Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-319

319. országos ülés márczius I. 18S4. 241 visszatolonczoztassék oda, a honnan ide hozták. Ez az eljárás gondolom, Magyarország történetében és a mi jogviszonyaink mellett nem mondom, hogy páratlan, nem mondom, hogy hallatlan — pedig áll mindakettő — de különösen érthetetlen. Van itt egy hirlap is, a melyet én különben sohasem láttam,máigsem,bizonyos,,R,adical"czímü lap, a melyről nekem azt jelentették, hogy az soeialista kérdések fejtegetésével foglalkozik, foglalkozik talán, ha nem is oly simán és alaposan is, de oly irányban, a mely irányban foglalkoznak a külföldi művelt nemzetek kebelében nagy tekintélyű tudósok, foglalkoznak ministerek is. Ennek a szerkesztője bizonyos Fráger nevű művelt egyén tegnap •és ma ismételten nagyobb számú rendőrség által hajszoltatott, kerestetett, a rendőrségre idéztetett be és az eddigi jelenségekből nem valószínűtlen, äőt nagyon valószínű, hogy az is ki fog innen utasíttatni, és talán tolónczoltatni. (lelkiáltásoh jobbfelöl : Helyesen történt.) Szalay Imre: Ha zsidó, akkor nem haragszom ! Eötvös Károly: Azt nem tudom, zsidó-e vagy nem. Különben én Magyarország sok századot jól át élt ősi alkotmánya alapján és nem a Szalay Imre képviselő ur nézetei alapján akarom itt az emberi jogokat tárgyalni. Különösen nevezetes dolog ezen eljárásnál t. ház az, hogy ezen egyének egyike, másika, kiket szerencsém volt felemlíteni jogvédőhöz, jogvédelemhez akart fordulni, azonban a jogvédelem ugy a mint törvényeinkben szabályozva van, részökre általában meg nem engedtetett, sőt a mennyiben egyik, vagy másik részéről e részben folyamodás nyújtatott be, a folyamodás elintézést nyert a belügyministerium rendőri osztálya, tehát azon hatóság által, mely valószínűleg a főváros rendőrségének az ily eljárásra adta ki az utasítást. így az utóbbi napokban ez lévén a köztudomású eljárás az ország fővárosában, feltámad az emberben azon feltevés, hogy ne mondjam gyanú, hogy az igen tisztelt ministerelnök nr tán a legutóbbi Bécsben tartózkodása alkalmával, vagy tán máskor bizonyos formában tán beleegyezését adta ahhoz s tán nyilatkozott is arra nézve, hogy a bécsi rendőrség által foganatosítandó rendszabályok a magyar királyi rendőrség által a magyarországi területen is foganatosítassanak. Nem mondom biztosan, mert nincs módom positivitással állítani; nincs módomban biztos tudomást szerezni arról, hogy igy történt, de miután ily eljárás hazánkban eddigelé nem követtetett és ily eljárás csak azóta követtetik, mióta Ausztriában, Bécsben és környékén az úgynevezett kisebb ostromállapot életbeléptettetett: ismétlem némi alapossággal bir azon feltevés, hogy tán a t. kormány e részben az osztrák kormánynyal szemben valami kötelező nyilatkozatot tett, vagy .legalább szívességet teljesíteni magát KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XV. KÖTET. elhatározta. (Egy hang jobbfelöl: Ha tette jól tette. Helyeslés jobbfelöl.) Ezen eljárással szemben nem csak az a kérdés merül fel, hogy a magyar kormány mily alapon véli indokolhatónak, hogy egy szomszéd állam rendőri hatóságának megkeresése Magyarország területén, sőt magyar honosok ellen is határainkon belül is foganatosítassék ? de felmerült t. ház egy másik kérdés is s ez a tolonezügy kérdése általában. Mi ugyanis sok mindennel lehetünk tisztában Magyarországon, a mi a személyes és polgári jogokat s a személyes szabadságot illeti; de az, hogy a tolonczügy ma minő rendeletek és utasítások alapján kezeltetik, erről ugy hiszem, a törvénjmozás tagjai nagyon kevés tudomással birnak. Világos törvény nincs, maga az állami rendőrség, ha tagjainál bizalmasan kérdezősködünk, alapul jelöli ki az ötvenes években Bach minister alatt Magyarország részére is kibocsátott tolonczügyi szabályzatot. A kihágásokról szóló törvény valahol említi, hogy ez a tolonczügyi törvények és szabályok érvényét nem változtatja meg. De melyek e törvények és szabályok? Noha én ez iránt kérdést intéztem itt e házban a mostani ministeriumhoz, hogy mikor fogja már a nemzetet ezen törvények és rendeletek felől felvilágosítani, más szóval a személyi és polgári jogokat, a személyes szabadság biztosítékait mikor fogja világossá tenni: a kormány mind e mai napig ez irányban nem intézkedett soha. Már pedig, midőn lapszerkesztők ellen, tekintélyes állású egyének ellen is a tolonczozási kényszer a személyes szabadságnak ezen igen súlyos, és nagy korlátozása oly gyakran igénybe vétetik; midőn az emberek egész tömegétől vonatik meg az alkotmányunkban egyébiránt teljesen biztosított munkaszerzési és letelepedési jog és vonatik meg a tolonczozási rendeletek és törvények ürügyén : akkor azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy kíváncsiak legyünk ezen tolonczozási szabályok, utasítások mibenléte, honnan eredte és természete felől, hogy legalább tudhassuk, hogy iparos munkásosztályunk tagjai mennyiben vannak kitéve a praeventiv rendőrségi önkénynek — hogy ugy mondjam — vagy a rendőrség nagyon is megbírálható judiciumának és e mellett személyes szabadságuk felett mikor s meddig függ a rendőri kiutasítás, eltolonczozás Damokles kardja? Mindezen előterjesztések alapján néhány kérdést vagyok bátor a kormányhoz s különösen a ministerelnök úrhoz intézni, melyeket lesz szerencsém mindjárt felolvasni. Előre bocsátom még csak azt, hogy ha a t. kormánynak adatok állanak rendelkezésére, határozott, kétségbe nem vonható, illetékes hatóságok által szigorúan megbírált, az emberek minden jogainak tiszteletben tartása mellett összegyűjtött adatok állanak rendelkezésére, melyekből az lenne bizonyos, hogy itt akár socia lista, akár másnemű munkás vállalatok, összeeskü31