Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-305

305. országos ülés február 7. 1884. 17 általam elmondottakat egyáltalában nincs szándékomban. Különben sem látok okot arra, hogy mi, a ház ezen oldalán ülő képviselők eltérnénk az általunk eddig követett azon szokástól, hogy ne ilyenkor, az úgynevezett appropriationál, hanem a költségvetési vita kezdetén mondjuk el a kormány politikájára és eljárására vonatkozó nézeteinket. Igaz, hogy az általános költségvetési vita rövidebb volt ez alkalommal, mint máskor; azonban megelőzte ezt az adótörvények feletti vita, a mely ez esetben a költségvetési vita helyét foglalta el. Mindamellett nincs ezzel ellentétben az, hogy ha másrészről ez alkalommal nagyobb vita kezdeményeztetnék, abban mi is részt vegyünk. Én ez alkalommal csupán annak kij elentésére szorítkozom, hogy nem viseltethetünk bizalommal oly kormányok irányában, melyek a 67-ki közösügyes kiegyezés terén állanak. (Igaz! Ugy van! a szélső halon.) Nem lehetünk megelégedve a kormánynak eddigi sáfárkodásával az ország ügyeinek kezelése körül. Kern vérhatunk tőle jobbat a jövőben sem, mert a mint tegnap kijelentette a ministerelnök ur, továbbra is fenn akarja tartani a vámterület közösségét és igy beleegyezik abba is, hogy hazánk mostani sanyarú anyagi helyzetében megmaradva, Ausztria gyarmata legyeu. (Felkiáltások a szélső balfelől: Ugy van !) Minthogy pedig ezeknél fogva nem viseltethetünk bizalommal a kormány iránt, a szőnyegen levő törvényjavaslatot nem fogadhatjuk el. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Horánszky Mndor í Igaza van a t. előadó urnak abban, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a ház azon határozatainak substratumait tartalmazza, melyeket ä ház a napokon keresztül tartott költségvetési tárgyalások alatt hozott. De ha csak azt tartalmazná, bizonyára nem venném igénybe a t. ház becses figyelmét és türelmét, miután azonban a törvényjavaslat felhatalmazást is tartalmaz és parlamenti gyakorlatunk szerint a költségvetési törvény megszavazása mindenkor bizalmi kérdésnek tekintetett: természetes, hogy azt sem pártállásomnál, sem pedig az általános politikai helyzetnél fogva el nem fogadhatom. (Helyeslés balfelöl,) Midőn azonban ezt teszem, a puszta kijelentésnél nem maradhatok. Indokolni kívánom szavazatomat tárgyilagosan és igazságosan és nincs egyéb óhajtásom, mint az, hogy azok, a kik még az ország dolgaival törődnek és a kiken még a kishitűség erőt nem vett, hasonló tárgyilagossággal és igazságszeretettel Ítéljenek a helyzet felett. Előrebocsátom, hogy beszédem folyamán érinteni fogok — de csakis érinteni fogok, a nélkül, hogy azokra kiterjeszkedném — némely kérdéseket, a melyek a házban több ízben felhozva voltak, egyfelől azért, hogy szemben azon czélzatos insinuatiókkal, melyek azon politikai pártokKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XV. KÖTET. nak törekvései iránt világgá bocsájtattak, mely hez tartozni szerencsém van, kimutassam és igazoljam, hogy ha politikai nihilismus van, az a túlsó és nem ezen az oldalon fészkel. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igenis, a túloldalon, a hol ez idő szerint sem politikai elvek, sem politikai czélok, sem politikai törekvések nincsenek, legalább ezek ismeretlenek, hol ez idő szerint a politikai életet tartalmára nézve csak két üres formula képviseli •— minden tisztelettel a ministerelnök ur személye iránt — az egyik Tisza Kálmán, a másik a hatalom. (Mozgás a jobbfelöl. Halljuk ! balról.) Érinteni kívánok némely kérdéseket és tennem kell ezt még azért is, hogy felállíthassam azon politikai mérleget, melyben mint tükörben a jelen kormány politikájának egész snbstratuma tisztán és világosan látható legyen. Hatalmas tényezők, hatalmas segédeszközök voltak azok, melyekkel a kormány politikai útjára indult, mikor az ügyek vezetését átvette, hogy saját kijelentése szerint gyógyítsa azon bajokat, melyek akkor még csak kezdetlegesek valának. De mert az akkori törvényhozás érzékkel birt, gondolkozni és aggódni tudott, szükségét látta annak, hogy azon bajok már csirájukban elfojtassanak, mert belátta, hogy ha ez nem történik, az ország súlyos pénzügyi és politikai válságok közé fog sodortatni. Szabad legyen nekem ezen tényezőket röviden felsorolnom. Rendelkezésére állott a kormánynak az egész közgazdasági kiegyezés. Nem akarok vele részletesen foglalkozni, de kérdem, hogy mit mívelhetett volna e kormány, ha felteszem, csak a fogyasztási adók feletti önrendelkezési jogot is megmentette volna? Mit mívelhetett volna ugy az államháztartás rendezése, mint a közgazdasági érdekek emelése tekintetében, melynek ez úgyszólván főregulatorát képezi? Mit mívelhetett volna a kormány, ha a vámügyet akként rendezi, hogy Magyarországot az osztrák ipar indireete ne adóztassa, a mezőgazdaságunkkal kapcsolatos ipartermelés pedig prosperálhasson és ezekkel kapcsolatosan nem adóemelések által, hanem az adók természetes extensiója szerint fokoztassék azon adóerő, melynek segélyével lehetett volna egyedül az államháztartást rendezni. (Igaz! balfelől.) Kezében állott e kormánynak a bankügy, melyre én akkor sem helyeztem oly kiváló súlyt, mint sokan, de melyről el kell ismernem, hogy egy egészséges hitelszervezetnek egyik főforrását képezi. Kezében állott az országnak akkor még érintetlen adóereje és adóképessége és mindezeken felül háta mögött állott az egész ország azon óriási párttal, mely 1875-ben a kormányt támogatta. Mindmegannyi őserő, mely egyenként véve is hatalmas gyógyeszköz, összeségökben véve pedig 3