Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

lg 305. országos nl«s február 7. 1SS4. oly erő, melyeket eredménytelenül és czéltalanul elpazarolni, valóban csak a tehetetlenségnek művészi tökélye mellett volt lehetséges. (Élénk helyeslés lalfelől.) Es mi az t. ház, mi ezen őserőből megmaradt. (Halljuk!) Megmaradt a sok olcsó elv és feláldoztatott a lényeg, a valóság. Mert valamint a kormányelnök ur és ezt nem szemrehányásképen mondom — új politikai pályájának kezdetén — értem, mikor kormányra jutott — • fentartotta közjogi eHeit, de azért a közös kormány hatáskörét, mint mindnyájan tudjuk, tágította, ép úgy vonul keresztül az ő egész politikai pályáján egy irány: fentartani mindent, a mi fentartandó és feláldozni mindent, a mi feláldozható. (Igaz! lalfelől.) Hegedüs Sándor: Tárgyilagos és igaz! Horánszky Mndor: Igenis, ép így tartotta fenn, sőt törvénybe iktatta az országnak az önálló bankhozi jogát, de magát az önálló bankot elejtette. Törvénybe iktatta azon jogot, hogy az ország a 80 milliós adóssághoz járulni nem köteles, de azért azt mégis elvállalta. így tartotta fenn és hangoztatta a kormány az utóbbi időben azt, hogy Horvátországban az állami tekintélyt helyre kell állítani, de azért az utczai csőcselék követeléseivel pactált és azoknak álláspontjára helyezkedett. Egy szóval fentartott ő mindent, a mi fentartható volt, de fel is áldozott és compromittált minden nagy kérdést, melynek megoldása kezei közé került. , És mi az t. ház, a mit a hozott áldozatokért cserébe nyertünk? Egy pénzügyileg, politikailag, közgazdaságilag és kormányzatilag megrontott ország és még egy valami. Es ez az, hogy bárki jöjjön és bármikor jöjjön is a t. kormányelnök ur kormányzata után, az kifelé és szemben a monarchia másik felével, egy megrongált és aláásott positiót, ebben az országban pedig egy fájdalmas politikai kishitűséget fog találni. (Ugy van! a baloldalon.) Szabad legyen nekem t. ház ezekre vonatkozólag néhány adatot felsorolnom, szárazon, ugy mint azok vannak s én hiszem, hogy azokat sem kétségbe vonni, sem megezáfolni nem lehet. Pénzügyileg t. ház, cserében nyertük azon feláldozott nagy erőkért első sorban is az államadósságoknak ezen kormány alatt elvállalt oly mértéket, a mely 1882. év végével 32 és fél millió évi kamattal többet rótt ezen országra, a tőkéről magáról a kormány által mindig hangoztatott ismetes okoknál fogva szólni nem akarok. Cserébe kaptunk t. ház, 1882 végéig mintegy 16 millió erejéig elköltött államvagyont, a melyből, hogy számadataim hívek legyenek, a kamatok körülbelől 1 milliót tesznek. 1883-ról nem is szólok, a melynek eredményeit pontosan még nem ismerjük, de körülbelől mintegy 8 milliót tesz azon összeg, a mely az államjavakból bevétetett és elköltetett. Cserébe kaptunk évenként körülbelől 45—50 millió körül lévő adóterhet. Azért mondom, hogy körülbelől, mert azt ugyan ki lehet számítani, hogy az új adókból mennyi foly be évenkint, de azon összegeket, melyek részint a direct és indirect adók felemeléséből, részint a pénzügyi administratió lehető erőszakoskodásai folytán folynak be, azokat biztos számokban adatok hiányában kifejezai nem lehet. Cserébe kaptunk egy szintén adatok hiányában meg nem állapítható, de az ország minden polgára által érzett nagyfokú községi adóterhet; cserébe kaptunk egy oly pénzügyi administrátiót, a mely a családi és magánéletnek legmélyebb szentélyébe belenyúl és melyhez hasonló talán csak a római helytartók alatt sínlődott provinciákban lehetett. Cserébe kaptuk az idei költségvetést, a mely nem őszinte, mert a mi abban a rendes államháztartás egyensúlyára vonatkozólag mondatik, az valóságos escamotirozás, már csak azon oknál fogva is, mert azon bevétel, a mely az államadósságok törlesztésére fordittatik, az valóságos szatíra a bevételek közt. Ezek azok, melyeket pénzügyileg cserébe kaptunk. Es én nem tagadom — beismerem — hogy beruházások is történtek; semmi kétség benne. Hiszen tudom azt, hogy például a keleti vasút, a tiszai vasút megvétele, gráb-károlyvárosi, a vágvölgyi, a zimonyi vasút egy része kétségtelenül beruházás, sőt megengedem még azt is, hogy vannak aprólékosabb hasznos beíuházások is, bár a beruházások czíme alatt előforduló némely tétel oly természetű, melyet minden solid pénzügyi igazgatás az ország rendes szükségletei közé sorol. Mondom, beismerem ezeket s ezekhez semmi kétség sem fér, sőt megengedem azt is, hogy az országnak pénzügyi mérlege valamivel javult, bár azon kimutatásoknak, melyek közelebb kiosztattak, melyeknek számadatait nem akarom kétségbe vonni, de azoknak egyoldalúsága nyilvánvaló. Ismétlem, megengedem, hogy a mérleg valamivel javult, de kettő azután bizonyos: bizonyos nevezetesen az, hogy a javulás óriási áldozatok árán történt, melyek egyáltalában semmi arányban sincsenek az elért csekély eredményekkel; és annál kevésbé lehet rájuk hivatkozni, mert ily beruházások a jelen kormány kormányzatát megelőzőleg is történtek, sőt a beruházások nagy része azon időbe esik, melyben még nem ezen kormány kormányzott s történtek a nélkül, hogy azon kormányok adóemelésekhez folyamodtak volna, vagy az államadósságot oly nagy mértékben szaporították volna, mint a jelen kormány. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És bizonyos még egy másik és ez az, hogy a t. kormány escomptirozta a jövőt is, mert ha csak újabb adóemelésekhez folyamodni nem akar, az i évi deficitek progressive fognak emelkedni. (Közbe-