Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

is!6. országos ülés február "28 1S84. 209 ben részesíteni, hogy az ne maradjon csak irott malaszt. A kiadói jogra és azon visszaélésekre nézve, mindamellett, hogy t. előadó ur előbbi felszólalásában ismételve hangsúlyozta, hogy nem az osztrák és nem a német törvény volt kizáróan irányadó, okosan tették volna, hogy itt, hol a büntetésekről van szó, ép az osztrák törvény függelékében foglalt pátenst vették volna irányadóul, mely Erdélyben ma is érvényben van. Ez magában foglalja azt, hogy ez mint kihágás a közigazgatási hatóság által kezelendő a büntető törvény szerint s azonkívül magában foglalja azon fontos intézkedést, hogy ismétlés vagy visszaesés esetében mikép sújtandó az illető kihágás, még pedig az akkori törvény fogalma szerint az iparjogosítvány elvesztése mondatott ki. Én részemről ezen ötletből, tekintettel arra, hogy az ilyen vétségek esetére ismétlések és visszaesések keletkezhetnek, ezek megtorlása pedig a védelmi jog érdekében áll, szükségesnek találom gondoskodni arról, hogy ily visszaesések esetében nagyobb szigort fejtsünk ki. Általában óhajtom, hogy azon pénzes kiadók, a kik az irók szellemi müvén meggazdagodnak, ne csak pár forint kártérítéssel és pénzbírsággal, hanem érezhető fogságbüntetéssel is sújtassanak, mert ez nagyobb megfenyítés volna, mintha esik pénzbüntetés szabatik ki. Ép ezért Fenyvessy képviselő ur indítványát e részben hajlandó volnék pártolni és csak azon esetre teszek indítványt, hogy ha amaz nem fogadtatnék el. Módosítványom vonatkozik arra, hogy ismétlés, illetve visszaesés esetében 2000 frtig terjedhető pénzbüntetés szabatnék ki. (Helyeslés a szélső balon.) Rakovszky István jegyző (olvassa Lázár Ádám módositványát), Nikolics Sándor: Mindenekelőtt az első alineára kívánok megjegyzést tenni, tulajdonkép azon módosítványra nézve, a melyet Körösi t. képviselő ur benyújtott. 0 ugyanis azt kívánja, hogy a „szándékosan és gondatlanságból" szavak kihagyassanak. Én azok kihagyását nem óhajtom. O azzal indokolja ezt, hogy a ki szándékosan követ «1 valamely bitorlást, súlyosabban büntetendő, mint a ki ugyanezt gondatlanságból követi el. De arról gondoskodik a törvény, miután azt mondja, hogy akár szándékosan, akár gondatlanságból követi el, kártérítéssel tartozik, de a büntetés 1000 frtig szabathatik ki, tehát, a ki gondatlanságból teszi, bizonyára kisebb büntetést fog kapni, mint az, a ki szándékosan teszi. Ennélfogva az eredeti szöveget pártolom. Fenyvessy képviselő ur módositványát elfogadom, de azt hiszem, hogy tollhibából a „mellett" szó helyett „helyett" szót tett. Én azt hiszem, hogy a fogság mellett pénzbüntetés is kiszabandó, különösen a kártérítés. A harmadikra KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. XV. KÖTET. nézve többi képviselőtársaim kifejtették nézeteimet. Osztom azon véleményt, hogy a szakasz a bizottsághoz visszautasittassék. Mandel Pál: Méltóztassanak megengedni, hogy a beadott módosítványokhoz röviden hozzászóljak. Nem csodálkozom, hogy oly sok módosítványnyal lett ezen szakasz ostromolva, mert az általános büntető jogi, elvektől eltérő több intézkedéseket tartalmaz. Már maga azon intézkedés, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekmények is büntettetnek, bizonyos irányban ellenkezik büntetőjogunk alapelveivel. A büntető törvénykönyv 75. §. ugyanis azt mondja, hogy bűntetteket csak szándékosan el követett cselekmények képeznek; ugyanez áll a vétségekre nézve, kivévén a hol a törvény külön intézkedik. Általában tehát törvény utján nincs alapelvként kimondva, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekmények mindenesetre büntetendők. Ha pedig a törvény részleteit tekintjük, általában csak ott büntetik a gondatlanságból elkövetett cselekményt mint vétséget, a hol azt a közbiztonság fokozottabb érdekei kívánják, igy pl. a gondatlan emberölés, a gondatlan testi sértés, a gondatlan tűzvész és árvíz okozás esetében, holott a magántulajdonon elkövetett cselekmények, a mennyiben azok gondatlanságból lettek elkövetve, egyáltalában sem bűntettnek, sem vétségnek minősítve nincsenek és mint ilyenek nem büntettetnek. E tekintetben tehát eltér ezen javaslat az általános büntetőjogi elvektől, de közelebb kutatva ez eltérést, el kell ismernünk, hogy indokolva van. Nevezetesen tekintve a könyvpiacz nagy terjedelmét, a forgalom óriási nagyságát, mindenesetre kívánatos, hogy a kiadóknak kötelességükké tegyük, hogy a közönségesnél nagyobb gondoskodás tárgyává tegyék kiadványaikat és megfontolják, vájjon valamely nagyobb mű kiadásánál, valamely szerzői jogot nem sértenek-e meg. A mint azonban ennek szükségét elismerjük és a kiadóra ily fokozott gondoskodás terhét rójuk, más oldalról méltatlanság lenne a kiadókat büntetni akkor, ha a körülmények szerint kiderül, miszerint ők a szerzői jog megsértésénél menthető tévedésben voltak. Hogy a tévedés, ha az jogi, menthető legyen-e vagy nem, ezen kérdéssel a jogügyi bizottság behatóan foglalkozott és miután azt látom a t. ház hangulatából, hogy hajlandó azon indítványt elfogadni, hogy a szakasz e része megfontolás végett a bizottsághoz visszautasittassék, azt hiszem ok nélkül venném igénybe a t. ház figyelmét, ha e kérdésben a magam nézetét elmondanám és indokolnám. Ugyanazon okok azonban, melyek szükségessé tették a jogi tévedést is, a mennyiben az menthető, olyannak tekinteni, hogy az a büntetést kizárja, ugyanazon okok szükségessé tették azt is, hogy a kár is a mennyiben csupán csak véletlenség esete forog fenn, csak 27