Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-319

240 "S19. ersíágos ülés márezíus 1. 1884 sógre ne vállalkozzék Magyarország kormányzata és különösen ne vállalkozzék a rendőrség. De ettől eltekintve, tény az t. ház, hogy az osztrák, illetőleg a bécsi állapotok következtében több munkás Magyarországba tolonczoztatott. Nézetem szerint, de azt hiszem minden jogtisztelő és felvilágosult egyén nézete szerint is, bármely idegen állam a mi határainkra tolonezoz valakit, akár honos az nálunk, tehát akár honfitársunk, akár idegen, azon szomszéd állam hatósági intézkedései tovább a mi államunk területén nem kötelezők, (JJgy van! a szélső baloldalon) hanem saját rendőri, vagy birói hatóságainknak maguknak önállóan kell felvetni a kérdést, hogy a hazánk területére tolonczolt egyének ellenében forog-e fenn elég súlyos ok, akár törvényeink szerint, akár a politikai ezélszerüség tekintetében, hogy a tolonezozás vagy a politikai és személyes jogoknak s különösen a személyes szabadságnak korlátozása, tovább hazánk határain belül is folytassák, vagy nem; de valamely egyént, a ki kivált magyarországi honos, vagy ha nem is az, de ide tolonczoztatott, továbbra is jogaiban korlátozni, személyes szabadságától megfosztani, őt a munkaszerzésben és letelepedésben megakadályozni csak azért, mert a bécsi rendőrség azt Ausztria területére jónak találta, a mi alkotmányos viszonyaink szerint megengedhetetlen. A hírlapok t, ház, néhány nap óta tömegesen hoztak fel eseteket, melyek azt látszanak igazolni, hogy a bécsi rendőrség által Bécsből Magyarország területére tolonczozott egyének, itt továbbra is azon eljárásban részesittettek, a melyet maga az osztrák rendőrség Ausztria határain belül azokra vonatkozólag határozott, még pedig egyszerűen azért, mert a bécsi rendőrségnek ugy tetszett s mert a bécsi rendőrség megkeresését a mi hatóságaink teljesítni indokoltnak, vagy szükségesnek, vagy kötelességszerűnek tekintették. Ezzel kapcsolatban és ezen számos esettel egyidejűleg még itthoni egyének ellenében is, a tolonezügy kezelése sokkal szigorúbban, hogy úgy mondjam, sokkal szabálytalanabbal gyakoroltatik az utolsó napokban, miut gyakoroltatott rendszerint korábban. Nekem pl, igen tiszteletre méltó oldalról jelentetett az, hogy bizonyos Jackl János nevű egyén a múlt hó 14-én a váczi államfogházból, büntetésének törvényes kiállása után — mint szokás mondáid — szabadon bocsáttatván, a szabadon bocsátás a birói ítélet ellenére nem következett be, hanem fegyveres rendőrök által gyalog kisértetett Budapestre és innen tolonczoztatott szülőföldjére, Krapinába. (Felkiáltásokjobbfelöl: Helyesen tőrtént!) Továbbá jelentetett nekem, hogy bizonyos Kotidek Ágost nevű, nyitra megyei, szakolczai illetőségű és Budapesten kenyerét kereső iparos munkás a főváros területéről február 2 6-án ki utasíttatott, haza tolonczoztatott egyszerűen azon állítólagos okból, mert itt szerencsétlenné vált társai számára, igen csekély mérvű, csak krajezáros adományokat gyűjtött. Továbbá Koszlovics József és Olhauser János asztalos iparosok Bécsből Magyarországba tolonezoztattak. Ok hazánk területére jővén, Budapesten rendes munkát kerestek és találtak maguknak, mint igen tanult — nekem legalább úgy van jelentve — és művelt asztalosok, bizonyos Gally János asztalos mesternél, ki itt Budapesten tekintélyes czég. Innen mindazonáltal eltolonczoztattak, még pedig egyenesen a bécsi rendőrség által kibocsátott megkeresés következtében. Ezek értesülvén arról, hogy ők, bár rendes munkában állnak, itt teljesen megbízható czég által felfogadva s bár a mi alkotmányos törvényeink szerint jogosulva vannak megtelepedni és munkálkodni s mindamellett kitolonczoztatnak: ők reclamáltak ezen eltolonczolás és kiutasítás ellen a fővárosi állami rendőrség fejéhez és a fővárosi főkapitány ur egy rendeletben elutasította reclamátiójukat, sőt elutasította Gally János munkaadónak reclamátióját is egy oly indokolással, a mely nézetem szerint a mi törvényeink és alkotmányunk szerint egyáltalában meg nem állhat, azt mondván, hogy (olvassa); „a fennálló törvények és szabályok szerint a fővárosi rendőrség más hatóságok megkereséseit teljesíteni és azok intézkedéseitérvényben tartani köteles lévén, az említett két egyén eltolonczolása tekintetében kivételes eljárás foganatosítására magát jogosítva nem erezi." Ez a más hatóság pedig, a melynek megkereséséről szó van, a bécsi cs. kir. rendőrség. Tovább megyek. Bizonyos Fleischman Tóbiásról jelentetett nekem, hogy az Ausztriából a bécsi rendőrség által kiutasittatott és Magyarországba tolonczoztatott, ide érvén, a magyar állami rendőrség által újra elfogatott és visszatolonczoztatott Ausztriába. Alig szükséges megjegyzést tennem ehhez az eljáráshoz; de én azt gondolom, hogy ha van is, mint a népmonda tanítja, örök zsidó, de olyan egyén, aki örökös tolonezozásra legyen kényszerítve Ausztriából ide és innenAusztriába, talán nincs, talán ilyen egyénnek nem volna szabad létezni s ha valaki a szomszéd államból ide tolonezoztatik, talán a bíróságnak ezt a maga dolgának kellene tekinteni, talán meg kellene őt hallgatni, talán jogvédelemben részesíteni, talán, mint minden embernek Magyarország területén, a ki ellen marasztaló ítélet nincs, ennek is jogában állana, hogy jogát védelmezhesse, igényeit kifejthesse és nem azt az eljárást kellene követni, a mi alkotmányellenes is nálunk, de inhumánus is az egész földkerekségén, hogy egy a szomszéd államból ide tolonczolt egyén itt alig hajtván fejét nyugalomra, a rendőrség által nyomban megkötöztessék és