Képviselőházi napló, 1881. XV. kötet • 1884. február 6–márczius 13.

Ülésnapok - 1881-316

318. országos ülés febrnár 23. 1884. 20 1 viselőtársam maga megczáfolta azt, hogy a bizottság csak az osztrák és német minta után indult, mert m,-,ga is több oly törvényhozást említett — a németen és osztrákon kivül — a melyekben a 30 évi védelem, sőt esetleg még rövidebb idő van felvéve és ha én az ő külföldi jogi adatait kiigazítani akarnám, tehetnék arra reflexiókat. Mondhatnám például, hogy Észak-Amerikában a 28, illetőleg 42 év nem a szerző halálától, hanem a munka első megjelenésétől számíttatik, a mi pedig igen lényeges különbség. Áttérve magára a dologra, az igazságügyi bizottság e kérdés tárgyalásánál nemcsak a német és osztrák, hanem igenis az összes európai törvényhozások intézkedéseit figyelembe véve igyekezett megállapítani azon közép határidőt, melyet a Mandel Pál t. barátom által már jelzett kettős érdeknek igazságos kiegyeztetésénél mérvadóul vélt elfogadandónak. Igaz, hogy ott, a hol egyfelől áll az irói érdek, mely követeli a határidőnek lehető kiterjesztését s másfelől áll a nagyközönségnek, a közművelődésnek érdeke, mely küveteli a határidő lehető megrövidítését: igen bajos, hogy ugy mondjam, absolut érvekkel azt kimondani, hogy ezen két érdek kiegyeztetése találkozik a halál utáni 30 évnél, vagy találkozik a 40 — 50 vagy 20 évnél. Az igazságügyi bizottság fontolóra vette, hogy egyfelől, ha azon mű olyan, hogy valódi belbecscsel bir, akkor ezen műnek a szerző halála után még 30 évig való védelme bizonyosan elegendő idő arra, hogy a szerző, illetőleg örökösei a munkának tisztességes hasznát elvehessek; ha pedig azon míí nem bir valódi belbecscsel, akkor terjesszük bár ki a 30 évi időt 300 évre, azon hasznot, mit a mű 30 év alatt meg nem adott, 300 év alatt sem fogja megadni. (Igaz ! Ugy van !) Figyelembe vette a bizottság, hogy a 30 évi határidő olyan, hogy ha a szerző halálakor kiskorú gyermeket vagy méhmagzatot hagyott hátra, az is a védelmi idő lejártakor oly korban lesz, hogy •életkoránál fogva többé támogatásra és segítségre nlyan nagy szüksége nem lesz. Tudnék hivatkozni Kőrössy t. barátommal tízemben, a ki egyetlen egy iróra hivatkozott, akár hány iróra, tudnék hivatkozni arra, hogy a német sörvény tárgyalása alkalmával még a 30 év is soknak találtatott; tudnék hivatkozni az általa idézett olasz törvény jeles commentátorára, Amar munkájára, a ki az olasz törvényben megállapított határidőt szintén hosszúnak találta. Mi azt gondoltuk, hogy a 30 év elegendően védi az irót és a mit ennek ellenében Jókai t. képviselőtársam olyan szépen felhozott, engem meg nem ingatott azon nézetemben, hogy az igazságügyi bizottság véleménye helyes; mert hiszen épen az ő általa felhozott Petőfi-féle példa mutatja, hogy ha meghosszabbítjuk a határidőt, ebből legtöbb KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. XV. KÖTET. • esetben a közművelődés rovására, nem a szerző és örökösei, hanem a szerzővel szerződő kiadói vállalatok és társulatok húznak hasznot. (Helyeslés jobb és balfélöl). Mindezek figyelembe vételével kérem a t. házat, méltóztassék a 30 évet, mely minden körülmény szem előtt tartásával egyezteti a köz- és magánérdeket, és elegendő védelmet ad a szerzőnek és örököseinek, elfogadni. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) Elnök: T. ház! Ali. §-hoz Nikolies Sándor képviselő ur egy módosítást adott be, mely szerint ÍZ utolsó sorban előforduló 30 év helyett 50 év lenne teendő. Különben a szakasz szövege meg nem támadtatoct s igy csakis a számra nézve kell dönteni. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a bizottság szövegezése szerint a 30 évet megtartani, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a 30 évet megtartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége nem tartotta meg a 30 évet és igy Nikolies Sándor képviselő urnak az 50 évre vonatkozó indítványa elfogadtatott. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa, a a 12. §-t). Fenyvessy Ferencz: T. ház! Előbbi határozatával elfogadni méltóztatott, —- bizonyára Jókai képviselő ur tekintélyének latbavetésével — hogy a szerzői jog védelme a bizottság által indítványozott 30 évről 50 évre emeltessék. Ezen határidő emelésével szemben előállhat egy körülmény, mely bizonyos kivétel megállapítását igényelheti, mert maga a t. előadó ur szivesvolt felhozni többeket arra nézve, hogy minő kárral járhat a határidő-meghosszabbítás ; szives volt hivatkozni Amar olasz tudósra, a ki még az olasz törvényben meghatározott határidőt is hosszúnak tartja; felhozott több körülményt, a melyek károsak lennének a közművelődés szempontjából, ha a szerzői jog védelme a középhatáridőn túl kiterjesztetnék. Éa egy ilyen körülményre vagyok bátor a t. ház figyelmét felhivni. Lehet pl. eset, mikor egy igen fontos munka első kiadása elfogyott és a szerző jogutódja egyáltalában bármi indokból nem akarja azt újabban kiadni, daczára annak, hogy ezen munka kiadása épen a t. előadó ur által említett közművelődés szempontjából igen előnyös lenne. Tehát a szerző jogutódai mulasztása miatt szenved a közművelődés, az irodalom, a tudományos előhaladás s a képzettségnek megkivántató fejlesztése. Ennek megakadályozását akarja ezélozni indítványom, mely szerint a bizottság utasittassék a 11. §. után, melyben a harmincz év helyett elfogadtatott az ötven éves határidő, egy új szakasz szövegezésére oly értelemben, hogy azon művekre nézve, melyeknek új kiadását a szerzőnek jogutódjai bármi okból nem eszközlik, ha a 26