Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

208 §18. országos ülés február 23 1SS4 tétben is szükséges lesz, hogy a 19. §. végső pontja kihagyassék. Én tehát azon okoknál fogva, melyeket részint Literáty képviselő ur kifejtett, részint melyekre én ráutaltam, legczélszerübbnek tartanám egyszerűen kihagyni a 19. §. harmadik tételét, de miután bizottsághoz utasítás ugyancsak kihagyási czélbóí és megfontolás végett indítványoztatott, szívesen beleegyezem abba is, remélve, hogy a t. bizottság az általunk itt hangsúlyozott körülményeket kellőleg megfontolja és igy el fogjuk érni azon ezélt, hogy nem fél védelmet, hanem valódi védelmet fog e törvényjavaslat a szerzőknek nyújtani a 19. §. tervezett félszeg intézkedéseinek mellőzésével. Kőrösy Sándor: T. ház! A 19. ^harmadik alineája ellen tettek már mások előttem kifogásokat, én mindjárt sietek az első ellen kifogást tenni, melyben az van, hogy „ a ki szándékosan, vagy gondatlanságból a szerzői jog bitorlását képező cselekvényt követ el stb. 1000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel bűntettetik." Én ha meggondolom, hogy a szerzői jog bitorlása mily esetekben fordul elő, melyeket a 6. és 7.§§-ok tüzetesen előadnak, ugy találom, hogy a szerzői jog bitorlása legnagyobb részben azon törvényellenes cselekvények közé tartozik, a melyekről azt szokták mondani: „res ipsa in se dolum habét", azaz olyan természetű cselekmény ez, hogy a ki elköveti, abban már a szándék a legtöbb esetben meg van, mert ha például valaki a szerzőnek kéziratát az ő beleegyezése nélkül kiadja, ez a legtöbb esetben már magában foglalja a szándékot. De nem akarok a fölött vitatkozni. Lehetnek esetek, a mikor culpából követtetett el a bitorlás. De tegyük fel, hogy gondatlanságból követetik el, akkor ez a törvény hibá*an van szerkesztve, mert a gondatlanságból és szándékosságból elkövetett cselekvényre ugyanazon büntetést szabja, mit egy törvény sem tesz, mert mindenütt nagyobb szándékosságból, mint a gondatlanságból elkövetett cselekvény büntetése. Tehát, ha csakugyan vannak oly esetek, mikor culpából követtetik el a bitorlás, a mit nem vitatok :óhajtanám,hogy eszavak„ szándékosan vagy gondantlanságból" az első sorból kihagyassanak. így azután a törvényjavaslat nem lenne azzal vádolható, hogy oly cselekvényt, a mely gondatlanságból, szándékosságból is elkövethető, egy és ugyanazon büntetéssel sújt. A mi már most a harmadik alineát illeti, megvallom, itt hirtelenében nem vagyok egészen tisztában magammal, nem vagyok megnyugodva, legalább a ténybeli tévedésre nézve. A jogbeli tévedésre nézve tisztában vagyok, mert „Ignorentia legis non excusat'''. Tehát jogbeli tévedés itt én szerintem alig lehet; a törvény nem tudásával senki magát nem védheti, pedig a jogbeli tévedés leginkább csak ez : lehet. De nem igy vagyok az error in facto-val, mert a büntető jogtudományban az error in facto mentő körülmény azon esetben, ha az a tettnek tényálladékára és nem valami mellékes körülményre vonatkozik. Én nem tudom, mert senki sem hozott fel rá példát, hogy csakugyan elkövethető-e a bitorlás ténybeli tévedésből vagy nem ; de megengedem, hogy elkövethető, gondolok magam is oly esetet, mikor pl. a kiadó azt hitte, hogy az eladó jogosítva volt a kézirat eladására és kinyomatta, holott nem volt rá jogosítva, ez valóban ténybeli tévedés lenne, mely mentő körülményül szolgálna. Én tehát a 3. §-t megfontolás végett visszaküldeni óhajtom a bizottsághoz, mert a ténybeli tévedést nem vagyok hajlandó kihagyni, minthogy az valóban megtörténhetik, a jogbeli tévedést azonban én is kihagyni kívánom. A mi azt illeti, hogy a szerző ez esetben is felelős az okozott kárért, de csak saját gazdagodása erejéig, ezt részemről szintén nem fogadhatom el, mert a kár fogalmából nem önként következik az, hogy a kártevő gazdagodjék, a károsult pedig szegényebb legyen, mert pl. a ki másnak ablakát beveri, nem lesz gazdagabb, de az ablaktulajdonos szegényebb lesz. Mindig könnyebb tehát bebizonyítani felperesnek azt, hogy mit szenvedett az ő szerzői joga megsértésével, mint bebizonyítani azt, hogy mennyivel gazdagodott az, aki a művet jogtalanul kiadta. Én tehát ezt is kihagynám innen, mert a kártérítés ki van fejezve a 19. §. 1. bekezdésében. Bátor vagyok tehát azon módosítványt benyújtani, hogy a 19. §. 1. sorában ezen szavak: „szándékosan vagy gondatlanságból" kihagyandók. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a módosítványt). Lázár Ádám: Az eddigi tárgyalásból meggyőződhettünk arról, hogy ezen fontos törvényjavaslat, mindamellett, hogy annyi ideig volt az igazságügyi bizottság retortáján, kellőleg meg nem fontoltatott annyira, hogy a tanácskozást lehetővé tenné. Élő példa erre a tárgyalás alatt levő szakasz. Ép az igazságügyi bizottság t. tagjai tesznek folytonosan lényeges észrevételeket, újabb meg újabb módosítványokat és nem marad fenn egyéb, mint újból visszautasítani ezen szakaszt is, mint Számos más szakaszokkal már megtörtént. Ezen szakaszhoz nekem is van egy módosítványom és minthogy a szakasz különben is visszaküldetik a bizottsághoz, az tárgyalás és megfontolás alá veheti az én módosítványomat is. A szenvedett kár és elmaradt haszon közt a büntetőjogi következményeket tekintve, ez kétségtelenül fontos intézkedés e szakaszban, mert ez által fogjuk egyedül az eddigi szakaszok által 1 kellően biztosítani vélt szerzői jogot oly védelemi