Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

206 SÍ 6. országos ülés falmiár 23. 1884. egyenlő időn át részesittetnek védelemben. Tehát | a fordító életén át és még azon tiil harmincz, illetőleg a ma elfogadott módosítvány szerint, ötven éven át védetik az utánnyomás. A 17. §. intézkedik az eredeti mtí lefordítása elleni védelem idejéről. Ha a 7. §. és a 17. §. igy maradnak, a mint most vannak, kétes lehet, vájjon az eredeti nrfí a lefordítás ellen mennyi időre van védelmezve. Ennélfogva szükségesnek tartom a 17. §. szabatosabb szerkesztését, még pedig oly módon, hogy a 7. §-ban előadott különböző fordítási esetekre nézve különböző védelmi idő állapittassék meg és a védelmi idő kezdetére nézve külön intézkedések történjenek. A 7. §. első pontjában foglalt azon esetre nézve, ha oly mű lefordításáról van szó élő nyelvre, mely mű először holt nyelven jelenik meg, már tegnap magyarázva lett az előadó úr által, hogy méltatlan lenne rövidebb védelmi időt állapitani meg a lefordítás ellen, mint az ugyanazon nyelvem kiadás ellen. Azonban a 2. és 3. pontban foglalt esetek rövidebb határidőt tesznek kívánatossá. Ily rövidebb határidőt szab a 17. §., melyet azonban tekintettel a 2. és 3. pontban foglalt intézkedések különbözőségére, a védelmi idő tekintetében különbözőkép óhajtanék szerkesztetni, nevezetesen a 2. pontban érintett esetre vonatkozólag- a védelmi időnek rendelt 5 év kezdődnék az eredeti mű megjelenésétől, a 3. pont esetében kezdődnék a védelmi öt év, a jogosult fordítás első megjelenésétől. Ily értelemben bátor vagyok egy módosítványt benyújtani, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés.) Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a módositványt). A 17. §. következőleg szerkesztessék: A fordítás tilalma a 7. §. 2. pontja értelmében a fordítás a megjelenéstől számítandó 5 év, azon szakasz harmndik pontja értelmében pedig az eredeti mű megjelenésétől számítandó 5 év alatt. Teleszky István: T. ház! A Mandel képviselő ur által most beadott módosítás következetes folyománya azon módosításnak, melyet a ház a 7. és 8. §§ oknál már elfogadott, nevezetesen a 7. §. 2. bekezdéséből kihagyatott az, „a megjelenéstől számítandó 5 esztendő alatt" ; miután ez, mint a védelmi időt tárgyazó nemidé, hanem megfelelő helyére utaltatott és ennélfogva szükséges csakugyan, hogy a 17. §. szövegezése azokhoz alkalmaztassék, a melyek a 7. § nál kifejtettek és az ott elfogadott módosításban kifejezést nyertek, én részemről a módosítást elfogadom, mert mint p. 7. és 8. §§-oknáí már jeleztem, helyesnek tartom azt, hogy a fordított irói mű, a védelem tekintetében oly időtartamban részesittessék, mint az eredeti, másfelől helyesnek találom azt, hogy azon munkák, melyek eredetileg holt nyelven jelentek meg, a 7. §. a) pontja szerint, a fordítás ellen hosszabb védelemben részesittessenek, mint I a nem holt nyelven megjelent munkák, Ennélfogva a módosítás a 7. és 8. §§-oknál kifejtetteknek felel meg, a mennyiben a b) pont eseteiben a védelmi idő a két nyelven megjelenendő munka megjelenésétől számított 5 évre, a c) pont esetében a jogosított fordítás megjelenésétől számított 5 évben állapítja meg; minélfogva kérem Mandel képviselő ur módosítását a 17. §-ra nézve elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: A 17. §-ra nézve Mandel képviselő ur új szöveget hoz javaslatba. Első kérdés az, hogy fentartja-e a ház a szöveget ? (Nem!) Nemtartatik fenn és igy kijelenthetem, hogy a Mandel képviselő ur által javasolt új szövegezés elfogadtatik. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 18. §-t és a III. czimet, mely változatlanul elfogadtatik. olvassa a 19. §4)^ Literáty Ödön: T. ház! Én ezen szakaszhoz csak rövid észrevételt és ahhoz képest indítványt vagyok bátor a t. háznak előterjeszteni. Ezen szakasz utolsó bekezdésében az mondatik ki, hogy a szerzői jog bitorlása nem büntettetik azon esetre, ha annak eszközlője menthető akár tényben, akár jogi tévedésből jóhiszemííleg cselekedett. Én, t. ház, úgy látom, hogy ezen kifejezés tisztán azt foglalja magában, hogy a speciális fenforgó esetben ezen törvény nemtudásával az illető magát mentheti. Elvi dolog az, ho^ry a törvény nemtudása, senkit nem mentesíthet. Én tehát egy ily jogi tévedést, a nélkül, hogy a törvény nemtudásával a legszorosabb kapcsolatban nem állana, magamnak felállítani nem tudván, itt e törvényben nem tudom helyeselni és benn hagyhatónak nem tartom. Az igaz t. ház, hogy ez sok pro és contr;i megfontolandó momentumot tüntet fel és annak következményeit egyszeri meghallásra nem is lehet kellőleg mérlegelni. Az igazságügyi bizottság már e kérdéssel foglalkozott és akkor is megállapodott abban, hogy jogi tévedés nem létezhetik, mert az minden körülmény közt ténybeli tévedés. A törvényeknek, vagy szerződéseknek téves magyarázat:!, az nem tévedés, az egészen más jelentőségű. Én ennek következtében szűkségesnek tartanám először erre vonatkozólag, de szükségesnek tartanám ezen utolsó bekezdés utolsó pontjára nézve is, hogy ezen szak sz a bizottsághoz visszaküldessék. Az utolsó pont nevezetesen azt foglalja magában: „ez esetben a szerző vagy jogutóda irányában, az okozott kárért, csak saját gazdagsága erejéig felelős." Ez ismét oly intézkedés a törvényben t. ház, melynek foganatot szerezni nem lehet. A bitorló gazdagodását igazolni, azt megérthetővé tenni, hogy mi legyen hát alapja ezen esetben a kártérítésnek, nem lehet. Én nem vagyok képes elképzelni, hogy igazolni lehessen a bitorlóval szemben, hogy milyen mérvben gazdagodott a bitorlás által. És hozzáteszem, hogy minden meg-