Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

210 316. országos üíéü február 23. 1884. azon mértékig ítéltessék meg a szerző javára, a mennyiben a kiadó gazdagodott. E tekintetben is azonban módosítvány adatván be, mely a bizottsághoz lesz utasítandó, erre nézve is nézetem részletesebb indokolását későbbre hagyhatom. De miután különben is a szakasz visszautasittatik a bizottsághoz, a szövegezés tekintetében bátor vagyok én is egy módosítványt a 19. §-hoz beadni, oly értelemben, hogy „ez esetben" szók helyett tétessék „vétlen mulasztás esetében". A visszaesés tekintetében Fenyvessy képviselő ur által tett módosítványra nézve bátor vagyok a t. házat kérni, hogy azt elfogadni ne méltóztassék, mivel ezen módosítvány általános büntetőjogi elveinkkel ok nélkül ellenkezik. Előbb ugyan bátor voltam constatálni, hogy történik igenis eltérés e szakaszban általános büntetőjogi elveinktől, de indokoltam is, hogy miért kell ennek igy lenni. Ezen módosítványban szintén történik eltérés az általános büntetőjogi elvektől — majd megmondom, mennyiben — de az eltérés egyáltalában nincs indokolva. Hogy pedig eltérés foglaltatik, bátor vagyok magából a törvénykönyvből indokolni. A t. képviselő ur is hivatkozott a büntetőtörvénykönyvre és azt mondja, hogy a vagyonelleni bűntényeknél a visszaesés a büntetőtörvénykönyv szerint különben is súlyos beszámítás alá esik, ennélfogva következetes volna ezen javaslatban is a visszaesést súlyos beszámítás alá venni, de ha a büntető törvénykönyv intézkedéseit tekintjük, a visszaesés először és általában súlyosító körülménynek szabályul kimondva nincs, ott pedig, a hol a külön esetekben olyannak ki van mondva, kilátszik a törvény intentíója, mely szerint csakis fontosabb eseteknél akarta a visszaesést súlyosbító körülménynek tekinteni és csak a magánvagyon ellen elkövetett súlyosabb bűntetteknél, pl. a rablásnál, a mi pedig a magánvagyon ellen elkövethető legsúlyosabb bűntett, mondta ki azt szabályként. Mig a lopás, orgazdaság és csalásnál, melyek pedig szintén igen nevezetes megsértései a magánjognak, az első visszaesés még nem számíttatik be súlyosító körülménynek, hanem csak a második visszaesés. A büntető törvénykönyv tehát még részletes intézkedéseiben sem nyilvánítja szabályként, a visszaesést súlyosbító körülménynek. És ha azt itt tennők, még pedig ugy, hogy a büntetés megváltoztattassák pénzbüntetésről szabadságbüntetésre, oly intézkedést vennénk fel, a mely ugy a büntető törvénykönyv általános elveivel, mint ezen javaslat elveivel is határozott ellenkezésben van. Kérem tehát a módosítvány elvetését. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni, senki sem kivan, a vitát bezárom. Pauler Tivadar igazságügyminister: T. ház! Részemről nem ellenzem madik bekezdésének az igazságügyi bizottsághoz való visszautasítását, hogy ezek a kérdések, a melyek abban megoldást lelnek, bővebben megvitattassanak, hanem azon észrevételekre nézve, melyek itt a jogi tévedésre s különösen arra nézve tétettek, hogy a mit az Írónak az egyik kézzel adunk, a másikkal elveszünk, arra kell néhány észrevételt tennem. Altalános jogi elv, hogy a törvény nem tudása senkit sem ment: „ignorantia juris nón excusat*. Ennek daczára mégis a jogi tévedést bevették a német birodalmi törvénybe a szerzői jogról 1870-ben hosszabb vita után és a midőn 1876-ban a képzőművészetekről hoztak egy újabb törvényt, ott újból megvitattatván a kérdés, újból is bevették. És mi oka annak a speciális intézkedésnek? Az, hogy az utánnyomás vagy a szerzői jog bitorlása némely esetekben oly annyira nehezen határozható meg és a határvonalat a közt, a mi meg van engedve és a mi nincs megengedve, némelykor oly nehéz megállapítani, hogy legjobb hiszemben cselekedhetik valaki, a midőn azt követi el, a mit a törvény itt bitorlásnak nevez s ép ez oknál fogva a német birodalmi gyűlés 1870-ben és 6 évvel később ezt bevette. Nem mondom, hogy mi mindenben utánozzuk szomszédainkat, de azt méltóztassék megengedni, hogy a mi az irodalmi és a szerzői jogot s annak részleteit illeti, ott a legtöbb tapasztalás van, még pedig nemcsak azért, mert ott igen virágzó irodalom van, hanem mert azon időtől fogva, hogy a szerzői jog törvény által biztosíttatott, a mi csak a harminczas években történt, mind az általános, mind a speciális törvényhozás terén igen sok tapasztalatokat tettek. En azért az indítványt visszautasítandónak tartom ugyan, de csak indokát akartam adni, hogy mi birta arra mind a ministeriumot, mind a jogügyi bizottságot, hogy ezt a magában véve szokatlan meghatározást fentartsa. Másodszor arra akarom figyelmeztetni a, t. házat, hogy itt nem mindig csak kiadókról van szó. A kiadók gyakran fognak talán ezen törvénybe ütköző cselekvényt elkövetni; de attól tartok, hogy az irók még gyakrabban, főkép eleintén, mert nem oly könnyű ám azt meghatározni, mint már mondtam, hogy hol kezdődik a bitorlás és hol végződik a jogos idézeteknek és más munkája felhasználásának a köre. Épen azért kell nagy óvatossággal eljárni és ez az oka, hogy miért szabtunk csupán csak pénzbüntetéseket, mint a melyek a kártérítés mellett mondatnak ki és igen súlyosak és érzékenyek lehetnek. Ez az oka, hogy miért nem pártolhatom ezt az eljárást. Nem pártolhatom azért, mert ez esetben oly egyének keveredhetnének bele, a kik állásuknál és működésüknél fogva igen is súlyosan sújtatnának, sokkal súlyosabban, mint azt magának a vétségnek ter-