vasut a jövedelmezőség és forgalmi politikánk tekintetében is első rendű fontosságú vonal leend: akkor, t. ház, azt kell mondanom, hogy maguk az adatok, melyeket a kormány rendelkezésünkre boesájt, legvilágosabban mutatják, hogy ;i kormány ezen érveket nem őszintén mondja. Ezen forgalmi nagy érdekek közt első sorban azt említik, hogy az országnak egy hosszú vonalon, körülbelül 628 kilométeren, vasúti csatlakozása kifelé, egyáltalán nincs. Ha ez igaz és ha ez azon érv. a mely miatt nekünk egy uj vasút építésére el kell magunkat határoznunk, akkor maga a józan ész azt dictálja, hogy e nagy, í)28 kilométernyi vonalnak körülbelül fele részében keressük az uj összeköttetést, úgy hogy e nagy egyenetlenség lehetőleg ki legyen küszöbölve. De a t kormán}" nem teszi, hanem ott, a hol a tegnap elfogadott vasúttól már négy vonalunk van kiépítve — nevezetesen a vágvölgyi, a kassíi-oderbergi, az eperjes-tarnovi, a legenyemihály-lupkovi, — még épít egy ötödiket, párhuzamosan a többiekkel, alig 15 mértföldnyi távolságban és a nagy egyenetlenség, a melynek indokából, mint a kormány mondja, e vasutat építni kell, majdnem ugyan azon mértékben megmarad, mert itt még most is 513 kilométeren semmi vasút sem lesz. De felhozta az előadó ur és kiemelte a kormány a maga előterjesztésében azt is, hogy ez által nevezetesebb rövidítéseket fogunk forgalmunkban nyerni. Felhozta azt, hogy pld. Lemberg és Fiume közt a vonal sokkal rövidebb lesz, mint volt eddig; felhozta, hogy az egész oroszországi forgalom Magyarország felé rövidebb utat fog találni, mint eddig. De hogy maga a t. minister ur milyen őszintén gondolja ezen érvnek a nyomosságát, megtanuljuk abból az előterjesztésből, a melyet benyújtott. Ázt mondja, hogy a forgalmat illetőleg, mely ezen a vasúton létesülni fog, több eredményt nem helyezhet kilátásba, mint hogy a bevételek az üzleti kiadásokat valószínűleg már az első években is fedezni fogják. Nem szükséges tovább indokolnom, fhogy maga a kormány milyen súlyt helyez erre a forgalomra, mikor még kilátásképen sem bir többet ígérni, mint hogy a folyó kiadások a folyó bevételekből fedeztethetnek. Ezekből a szempontokból, a mikre oly nagysúlyt fektett a t. előadó ur, ezt a vasutat megmagyarázni, megindokolni nem lehet, (ügy van a szélső balon). Hanem azt mondja a t. előadó ur előterjesztésében, hogy van egy magasabb szempont, a melynek czéljából e vasút kiépítéséhez hozzá kell járulni. Tiltakoznom kell az ellen, hogy midőn vasútépítésekről van szó, midőn közgazdasági érdekeket emleget, itt a magyar parlamentben magasabb szempontokból lehessen beszélni és ha már a t. előadó ur azt a szempontot érintette, a melyet stratégiai szempontnak nevezett, ekkor is első feltétel és első kötelességünk az, hogy az országot közgazdaságilag, pénzügyileg rendezzük. Mert semmiféle stratégiai szempontból nem fognak rajtunk segíteni akkor, ha habárura kerül a dolog és nem lesz pénzünk. (Igás! ügy van! a szélsőbalon). Hanem a stratégiai szempont oly szó, a melyet mikor vasútra alkalmazunk, biztosan tudhatjuk, hogy ez a vasút semmi egyébre nem jó és midőn egy vasútra azt mondjuk, hogy az stratégiai vasút, ez alatt semmi mást nem kell értenünk, mint azt, hogy ennek a vasútnak sem forgalma nem lesz, sem forgalmi politikánkba bele nem illik az, sem az ország érdeke e vasútnak létesítését nem kívánja. Az a stratégiai szempont nagyon nyulékony egy fogalom. A stratégiában eddig mindig azt tanították és tanítják ma is, hogy ott, hol egy országnak védekezéséről van szó, e védekezést nehezen hozzáférhető helyekre, hegységek közé, passusokba, szoros ikba kell helyezni. Most egyszerre a stratégia nekünk azt mondja^ — Magyarország stratégiai szempontjáról beszélek — hagyjuk el természetes stratégiai bázisunkat, hagyjuk el a nagy Kárpátok természet adta várát és menjünk ki a síkságra oly ellenséggel szembe, a melynek ereje csak ott a síkságon érvényesíthető, a melynek ereje főképen lovasságból áll. igenis megengedem, hogy lehet elfogadni csatát stratégiai szempontból egy Oroszországgal történendő háború esetére Galicziában; de nem I fogadhatom el azt, hogy ez Magyarország érdé-