Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

316. országos ülés február 23. 1884. 207 gazdagodás nélkül is képzelhető az az eset, hogy a szerző, vagy annak jogutódja megkárosítja a szerzőt s azon esetben, ha ez a törvényben foglalt ily értelemben meghagyatik, a szerző vagy jogutóda semminemű kártérítashez hozzá nem juthat. A mennyire megengedhető az, hogy egy magánjogi kérdésben, a hol bizonyos meghatározható érdekekről van szó, a károsító gazdagodása erejéig állapíttassák kár, ép oly kevéssé helyeselhető ez e speciális törvényben, hol ennek alapföltétele egyenesen hiányzik. Én mindezeknél fogva kérem a t. házat, méltóztassék az iránti indítványomat, miszerint ezen szakasz ezen két körülmény megfontolása végett az igazságügyi bizottsághoz jelentéstétel végett visszautasítani. (Általános helyeslés.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a módositványt): A 19. §. utolsó bekezdéséből ezen szavak: „akár ténybeli, akár jogi tévedésből", valamint az utolsó pont hagyassanak ki. S ezen módosítások tekintetbe vételével a szakasz új szövegezés végett utasítassék vissza az igazságügyi bizottsághoz. Fenyvessy Ferencz: T. ház! Részemről a Literáty t. képviselőtársam indítványát az általa elmondott, tökéletes helyes indokokból elfogadom. Azonban bátor vagyok a t. ház szíves figyelmét egy más körülményre felhívni. Ezen szakasz ugyanis a szerzőjognak szándékos bitorlását csak pénzbüntetéssel sújtja. Xem akarok vitatkozni a fölött, hogy mi a különbség a szerzői jog bitorlása és más nyereségvágyból elkövetett bűncselekmények közt, melyek, a mint tudjuk, szabadságvesztéssel vannak büntetve ; de elismerem, hogy erre igen czélszeríí és alig megczáfolható okok hozhatók fel. Én részemről megnyugszom abban, hogy szerzői jognak szándékos bitorlása csak pénzbeli büntetéssel sujtassék, daczára annak, hogy ez ugy látszik, mintha csakis gazdag bűnösöknek kiváltságképen adatnék. De t. ház, kellene intézkedni az iránt, hogy ha a szerzői jognak szándékos bitorlása ismételtetnék, legalább ezen esetben sújtatnék a bitorlás pénzbüntetésnél súlyosabb büntetéssel. Ezen felfogást indokolja maga a büntető törvénykönyv, melyről a t. ház talán jobban tudja, mint én, hogy a vagyon elleni bűntények ismétlés esetében súlyosabb büntetést rendel el. De indokolják ezen felfogást az összes európai szabadalmi törvények is, melyek a szabadalom megsértésének ismétlése esetében pláne fogházbüntetést szabnak. E tekintetben bátor vagyok az irók és művészek körének memorandumára utalni, melyre nézve azt hiszem, hogy a t. ház^ szíves lesz annak felfogását érvényre emelni. Épen azért bátor vagyok indítványozni, miszerint azon esetben, ha szándékos bitorlás ismételtetik, a biróság a pénzbüntetés he! lyett, de permissive három hóig terjedő elzárást alkalmazhat. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa): Módosítvány a 19. §-hoz: „A szándékos bitorlás ismétlése ecetében a biróság pénzbüntetés helyett három hóig terjedhető elzárást alkalmazhat." Thaly Kálmán: T. ház! Ezzel a 19. §-al ugy vagyunk a jelen törvényjavaslatnál mint már bátorkodtam jelezni az általános tárgyalás alkalmával különösen e szakaszra vonatkozóiig, hogy a mit az egyik kézzel nyújtunk az irónak, azt a másikkal jó formán elvesszük. Általában hibája a magyar törvényalkotásnak egy idő óta az, hogy langymelegen, tehát sem hidegen, sem melegen tekinti mindig a kérdéseket, a miről a bibliában meg van irva, hogy mi annak a sorsa. A szerző jogának bitorlása büntettetik, de oly kibúvó ajtó adatik a 3. bekezdés által a bitorlóknak, a melyen ők mindig kibúvhatnak. Mert a ki már egyszer bitorlásra vetemedett, igen könnyen rá fog térni azon mentségre, a mely itt mutattatik neki, hogy jogilag tétetett, jóhiszeműleg cselekedett. Melyik bitorló lesz olyan együgyű, hogy ne vegye igénybe ezen ujjmutatást és beismerje, hogy szántszándékkal követte el a bűnt. Igen helyes Literáty képviselő urnak azon indokolása, hogy ez még a törvénykezés alapelveivel is ellenkezésben van, mely szerint a törvénynek nem ismerése az elkövetett bűnt ki nem mentheti. En tehát azt tartanám legczélszertíbbnek, hogy ha a 19. §. 3-ik bekezdése egyszerűen kihagyatnék. Az, hogy ha néha — felteszem — nem rósz hiszemmel cselekedett volna egyik másik bitorló, ezt enyhítő körülményül fogja neki a biró az ítélet kimondásánál betudni, de egyenesen ujjal mutatni a menekülésre és nem büntetni még kártérítésre sem, ezt nem tartom egyébnek mint a hogy az előbb mondtam, hogy a mit az egyik kézzel adunk, a másikkal visszaveszünk. A mit Literáty képviselő ur említett, hogy gazdagodása és nyereménye erejéig felelős a kártérítéssel, hogy ezt nem lehetne pontosan kikutatni, azt nem hiszem. Szerintem lehet, mert az illető bitorló rendesen kiadó, a ki rendes könyvet tartozik vezetni és könyveiből ki lehet tudni, hogy egyik májustói a másikig mennyit adott el és mennyi bevétele volt. De a mennyiben a rendes czégeknél ezen törvény megalkotása után —- mert eddig ezek is követtek el ilyen dolgokat — még sem lehet hinni, hogy bitorlást fognak elkövetni, hanem ezentúl inkább irodalmi iparlovagok fogják ezt elkövetni, a kiknél azután igen nehéz lesz számjizerint kimutatni, hogy mennyi a meggazdagodásuk, ép oly nehéz számszerint kimutatni, hogy mennyi kárt okoztak. Ez mind a kettő a bírónak dolga, a ki a kártérítést a 19. §. 1. bekezdése szerint fogja meghatározni, és azt hiszem e tekin-